Új alkotmányt – most vagy soha? Ezzel a címmel tartottak konferenciát a Terror házában, ahol a meghívott előadók három kérdésre keresték a választ: Van-e alkotmányozási kényszer Magyarországon? Mi legyen az új alkotmányban? Mi legyen a preambulumban?
El kell ismerni, remekül válogatta meg alkotmányozós konferenciájának vendégeit Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója.
Ott volt Stumpf István alkotmánybíró, akit a fideszes többség az ellenzék megrökönyödésére választott meg alkotmánybírónak, majd szűkítette gyorsan a testület jogkörét. (Mosolyt csalt az arcokra, amikor Stumpf kiigazította az őt bemutató főigazgató asszonyt: nem kinevezték, hanem megválasztották alkotmánybírónak.)
Schiffer András, aki – bár senki nem tehet felmenőiről, mégis pikáns – annak a Szakasits Árpádnak a dédunokája, akinek államfősége alatt megszületett az 1949. évi XX. törvény, vagyis a számában (tartalmában nem) ma is hatályos alkotmány, és akit rá egy évre hivatalban lévő elnökként börtönöztek be.
Balogh András, az MSZP elnökhelyettese, a párt új ásza, aki a nyári eltűnése után egyre aktívabb, az elmúlt nehéz éveket thaiföldi nagykövetként vészelte át, és balra kormányozná az MSZP-t.
Fricz Tamás fideszesnek elkönyvelt politológus, aki politológus szemmel udvarol az interneten.
És Gerő András történész is ott volt, aki a liberális Habsburg intézet igazgatójaként állítaná vissza a Monarchiát.
A vendégeknek három kérdésre kellett válaszolniuk: 1. Van-e alkotmányozási kényszer Magyarországon? 2. Mi legyen az új alkotmányban? 3. Mi legyen a preambulumban?
Az előadóterem megtelt, a hallgatóságban két ismert arcot fedeztünk fel. Az egyik Gonda László, aki kedden a Jobbik indulatos nagygyűlésén is ott volt, valamint Szili Katalin, aki a jobboldalon az MSZP-frakcióból való kilépése után lett igazán népszerű. Itt vagyunk kénytelenek megjegyezni, hogy egyelőre semmi hír nincs új mozgalmáról, a Szociális Unió pártjáról, ha jól emlékszünk a nevére.
Valamennyi előadó megegyezett abban, hogy alkotmányozási kényszer nincs.
A legnehezebb dolga Stumpfnak volt, aki alkotmánybíróként nem mondhat akármit, mivel szólásszabadsága körülhatárolt. Hivatkozott egy néhány évvel ezelőtti tanulmányára: az alkotmányozás történelmi lehetőség egy korszak lezárására, ráadásul legalább húsz mulasztásos alkotmánysértést cipel az ország már hosszú évek óta.
Balogh András a 89-ben átalakított alkotmányt dicsérte, az egykori alkotmánymódosítók közül egyedül a Grósz Károly idején feltűnt, idén szeptemberben elhunyt Kulcsár Kálmánt nevezte meg, akinek – jegyezzük meg csendben – esze ágában nem lett volna alkotmányozni, ha a keleti blokk gazdasági összeomlása ki nem kényszeríti a rendszer feladását. Nos, szerinte nem kell új alkotmány, mivel 1. Nem viseli magán a szocializmus évtizedeinek nyomát. 2. Lehetővé teszi a demokratikus intézmények működtetését. 3. Nem gátja a demokratikus hatalomváltásnak.
Schiffer András szerint elég lenne módosítani a jelenlegi alkotmányt, mivel „a számozáson és a főváros megnevezésén kívül” semmi sem egyezik meg a 61 évvel ezelőtt elfogadott szöveggel. A baj az, hogy az elmúlt húsz évben elmulasztották karban tartani a szöveget.
Fricz Tamás szerint fontos lenne az új alkotmány, mert a volt szocialista országok közül egyedül Magyarországon nem született a rendszerváltás után új alaptörvény, valamint hasznosítani kellene az elmúlt húsz év politikai tapasztalatait.
„Egyéjszakás kalandból is születhet egészséges, szép gyerek” – mondta Gerő András, utalva arra, hogy hiába a 89-es, még pártállami parlament tette demokratikussá az ellenzékkel karöltve az 1949-es szöveget, attól még az ember jól tud aludni.
Stumpf tisztjénél fogva megint csak nem tudta megmondani, hogy mit is gondol erről, viszont, nem haszontalan, összefoglalta az eddigi koncepciókat: 1. Radikális, ami visszaállítaná a Szent Korona joghatóságát, ami 1949-ben szakadt meg. 2. Módosításokkal, de megtartaná a jelenlegi alkotmányt, legfeljebb a számozásán változtatna. Ezt gondolja a közjogászok jelentős része. 3. A jelenlegi kormánytöbbség szerint szellemében, koncepciójában új alkotmány kell, preambulumában megemlékeznének az ország ezer, a pártállam negyven és az új demokrácia húsz évéről. Ez az úgynevezett magalkotmány a jelenleginél jóval rövidebb lenne, hogy ne nagyon kelljen hozzányúlni.
