A magyar EU-elnökség különlegesen fontos időszakra esik: az Európai Unió identitását is formáló változást hozhatnak a jövő év első felében meghozandó döntések. Szigorítják a kormányok gazdasági felügyeletét, és kitalálják, hogyan büntessék meg túlköltekezőket. Az elnökség miatt az utóbbi hónapokban különösen kemény volt a magyar kormánnyal Brüsszel. A magyarok 250 munkacsoportot vezetnek majd, a felkészülés jó másfél éve tart. Az elnökségi munka irányítói közül néhány vezetőt a kormány az utolsó pillanatban lecserélt.
A magyar EU-elnökség izgalmas időszakra esik. Olyan döntéseket kell meghozni a következő fél évben, amelyek alapjaiban határozhatják meg a kontinens jövőjét. Nem feltétlenül a konkrét új szabályok miatt – bár azok is különlegesen fontosak lesznek –, hanem az együttműködési keretek tágításának következtében. Nagyon úgy néz ki, hogy az EU a magyar elnökség végére erősebb lesz, a tagállamok viszont gyengébbek. A szervezet a föderalizmus felé készül lépni egy nagyot, és ennek részletes szabályozása a magyar elnökség idejére esik.
A görög válság miatt megerősödött az igény, hogy az EU ne hagyja, hogy a tagállamok a vesztükbe rohanjanak. Elvben eddig is létezett szabály, ami nem engedte, hogy az államadósság a GDP hatvan, a költségvetési hiány a GDP három százaléka fölé kússzon. Elvben pénzbüntetés is járhatott a szabályt megszegőknek. A szabályt azonban eddig rendszeresen megszegték, a büntetések meg rendre elmaradtak.
Miután Görögország a szabályok sorozatos és elég jelentős megsértése után csődbe ment, az EU egy rendkívüli csomaggal – a legtöbb pénzt a németek adták – megmentette. Az EU mindezt nem csupán a görögök iránti szolidaritásból tette, hanem azért, hogy az euró általában ne roppanjon meg.
A görög válság óta az EU-ban nagyon komoly szemléletváltozás történt. Korábban arról folyt a vita, hogy a költségvetésre vonatkozó szabályokat kell-e keményebben betartatni, vagy esetleg a szabályok betarthatatlanok. Április óta az a fő kérdés, hogy hogyan lehet sokkal szigorúbbnak lenni. A szigorítás fő kezdeményezői az Európai Bizottság és két erős tagállam, Németország és Franciaország. Különösen az előbbi.
Egy ideig úgy tűnt, hogy az új szabályok a mostani belga elnökség alatt erőltetett menetben átmennek. Azonban mostanra kiderült, hogy a részletek kidolgozása a magyar elnökségre marad.
A csütörtök-pénteki tanácsi csúcson két fontos alapvetést már elfogadtak a kormányfők. Egyrészt a görögöket megmentő csomagot intézményesítik, lesz az EU-nak egy krízisalapja. Ehhez módosítani kell az EU alapszerződését, vagyis az új intézményt minden tagállam parlamentjének jóvá kell hagynia. A határidő 2013, a mostani ideiglenes krízisalap lejárta. Hogy pontosan hogyan néz majd ki a krízisalap, azt a következő, decemberi csúcson mutatják be.
A tagállamok vezetői azt is eldöntötték, hogy elfogadják a válságellenes akciócsoport javaslatát, és szigorítják a tagállamok kontrollját. A csoport a tagállamok pénzügyminisztereiből állt, és Herman Van Rompuy, az EU tanácsának elnöke vezette.
A szigorítás pontos módjának kidolgozását a magyar elnökség idején kell paragrafusokba önteni. „A lényeg már a magyar elnökségre jut” – mondta egy Van Rompuy környezetében dolgozó brüsszeli szakember, amikor a magyar elnökség legfontosabb ügyeiről beszélt. Egyértelműen a tagállamok költségvetési felügyeletének szigorítását nevezte a legfontosabb ügynek.
