Nem mondhatjuk könnyed olvasmánynak az Újraélesztett egészségügy – Gyógyuló Magyarország című vitairatot, amelyben az egészségügyi államtitkárság vázolta terveit az ágazat megmentésére és átalakítására. Egyfelől azért nem, mert olyen mondatok szerepelnek benne, mint ez: “A jelenlegi forráshiányos környezetben a szakmai szempontok mellett stratégia jelentőségű, hogy a költséghatékonyság és a lakosságközei definitív ellátás ösztönzését figyelembe véve a szubszidiaritás elve prioritást kapjon.”

Ez még menthető lenne azzal, hogy az anyag egyelőre a szakmai közvéleménynek szól (és hivatalosan nem is a kormány elképzeléseit tükrözi), és őket bizonyára csak ilyen szörnyű mondatokkal lehet megszólítani. A vitairat sokkal inkább azért nem jó olvasmány, mert bár a szerkesztettség látszatát kelti, valójában csak pontokba szedett ötlet- és kívánalomgyűjtemény, amely először röviden, aztán hosszan fejti ki ugyanazt, de a hosszabb részben sem tudunk meg sokkal többet arról, hogyan is fogják újjáéleszteni a magyar egészségügyet.

A vitairatot harminc munkabizottság anyagaiból állította össze a Szócska Miklós államtitkár által vezetett szakértői csoport. Rögtön az elején új fogalommal, a polgári egészségpolitikával ismerkedhetünk meg. Ennek lényege, hogy szakítani akarnak a felelőtlen ígérgetésekkel és a világos koncepció nélküli kormányzati költekezéssel, a "restriktív reformterrorral", amely szétzilálta a szakmai műhelyeket, kórházakat zárt be és radikális pénzkivonással próbálta orvosolni a költségvetés egyensúlyát.

Az anyag egyrészt felvázolja, hogy 2010 végéig milyen azonnali válságintézkedésekre van szükség a működőképesség fenntartásához, emellett szól a távlati tervekről is: a finanszírozási rendszer átalakításáról és a kórházi szerkezet megváltoztatásáról. A 64 oldalas szövegből megpróbáltuk kihámozni a konkrét terveket. Nem mindig sikerült.

Cigarettaadó, szeszadó, hamburgeradó?

Kevés adat van a szövegben, de az többször is szerepel benne, hogy 1990-hez képest ma 250 milliárd forinttal kevesebb pénz van az egészségügyre Magyarországon. Honnan lehet pénzt szerezni? A legeredetibb gondolat az, hogy vezessenek be népegészségügyi termékdíjat. Ezt ugyan nem fejtik ki, de valószínűleg a hamburgeradóra utalnak. Egyszerű összefüggés: a hamburger, a sült krumpli, a kóla, a chips, a cigaretta, a szesz köztudottan rombolja az egészséget, emeljék hát meg az árukat az adóval. A vásárló (tehát a hamburgerzabáló majdani beteg) így legalább hozzájárulna a magasabb orvosi költségekhez. Az államtitkárság ugyanakkor már ősszel úgy nyilatkozott: az élelmiszereket nem adóztatnák, inkább csak 10-15 százalékkal növelnék a cigaretta és alkohol jövedéki adóját, amitől 30-40 milliárd forintos többlet várható.

Hálapénz

Minden kormányzat nekiveselkedik, és egyik sem ér el eredményt ennek a sajátos, kelet európai finanszírozási formának a megszüntetésében. Nézzük, mit mond erről a Paraszolvencia elleni küzdelem című rész. Ennyit: “Célul tűzzük ki, hogy elválasszuk a közszolgálatban, illetve a magánszektorban végzett gyógyító tevékenység kereteit, s ezzel megalapozzuk az ellátókat és a betegeket is megszégyenítő helyzeteket, döntéseket és ezért jóval nagyobb össztársadalmi veszteséget okozó hálapénz rendszert kiiktatásának folyamatát. A paraszolvencia elleni tudatos, hosszú távú programmal vesszük fel a harcot. Ennek legfontosabb elemeit szakértői elemzések alapján dolgozzuk ki”. Mit mondhatnánk, kíváncsian várjuk a szakértői elemzések eredményeit.

