Hétfő reggel akkorát twittelt a Fidesz-kormány, hogy a kommunisták a Bering-szorosig szaladtak.

Nem akartam elhinni, de pár perc után képtelenség volt letagadni: a közösségiháló-érzékeny kormány tényleg azért hívott össze egy sajtótájékoztatót a Kossuth térre, hogy Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára büszkén bejelenthesse: már 94 lájkunk van. Most következik cikkünk legerősebb tényállítása: bevallása szerint maga Rétvári Bence is lájkolta az oldalt!

A sztori előzménye, hogy Navracsics Tibor stábja a fülkeforradalom után több száz munkásmozgalmi tematikájú műalkotást talált különböző minisztériumi raktárakban, Lenin-szobroktól egy Rákosi-fotón át mindenféle szocreál festményekig.

A lelet láthatólag óriási izgalmat okozott kormányzati kommunikációs körökben. Micsoda ziccer, gondolhatták a Közvélemény Mérnökei, és kitalálták, hogy a leletekből árverést rendeznek, a bevételből pedig a devecser-kolontári katasztrófa áldozatait támogatják. Praktikus megoldás, hiszen a kormány nem kommunikációval foglakozó részének tökölése miatt az érintettek a több milliárdos kártérítési alapból negyedév alatt gyakorlatilag semmit sem kaptak, talán majd innen.

Az árverés jól tálalható esemény, így saját nevet – Soha többet! Harmadszor – és gondosan megdizájnolt logót is kapott. Na de ennyire még a Gyurcsány-féle tolvajbanda is képes lett volna, így lett Facebook- meg Twitter-oldal is. Az újságírókat pedig meghívták, hogy beszámoljanak a reggel óta beszerzett lájkok számáról. (A dolog sikeres volt, az árveréssel tele lett a világsajtó.)

A teremben megtekinthető volt egy olajkép egy Szanyi Tibor-rajongó masinisztáról, 1 életnagyságú, hófehér porcelán Lenin-mellszobor, 1 bronz fej, ami egyáltalán nem hasonlított Leninre, (így utólag is remélem, nem Recsken ért véget a sztori), 1 kis terrakotta Vlagyimir Iljics, 1 Rákosi Mátyás-fotó, 2 további kép, 1 kormányszóvivőnő és 1 elégedetten mosolygó Rétvári Bence meg 1 hatalmas monitor, amin az akció Facebook-oldala volt látható.

Utóbbi adta az ötletet, hogy gyorsan felhívjam egy troll származású barátomat, hogy a hecc kedvéért posztoljon gyorsan valamit az oldalra, hadd mulasson a sok besavanyodott tudósító és kormánytisztviselő. Perceken belül kiderült, hogy a koalíció nem csak szavakban tud sikeres válaszokat adni korunk nagy kérdéseire: a troll face nem jelent meg ugyanis a monitoron, ahogy közelebb sündörögve megállapíthattuk, azért, mert a Facebook-oldal offline üzemmódban volt. Ez igen, erre már én is lelkesem nyomtam a lájkot, ezt nemhogy Horn és Gyurcsány, de Bajnai is beszopta volna!

Borzongató érzés, hogy a kiállított tárgyak bármelyike – kivéve Nagy Annát, Rétvári Bencét és a minimum 21 incses monitort – annak idején ott lóghatott például Pozsgay Imre, az új alkotmány egyik bábájának irodájában.

Az árverés első körét december 6-án, a második fordulót 8-9-én tartják, a bevételt pedig a katolikus Karitásznak adják.

Mivel Nagy Anna és Rétvári Bence már minden elmondhatót elmondtak, átnéztem a Kossuth tér szemközti sarkától 100 méterre lévő, Falk Miksa utcai Pintér galériába, ahol a teljes árverési anyag található. Vicces, de igaz tény: a KIM emberei taxival tették meg ezt a brutális távolságot. Szegény Torgyán Józsefet annak idején keresztre, vagyis inkább vörös csillagra feszítette a hócipőista kommer sajtó, amiért autóval járt át a Kossuth téren a minisztériumából a Parlamentbe.

A helyszínen aztán kiderült, hogy az aukció sokkal szórakoztatóbb esemény lesz, mint amire a vérszegény KIM-béli előadásból gondolni lehetett volna.

Mivel a kifüggesztett képekhez itt még nem tartozott információs cédula, nekem kellett címeket rögtönöznöm a legígéretesebb festményeknek. Íme, amire érdemes lesz odafigyelni:

- Toroczkai Oszvaldtól az „Új barna pantallót kapott a homoszexuális bányász”

- Horváth J.-től a „Zsidó is esztergálhat”, amit „57-es lábú, sábeszdeklis munkás” néven is ismernek

- M.M.-től a „Kóros kisfejűsége ellenére felelős beosztásba került a Popeye-alkarú tévészerelő asszony”

- Ismeretlen szerzőtől az „A fiatal Szikora Róbert ismeretlen okból öltönyben esztergál” és

- szintén ismeretlen szerzőtől az „Egy csapat belufizott cigány ávósokkal kvaterkázik”

Akad még Andy Warhol-stílusú Lenin-fejes popnyomat, egy egész falat betöltő mennyiségű, hagyományosabb felfogású Lenin, egy zavarba ejtő kép a költőien fiatal Hegyi Gyula ex-EP-képviselőről, illetve egy bútorlapból megálmodott, faintarzia Lenin, ami korokon átívelő rokonságot mutat a kortárs internet sztárjával, a fából faragott Orbán Viktor-képmással, amit az eladó nem hajlandó elcserélni egy ipari méretű satupadra sem.

Az árverés meglepetése pedig az, hogy egy minisztériumi raktárban találtak egy festményt egy iraki festőtől, Khalid Al-Jadirtól, a címe az, hogy „És most mindent elmesélek úgy, ahogyan volt”. A kép az iraki monarchia 1958-as megdöntése idején készült, a szélén körbefutó sávban képregényszerűen meséli el, hogyan pusztítottak el a királyi csapatok egy falut.

Izgalmasan hangzik?

Mondjuk, nagy jóindulattal, hogy mérsékelten, de ha tudjuk, hogy a Párizsban tanult Al-Jadir annyira befutott nyugaton, hogy ez a képe 10-15 ezer dollárt is érhet, máris egészen más a munkásőr fekvése.

A lájkközpontú kormányzati kommunikációnál pedig sokkal izgalmasabb lesz az árverés, a bevételt nem a kormány osztja szét, úgyhogy mindenkinek esztergában és izmos munkásfiúkban gazdag jótékonykodást kívánok.