„Lehet beszélni prioritásokról, Duna-stratégiáról, mindenről, de a lényeg ez lesz. Mindenki erre figyel majd, és lényegében ez lesz a magyar elnökség hatékonyságának a mércéje is” – mondta egy másik brüsszeli forrásunk.
A tervezett szigorítás nem csupán a konkrét lépések miatt fontos. A költségvetés minden parlamentnek a legfontosabb törvénye, és a tagállamok szuverenitásának egyik alapvető záloga. Ha a költségvetések erős központi felügyelet alá kerülnek, azzal a tagállamok nagyon komoly részt adnak fel önállóságukból. Ahogy a szigorítást egyébként támogató Jerzy Buzek, az EP elnöke megfogalmazta: „Ha nem akarunk a jövőben újabb válságot, akkor egységesebbnek kell lennünk. Több, és nem kevesebb Európa kell!” Ez azt jelenti, hogy a magyar elnökség idején nem csupán arról tárgyalnak majd, hogy milyen alapon és mennyire lehessen megbüntetni egy-egy túlköltekező tagállamot. A háttérben végig ott lesz az a kérdés is, hogy mennyit lépjen Európa a föderalizmus irányába.
Most például elég valószínűnek látszik, hogy a bizottság már azelőtt véleményezheti a nemzeti költségvetéseket, hogy azt a kormányok benyújtanák a saját otthoni parlamentjüknek. „Ez azért nagyon kemény fordulat. És ha a bizottságnak nem is lesz formális vétójoga, egy negatív véleményre ugranak majd a piacok, és aki nem engedelmeskedik, az megérzi majd a következményeket például az állampapírjai iránti keresleten. Ez nagyon kemény fegyver lesz” – hallottuk egy bizottsági dolgozótól. A németek ennél is többet követelnek: a túlköltekezők ellen mérlegelés nélkül kiszabható, automatikus büntetés bevezetését.
Egy ilyen időszakban különösen izgalmas, hogy egy olyan ország készülődik az elnökségre, amelyik az elmúlt évtizedben rendre megsértette a költségvetési szabályokra vonatkozó paktumot. Magyarország ebből a szempontból eddig a rossz példa volt, az egyik problémás ország. Innentől kezdve a magyar kormány lehetőségei összefüggenek az elnökség jelentette megkülönböztetett figyelemmel.
A magyar kormány mozgásterére vonatkozóan ez két irányt jelent. Brüsszeli forrásaink szerint a közelgő elnökség is az egyik oka, hogy az Európai Bizottság nagyon szigorú volt Orbán Viktorral, amikor június elején Brüsszelben azt kérte, a korábban vállaltnál nagyobb lehessen a hiány. Barroso bizottsági elnök kategorikusan nemet mondott.
„Amúgy is az volt a hangulat, hogy a görög válság miatt keményebbnek kell lenni. Azt azonban a bizottság különösen nem akarta megengedni, hogy éppen az elnöklő országban engedje el a hiányt” – mondta egy, a bizottság működését jól ismerő forrásunk. „A görög válsággal megváltozott a helyzet. Magyarországgal kétszeresen is példát akartak statuálni. Egyrészt jelezni, hogy most már ez nem mehet tovább, másrészt furcsa lenne, ha az elnöklő ország bort inna, és vizet prédikálna” – mondta egy másik, a bizottsági álláspontot szintén jól ismerő forrás.
„Nem az IMF volt a kemény. És még csak nem is gazdasági szempont volt elsősorban, hogy egy vagy két százalékot engedjen-e a bizottság. Ez ugyanis olyan sokat nem számít. Ez pszichológiai kérdés volt az Európai Bizottság részéről, megmutatni, hogy új időszámítás van, és nincs engedmény” – mondta egy, a tárgyalások menetét jól ismerő forrásunk.
A magyar kormány engedett, és a hiány elengedése helyett rendkívüli adókat kezdett beszedni. A bizottságnak azonban ennek ellenére is van hajlama eljárást indítani Magyarország ellen a költségvetési szabályok megsértésért, de ezt brüsszeli forrásaink szerint megússzuk majd. Részben pont az elnökség miatt. Az eljárást arra hivatkozva indíthatná meg a bizottság, hogy hiába tömik be a költségvetési lyukakat ideiglenes adókkal, ez nem tűnik fenntarthatónak, hiszen az állam strukturálisan költekezik túl sokat.