Fizetős orvosválasztás

Hogy ne legyünk teljesen igazságtalanok, egy másik helyen olvashatunk egy jó felvetést, ami a hálapénz elleni küzdelemről szól. A vitairat szerint megfontolandó a szabad orvosválasztás fizetőssé tétele. Mit jelent ez? Elvben már 1998 óta fizettethetnének díjat a kórházak azért, ha valaki beutaló nélkül a nem a területileg illetékes orvoshoz fordul. A Molnár Lajos-féle reform idején, 2007-től elrendelték, hogy aki beutaló nélkül megy kórházba (tehát az ismerős és hálapénzzel kecsegtetett orvoshoz), az fizesse ki az ellátás harminc százalékát, de legföljebb százezer forintot. Az egészségügyi államtitkárság szerint azonban ez így nem működött, ezért átalakítanák, s így a befolyó pénzt csak az egészségügyi dolgozók jövedelmének növelésére lehetne fordítani. A nagy kérdés az, hogyan akadályozhatják meg, hogy a háziorvosunk kiállítson egy beutalót ahhoz az orvoshoz, akinek a szolgálatait ezután is a saját zsebünkből szeretnénk honorálni.

Egészségbiztosítás

Egy koalíció és egy kormány is belebukott már abba, hogy megpróbálta megbontani a sokat emlegetett nemzeti kockázatközösséget, azaz az egységes társadalombiztosítást. A vitairat nagyon világosan kinyilvánítja: egy állami biztosító marad. A nagy kalapba ezután is mindenki befizeti a pénzt a jövedelme után, és ha beteg lesz, gyógyításának költségeit innen állják. A gond csak az, hogy a befizetés kevés, az egészségügyi ellátások pedig, hála a technológia fejlődésének, egyre drágábbak lesznek. A kalapba tehát egyre több pénz kellene. Tudjuk, egymillió új munkahely lesz majd, emiatt biztos emelkednek a befizetések, de az anyag felvázolja azt is, hogy több, eddig tb-járulékmenetes jövedelem után is lehetne fizettetni (járulékalap szélesítése), és továbbra is szigorúan ellenőriznék a tb-t nem fizető potyautasokat. A vitairat szerkesztői emellett halkan megemlítik, hogy néhány alapvetően nem az egészségi állapot javítását célzó beavatkozást kivennének a tb-finanszírozott ellátások közül, ezért tehát már a polgárnak kellene fizetnie.

Magántőke

Az egészség nem üzlet szlogenek és a karvalytőkézés után nehéz helyzetben van a mostani kormányzat abban a tekintetben, hogyan is viszonyuljon az egészségügy fenntartásában nélkülözhetetlen magánszolgáltatók felé. Merthogy teljesen magánkézben vannak a patikák, magánszolgáltatók üzemeltetik a CT-ket, így folynak a művesekezelések és a mesterséges megtermékenyítések is. A tételmondat itt az, hogy "az állami és a magántulajdon az egészségügyben nem cél, hanem eszköz". Nyíltan elutasítják a szabályozatlan kényszerprivatizációkat (lásd Hospinvest-sztori) és “az egészségügyi vagyon elkótyavetyélését”, de nem vetik el a betegek érdekében  a magántőke bevonását. Ehhez azonban, mint írják, "meg kell teremteni a magántőke közérdekkel összhangban működő keretfeltételeit".

Ha esetleg kiesik a hálapénz, az orvosok és az egészségügyi dolgozók vigasztalódhatnak azzal, hogy támogatják bevonásukat az intézmények menedzsmentjébe, sőt bizonyos esetekben tulajdont is kapnának. Arról az elképzelésről már írtunk, hogy a befektetők által alapított patikák 51 százalékos tulajdonrészét például át kellene adni a gyógyszerészeknek.

Háziorvosok, praxisalap, csoportpraxis

Egy ideális egészségügyi rendszerben talán a háziorvos a legfontosabb. Ő van legközelebb a beteghez, ismeri őt, akár figyelmeztetni is tudja, ha egészségtelenül él, elküldheti szűrővizsgálatra, a kisebb bajokat kezelni tudja, s ha nagyobbat tapasztal, a megfelelő helyre irányítja. A vitaanyag ezért hangsúlyosan szól az ő helyzetükről.

Hihehetlen, de Magyarországon egy háziorvos még mindig nem láthatja teljesen betege kórelőzményeit a számítógépén. Ezért most azon fáradoznának, hogy az adatvédelmi szabályok enyhe módosításával legalább ő beletekinthessen az OEP által nyilvántartott orvosi előzményeibe. Homályosan felvetik azt is, hogy honorálnák a háziorvost, ha aktívan közreműködik a szűrővizsgálatok lebonyolításában.

