A kipróbált nagyvárosi utazók szerint némi előkészület után egy bankkártya és egy útikönyv tökéletesen elegendő a legegzotikusabb terep felfedezésére is. A HajléktaLand című könyv a saját társadalmunkéval párhuzamosan létező, bankkártya és otthon nélküli élet minden részletre kiterjedő, Lonely Planet-szintű útmutatója a magyar fővárosban. Olyan világban nyújt praktikus eligazodást, amelyben taxinak nevezik a kríziskocsit, kollégának a hajléktalant, Armaninak az adományruhát, és amely felől a hagyományos értelemben vett hajlékkal rendelkezők szívesen fordítják el egyetlen fintor kíséretében a fejüket.
A hajléktalanról az emberek többségének ugyanaz jut eszébe: lepattant, koszos, büdös, részeg, lusta alkoholista, aki már létezésével is zavar, nemhogy gusztustalanul trágár üvöltözésével, tolakodó kéregetésével. „Ennél lényegesen árnyaltabb a kép, a hajléktalanok társadalma ennél sokkal heterogénebb. Egyrészt, nem csak az hajléktalan, aki annak is látszik, másrészt nem minden hajléktalan látszik” – fogalmaz a Szubjektív Értékek Alapítvány HajléktaLand című könyve.
A könyv egy olyan országról szól, ahová senki sem vágyik, de lakóival mégis mindenki nap mint nap találkozik. Tökéletesen teljesíti a hajléktalansággal foglalkozó szakember szerzők vállalását, vagyis hogy ne dögunalmas statisztikai adatokon, és ne is túlfűtött érzelmi megnyilvánulásokon keresztül legyen szó egy társadalmi problémáról, hanem érthetően, tényekre és tapasztalatokra támaszkodóan, olvasmányosan fogalmazva.
Az egyes szám második személyben, tegeződve írt hajéktalan-útikönyvben az olvasó ha szeretne sem tehet más, mint hogy belegondol: mihez kezdenék, ha én kerülnék ilyen helyzetbe? Hajlamosak vagyunk azt hinni, csak másokkal történhetnek szörnyűséges dolgok, de a könyv túljuttat ezen a gondolati sémán.
Óvatos becslések szerint ma Magyarországon 25-30 ezer hajléktalan él, akiknek legalább a fele a főváros közterületein keres menedéket.
A HajléktaLand a Lonely Planet vagy a RoughGuide, vagyis a leghíresebb útikönyvek praktikumával vetekszik. Megmondja, milyen lehetőségek közül választhat, akinek nincs hová mennie éjszaka, de a szállók sorolásánál sokkal többet ad. Részletesen elemzi például a saját építésű bunker, a lépcsőházi alvás, a házfoglalás vagy a vízaknában lakás pro és kontra szempontjait: „A városban járva lépten-nyomon találkozhatsz fém vízakna- és csatornafedelekkel. Ezek alatt remek szállásra lelhetsz. Előnye, hogy csomagtároló funkciót is betölthet, hátránya, hogy nehezen téliesíthető, és nehezebben megközelíthető, a fiatalabb, ügyesebb hajléktalanoknak ajánlott. Általában elég koszos, és szűkös. Ha rosszul leszel, nem találnak meg egykönnyen, ez akár végzetes is lehet” – fogalmaz, majd hasznos tippekkel látja el a vízaknában élés mellett döntőket. Kell hozzá kampós vas (a fedél kiemeléséhez, a barkácsboltban 1500 forintért kapható), paplan, fólia (utcai szociális munkástól) és elemlámpa.
A hajléktalan élet közösségi oldaláról is rendkívül hasznos tanácsokat ad, szlengszótárral, életszerű tippekkel lát el. Gondolta volna például, hogy a Duna-menti strandokból a folyóba áradó termálvíz kitűnő tisztálkodó és pancsolóhelyszín? Az esti órákban romantikázni sem utolsó arrafelé. „Hogy minimalizáld az esélyét annak, hogy bántsanak, kiraboljanak vagy megerőszakoljanak, célszerű minél gyorsabban jó kapcsolatokat kötnöd, beilleszkedned a helyiek társadalmába. Ez azzal jár, hogy megosztod a téged befogadó közösséggel szinte mindened, amid van. A cigarettával se légy fukar, de téged kínálnak valamivel, lehetőleg ne utasítsd vissza. Italt, cigarettát visszautasítani durva sértésnek számít!”
A lakhatás mellett a közterületi korlátozások, az egészségügyi ellátások és közlekedés lehetőségei mellett a sportról, Budapest-környéki kirándulásokról, kulturális programlehetőségekről is szó esik. Sőt, a praktikum egészen a körülményekhez képest teljes szexuális élet támogatásáig terjed. A Szex nélkül nincs élet című írásban a megbízhatóbb webes szexpartnerkereső-oldalaktól, a kedvező áron kiadott szobákon át a nyilvános vécében vagy az aluljáró padlóján, paplanba burkolva elintézett gyorsszexig sorolt lehetőségekről tájékozódhatunk, amelyek közül pénz, gusztus és felizgultsági állapottól függően választhat az olvasó.
A hajéktalanok feltehetően ezt mind tudják, vagyis a könyv egyfajta hajléktalanoknak szóló útikönyv formájába bújtatott ismeretterjesztés, amit viszont a tájékozatlanabb hajéktalanok is haszonnal forgathatnak. Mert bármilyen furcsán hangzik, a hajléktalan is lehet dolgozó, internetező, érdeklődő ember. És a könyv legnagyobb érdeme épp ez a felismerés. A hajléktalan életről szinte minden információt tartalmaz, ráadásul úgy, hogy a hajléktalan embereket emberként, nem pedig bűzös statisztikai adatként láttatja. A „normálissal” párhuzamos világban nyújt eligazodást a könyv, de közben azt is világossá teszi, hogy a határok könnyen átjárhatóak.
Szubjektív Értékek Alapítvány, 2010
2700 forint