Ez persze kötözködésnek tűnhet, hiszen a magyar kormány azt mondja a bizottság akadékoskodó delegációinak, hogy a válságadókból finanszírozott általános adócsökkentés majd felpörgeti annyira a gazdaságot, hogy az állam 2013 után már képes legyen eltartani magát. Úgy tudjuk, hogy ezt a bizottsági szakértők nem hiszik elég erősen el, nem osztják a magyar gazdaságpolitika optimizmusát. Brüsszeli forrásaink azonban arra is fogadnának, hogy ennek ellenére sem indítanak eljárást a magyarok ellen, mert ha az apparátus ragaszkodna is a keménykedéshez, a biztosokon és Barrosón elbukna a kísérlet.
Ennek az az egyik oka, hogy általában nem szeret a bizottság az elnöklő országgal kötözködni. „Van rajtuk elég teher amúgy is” – hallottunk egy érvet. Azonban az is szempont, hogy a bizottságnak nem érdeke magára haragítani az elnököt. Hiszen a tanács elé sok esetben a bizottság tesz le javaslatokat, és hogy ezek minél csorbítatlanabbul átmenjenek, az fontos érdeke a brüsszeli szervezetnek. A jó viszony bizottságnak is fontos lett.
Kezdjük egy távoli példával. Kína egy csomó pénzt készül befektetni a válságba jutott Görögországba. Kikötőket vesznek és bővítnek, és beszállnak vasúti fejlesztésekbe is. Kihasználva a görögök rossz helyzetét nagyon komoly kereskedelmi útvonal kiépítésébe kezdtek, új selyemútról beszélnek, ami a Balkánon keresztül tartana a többi EU-tagállamba. Erre az EU-nak figyelnie kell, hiszen növelheti a kontinensre zúduló árudömpinget, elkezdődött egy unión kívüli nagyhatalom stratégiai terjeszkedése.
Ugyanakkor Magyarország jót profitálhat a kínai építkezésből, mert földrajzi helyzete miatt logikus lehet, hogy a délről jövő készletek nagy logisztikai központja a területén épüljön ki. Mit csinál majd az EU-elnök Magyarország? A versenyjogi tanácsülésen a közös érdek nevében erőlteti a görög–kínai szerződések szőrszálhasogató ellenőrzését, vagy csak szőrmentén kezeli az egészet? Mennyiben árnyalja az ügymenetet, ha közben a magyar kormány éppen kínai befektetőknek készül eladni a Malévot, de úgy, hogy a légitársaság megmaradjon EU-s cégnek?
A 2011. januártól júliusig tartó magyar EU-elnökségnek nyilvánvalóan nem ez lesz a legégetőbb problémája, és nem is ennek az ügynek a kezelése lesz a mérvadó, amikor el kell dönteni, hogy jó elnök volt-e Magyarország. A példa azonban jelzi, hogy milyen dolgokon kell majd merengenie annak az ezer állami hivatalnoknak, akik az elnökség ügyeit intézik majd, és hogy mennyire sok szempont van minden felmerülő kérdés mögött.
Az elnök ugyanis szervez és kavar. Egy elnökség egyrészt látványos, hiszen az elnöklő ország logójával van tele Brüsszel, és az elnöklő országban delegációk ezrei sürgölődnek. Másrészt a lényegi történések alig láthatók.
Az elnökség az EU-t irányító három intézmény (bizottság, parlament, tanács) közül a tanács üléseire vonatkozik. Az elnök ország vezeti a tanács és kapcsolt részeinek üléseit, és állítja össze a napirendet. A témák legnagyobb része adott, hiszen hosszú folyamatokról van szó, a behozható új témák aránya Martonyi János külügyminiszter szerint egy és tíz százalék között lehet. A tanácsban a kormányok vesznek részt. Vagyis a miniszterek, a brüsszeli követek és a hozzájuk tartozó munkacsoportok, és csúcsokon a kormányfők üléseit vezeti majd a magyar résztvevő. A munka részben formális. Meg kell szervezni a találkozókat. De figyelni is kell, hogy a megbeszélés hatékony legyen.