Balogh András felsorolta, mit látna szívesen az új alkotmányban: a jogállamiság bástyáit, a szociális esélyegyenlőséget, a világnézeti semlegességet, a lelkiismereti szabadságot, a hatalmi ágak szétválasztását, a fenntartható fejlődést, a nemzeti szimbólumokat, a piacgazdaságot, a népszavazás intézményének lehetőségét és az emberi szabadságjogokat.
Olyan alkotmány kell, amiben nemcsak a parlamenti erők jutnak konszenzusra, hanem a parlamenten kívüliek is, mondta Schiffer, aki szerint a „kancellári poszt” jelenleg túlsúlyos, meg kell erősíteni a köztársasági elnököt (hozzátesszük: semmire sincs jobban szüksége most a nemzetnek, mint egy erős Schmitt Pálra), az Alkotmánybíróságot, az ombudmani intézményt. Belevenné a szövegbe a lakhatás jogát is. (Később erről Gerő azt mondta, hogy elképesztően súlyos következménye lenne ennek egy ilyen szegény országban. Balogh erre rátromfolt: a munkához való jogot is bele kéne venni a szövegbe. Gerő erre már végképp nem tudott mit mondani.)
Fricz Tamás azt venné bele a szövegbe, hogy a köztársasági elnök szétkergethesse a parlamentet, ahogy 2006-ban, egy „elcsalt választás után” ezt nem tehette meg. (Balogh András javára írható, hogy – bár elengedhette volna a füle mellett, hiszen akkoriban ő Thaiföldön volt – felvette az MSZP keresztjét, kikérte magának a csalást: „Én is mondhatnám, hogy most nagy csalás történt, mert nagyon vesztettünk.”) A másik, amit lényegesnek tartott, az a kétkamarás parlament, ez az alsóház tényleges ellensúlya lehetne. (Stumpf erről később azt mondta, hogy a kétkamarás parlament már csak azért is megfontolandó, mert a kétszáz fős parlament esetében a nagy tapasztalatú polgármesterek a felsőházban folytathatnák karrierjüket, miközben városuk vezetését sem kellene feladniuk.)
Gerő András szerint esztétikailag szorul módosításra a jelenlegi alkotmány. Szemléltetésül az 1789-es Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatából idézett egy nemes mondatot: „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad.” Szerinte szerkezetileg is változtatni kell, ha már hozzányúlnak, mivel abszurd, hogy a jelenlegi szövegben a hatalmi ágak felsorolása megelőzi az emberi jogokról szóló részt. Nagy bajnak nevezte, hogy az embereknek fogalmuk sincs az új alkotmány koncepciójáról, mire Stumpf átölelte a vállát: „András, fenn van az interneten”. Gerő: "Tudom, hogy fenn van, de erről vitázni kell."
Stumpf István erre a kérdésre nem mondott semmit.
Balogh András szerint kevés szöveg kell bele, ha egyáltalán kell. (Itt jegyezzük, a jelenlegi alkotmányban mindössze ennyi szerepel: „A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg”.) Balogh két olyan dolgot tud elképzelni, ami a preambulumba illik és érzelmileg senkit sem sért (ez egyben jól jellemzi közállapotunkat): 1. Magyarország köztársaság. 2. Magyarország Európában van.
Schiffer szerint preambulum, az kell, de nem ez a legfontosabb. Olyan szöveget képzel el, ami röviden, de velősen utal az ország történeti hagyományára, ugyanakkor óva int attól, hogy a preambulumvita miatt újra kelljen élni a 20. század szimbolikus küzdelmeit.
Fricz Tamás szerint még a Szent Korona-tannál és a kereszténységnél is fontosabb, hogy megszűnjön az az átmenetiség, amit a jelenlegi alkotmány preambuluma kifejez. A szövegben meg kell hirdetni a negyedik köztársaságot, mivel szerinte az elmúlt húsz év nem volt legitim. A politológus ezt arra alapozza, hogy a 89-es alkotmányban a pártállami, nem szabadon választott parlament, valamint a választói felhatalmazás nélküli Ellenzéki Kerekasztal állapodott meg.
Gerő András az általa modorosnak tartott preambulum helyett az előbeszédet tartaná jó kifejezésnek, bár ezt meg mi érezzük kissé modorosnak. A Szent Korona-tanra hivatkozni szerinte aggályos, mert eszerint a végső hatalom formája az Isten, ez viszont ellentmond a népszuverenitás 18. század óta létező eszméjének.
Stumpf itt közbeszólt, és elővett egy papírlapot – kiderült, az EU-tagállamok összes alkotmánya ott hevert előtte az asztalon –, az ír alkotmány egy oldalát, felolvasott belőle egy passzust, ami a „rettenetes Istentől” eredő hatalomról szól.
Gerő hümmögött, Balogh ekkorra már lelépett, Fricz pedig néhány perc múlva majd azt fogja mondani: soha nem hitte volna, hogy egyszer majd egy gyékényen árul Gyurcsánnyal, de a népszavazás intézményének megerősítését ő is támogatja.