Az eladhatatlan (kisebb településeken lévő) orvosi praxisokat állami praxisalap venné meg. A fiatal háziorvosok kedvezményes hitelt vehetnének fel a praxis megvásárlására, akár lakásvásárlásra is, és a háziorvosok újra kapnának támogatást eszközök, számítógépek beszerezésére, rendelők felújítására. Új gondolat a csoportpraxis bevezetése. A rosszul ellátott területeken a klinikai szakvizsgával is rendelkező háziorvosok és szakorvosok vállalkozóként társulhatnának, s a körzetben elláthatnák a betegeket, akiket így nem kellene apró-csepró bajokkal is a távolabbi kórházba küldeni.

Súlyponti helyett nagytérségi kórházak

Óriási feszültségeket váltott ki 2007-ben, amikor Molnár Lajosék átszabták a kórházak munkamegosztását, ágyakat szüntettek meg, és kijelölték a súlyos, bonyolult eseteket kezelő súlyponti és a rutin dolgokkal foglalkozó területi kórházakat. Az új kormányzat ezt jelentősen át akarja alakítani, csakhogy a rendszer a felvázolt koncepció szerint még bonyolultabb lesz. Lesznek városi kórházak, megyei kórházak, nagytérségi központok és országos szakmai központok. Az országot 1-1,1 millió lakosonként kilenc ellátási körzetre osztanák. A körzeteket  nem a megyék vagy régiók határai, hanem a földrajzi egység és megközelíthetőség alapján jelölnék ki. Így lesz nagytérségi központ Buda, Észak-Pest, Dél-Pest, Debrecen, Miskolc, Szeged, Győr, Zalaegerszeg és Pécs. A bonyolult eseteket az itteni jól felszerelt kórházak látnák el, de az nem világos, hogy ezek mellett milyen funkciója lenne a többi megyei kórháznak. Külön rangot kapnak azok az országos intézetek, amelyek például az égési sérültek ellátására, a transzplantációra vagy a speciális fertőzésekre szakosodtak. Így kaphatja vissza országos rangját a Péterfy kórházba korábban beolvasztott baleseti intézet, a megszüntetett Lipótmező helyett pedig máshol létrehoznának egy új országos pszichiátriai intézetet.

Hogy még bonyolultabb legyen a kép, létrehozzák az Állami Egészségszervezési Központot és a Nagytérségi Egészségszervezési Igazgatóságokat. A feladatuk elsősorban az lenne, hogy megszervezzék a betegek irányítását a rendszerben és összehangolják a kórházak kapacitásait. Ez a rendszer hasonlatos az annak idején kísérleti jelleggel megvalósított irányított betegellátási modellhez, amelyben maga Horváth Ágnes későbbi miniszter is aktív részt vállalt.

Az egészségszervezési igazgatóságok feladata lenne az egy területen dolgozó kórházak funkcionális integrációja is, hogy bizonyos ellátásokat közösen végeznének, és együtt szerezzék be a gyógyszert vagy az eszközöket. Bár a koncepció szerint kórházbezárások nem lesznek, az anyag egy helyen utal arra, hogy a fölöslegessé vált kórházi ingatlanok eladásából befolyó bevételt csak az egészségügyre szabad fordítani.

Mentők, ügyeletek, sürgősségi osztályok

Az ellátási körzetek 2007-es átszervezése felértékelte a mentők munkáját. Súlyos betegeket, baleseti sérülteket ellátó központok már csak a nagyobb városokban vannak, ezért a mentőkre is nagyobb feladat hárul, hogy időben odaérjenek a jobban felszerelt, de távolabb lévő kórházakba. A vitairat olyan országos mentési rendszert képzel el, amelyben szoros szimbiózisban dolgozik együtt a mentőszolgálat, az orvosi ügyeletek és a kórházak sürgősségi betegellátó osztályai (SBO).

Ehhez országosan egységes mentésirányítási központra van szükség, amely képes szelektálni a segélyhívások között: a nem súlyos eseteknek a legközelebbi, az év minden napján 24 órás szolgálatot ellátó orvosi ügyeletet ajánlja, a súlyosabb esetekhez pedig azonnal elindítja a mentőautót, amely ezután a legközelebbi sürgősségi betegálló osztályra érkezik (SBO).

A légimentést ismét az Országos Mentőszolgálathoz helyeznék vissza és jelentősen fejlesztenék az OMSZ mentésirányítási rendszerét. A jobb humánerőforrás-gazdálkodás érdekében a sürgősségi ellátáshoz értő szakemberek forgó rendszerben hol a mentőn ülnének, hol a kórházi osztályon dolgoznának, az orvosi ügyeleteken pedig megtiltanák a receptfelírást, hogy ott tényleg csak az indokolt esetekkel foglalkozzanak.