A hatékonyság megszervezése pedig háttérmunka. Fel kell térképezni egy-egy fontosabb ülés előtt, hogy ki mit akar, szövetségeket és alkukat kell szervezni, akár egymástól független témák keresztbeárusításával is (például az egyik tenger nélküli ország együtt szavaz egy halászatban érdekelttel, és cserébe támogatást kap mondjuk egy speciális termék kedvezményesáfa-körbe vonásához). Itt lehet hosszabb távon nemzeti haszonra építeni, mert az elnök által kijárt lehetőségekért akár hónapokkal később is be lehet nyújtani a számlát. Ha hatékonyan megy a munka az elnök alatt, erősödik az elnöklő ország tekintélye.
E háttérszervezés főszereplői a brüsszeli EU-követségen dolgozók, az úgynevezett Állandó Követség (ÁK) munkatársai. Ők kétszázötven munkacsoport ügyeit vették lajstromba az elmúlt másfél évben. Az összes munkacsoportról dossziét készítettek, hogy miről tárgyalnak, hogyan alakultak eddig az álláspontok. Ezeket a munkacsoportokat kell majd elnökölniük a magyaroknak.
A kétszázötven munkacsoport kilenc felügyeleti csoport alá van beosztva. „Arra van szükség, hogy az egyes munkacsoportok felelősei, ismerői ne csak az EU-s joganyagot ismerjék betéve, hanem ha álmukból felkeltik őket, akkor évekre visszamenőleg tudják, hogy melyik ország melyik vitában mikor mit képviselt. Máskülönben nem lehet hatékonyan vezetni a munkacsoportokat” – mondta egy, a brüsszeli diplomáciában nagy tapasztalatot szerzett forrásunk.
Éppen ezért döbbentett meg sokakat, brüsszeli magyarokat és külföldieket egyaránt, hogy a magyar kormány idén jó néhány embert lecserélt az ÁK-n. Augusztus végén derült ki, hogy az ÁK éléről távoznia kell Iván Gábornak. Györkös Péter zágrábi nagykövettel cserélt helyet. Györkös és Iván is évekig foglalkoztak EU-s ügyekkel, már a csatlakozási tárgyalások idején is, Györkös szakértelmét a kormány döntését egyébként méltatlannak tartó forrásaink sem kérdőjelezték meg. Csakhogy Györkös már négy éve nem EU-vonalon dolgozott, és a régóta tartó felkészülést sem követhette figyelemmel.
„Egy elnöklő ország ÁK-vezetőjének nemcsak ismernie érdemes a többi képviseletvezetőt, de a biztosokkal, az EP meghatározó politikusaival, összesen több mint százötven emberrel kell kapcsolatban lennie. Azt mondhatom, hogy még az sem elég, ha ő tudja erről a rengeteg emberről, hogy kicsodák, és mit akarnak. A hatékonysághoz az kell, hogy ezek a befolyásos figurák is ismerjék őt. Ezt lehetetlen bepótolni három és fél hónap alatt” – mondta egy több EU-s elnökséget közelről végignéző brüsszeli forrásunk. Ugyanakkor egy magas rangú holland EU-s tisztviselő azt mondta, hogy nem lát aggodalomra okot, a vezetőváltás nem gyengíti a sikeres magyar elnökség esélyeit.
Iván Gábor leváltásának okát a külügyminisztérium nem indokolta. Az ügyet érdeklődéssel figyelők többsége szerint azért nem maradhatott, mert az MSZP–SZDSZ-kormányok idején szakállamtitkár volt a külügyben, ezért nem tartották politikailag megbízhatónak.
Azonban nem csupán az élen volt csere. Mint láttuk, a magyar elnökség legnagyobb feladata a gazdasági szabályozásról szól majd, és a legtöbb embert éppen a pénzügyekkel foglalkozó, Ecofin-munkacsoportokat felügyelő titkárságról hívtak haza.
A cseréket Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter kezdeményezte, mert „az új kormányzati szerkezetet jobban tükröző képviseletre van szükség” – állt a minisztérium közleményében.
Máshol is voltak még cserék, de információink szerint csak az ecofinos társaság átalakítása keltett komoly visszatetszést a bizottságban és más országok Ecofin-titkárságain is. „Jöhet ide a világ legokosabb embere friss harvardi diplomával a zsebében, attól még ezzel nem tud majd érvényesülni. Minden munkacsoportnál igaz, de itt különösen, hogy muszáj ismerni alaposan, hogy eddig mi történt a tárgyalásokon. Ide beesve egyszerűen nem lehet eligazodni” – mondta egy brüsszeli forrásunk, mintegy összefoglalva azt, amit többen is megerősítettek.
Úgy tudjuk, hogy a váltás nem is ment teljesen simán át a magyar kormányban, mert a külügy egyáltalán nem támogatta a cseréket a gazdasági vonalon. Végül az eredetileg tervezettnél kevesebb embert, a titkárságon dolgozók harmadát hívták csak haza. A szempontokat állítólag senki sem értette az ÁK dolgozói közül. Elterjedt a pletyka, hogy életrajzokat kértek be, és baloldali elköteleződést kerestek, de ezt hivatalosan senki sem erősítette meg. Ráadásul kifejezetten pártvonalon senki sem dolgozott korábban, az ÁK-n dolgozók jellemzően nem érzik magukat politikai kinevezetteknek.
Tavaly november óta a tanácsot nemcsak a soros ország vezetője, hanem a tanács állandó elnöke is vezeti. Az első és most is hivatalban lévő elnök, a belga Herman Van Rompuy már a választások előtt elkezdett a magyar elnökségről egyeztetni Orbán Viktorral. Azóta többször is találkoztak. A nagy csúcsok előtt néhány órával Rompuy, Orbán és Martonyi hármasban is leülnek majd egy utolsó egyeztetésre.
A sajtó értesítése nélkül szinte folyamatosan jönnek-mennek a brüsszeli delegációk, hogy a minisztériumoknál átnézzék a készülődést. Jönnek Rompuy titkárságáról és a bizottságtól is. Ezek nem számon kérő látogatások. „A siker minden oldal érdeke, senki sem akar konfliktust” – mondták bennfentesek a hangulatról. A különböző tanácskozásokon – ahol még a belga résztvevők az elnökök – már most figyelik a magyar tagok viselkedését, hiszen hamarosan ők vezetik az üléseket. A megkülönböztetett figyelmet már nyár óta egyértelműen érzik a magyarok.
Mindig óvatosan nyilatkozó brüsszeli forrásaink kritizálni nem nagyon akartak senkit, inkább arról akartak beszélni, hogy mely tárcákkal nagyon elégedettek Brüsszelben. Ezek a külügy, a fejlesztési és az igazságügyi minisztériumok. A gazdasági tárcára visszakérdezve egy kicsit aggódni kezdtek, kockázatokat emlegettek.
A Matolcsytól állítólag azért tartanak Brüsszelben, mert hajlamos váratlan húzásokra. „Kiáll, és bemond valamit, amiről vagy még nincs végleges döntés, vagy egyelőre nem a nyilvánosságnak szánták” – jelezte egy bizottsági forrásunk. Emlékeztetett az elnökséget frissen átvevő cseh külügyminiszterre, aki a 2008-as gázai válság kirobbanásakor mondott egy gyors értékelést az EU nevében, amit nem egyeztetett a többi tagállammal. Jó nagy diplomáciai botrány lett belőle. Az Ecofin-titkárság váratlan, szeptember végi cseréje, és a magyar költségvetéssel kapcsolatos, néha improvizatívnak tűnő megszólalásai sem erősítették a bizalmat iránta.
Ugyanakkor attól nem félnek a külföldi partnerek, hogy akár Matolcsy György, akár a magyar kormány lassítaná a szigorúbb költségvetési szabályozás kialakítását. Az október végi csúcson konszenzus lett arról, hogy nagyon komolyan szigorítanak majd.