Ellátogattunk a hivatalosan Nyugdíjas Expó néven megszervezett Nyugger Ellenállási Központba, ahol Schmuck Andor népe a kormány elleni visszavágásra készül. Most nem lennék a Fiatal Matolcsysták Szövetségének helyében!
Soha senki nem tett akkora szívességet a magyar nyugdíjasoknak, mint a Fidesz-MDP. Elég volt hatalmi szóval elvenniük sok millió ember sok milliárd forintnyi megtakarított pénzét, és a „nyugger” szerencsétlen flótásból egy csapásra népi hős lett, aki szerencsés esetben járókerettel intézi el a fideszes adószedőt. Izgatott is voltam a Syma csarnok felé menet, hiszen mennyire más most az akusztikája egy Nyugdíjas Expónak, mint pár hónapja lett volna.
Mielőtt belépnénk az újonnan is szegényházi külsejű csarnokba, nem árt tisztázni: a kiállításon nem nyugdíjasokat árulnak, hanem nekik szánt dolgokat.
Már a Dózsa György úton értékes természetrajzi megállapítást teszünk: a magyar nyugdíjas a legtöbbször panorámabusszal, falkában közlekedik. A széles úton minden irányból 30-50 fős csapatok közelednek, zárt alakzatban. Nem jószántukból, hanem mert a lelkiismeretes mudiként keringő pre-nyugdíjas szervezők nem hagyják őket elkóborolni. Nem baj, jól jön ez majd, amikor kormányépületeket kell elfoglalni.
Tudják, mi az igazán kemény? Érszűkület elleni, ingyenes sonoterápia közben Beleznay Endrét hallgatni. De ezt az élményt csak a látogatás harmadik percében élhettük át, előtte még át kellett törnünk a bejáratnál felállított masszázsfotelsoron.
Háborúban köztudottan mohóbb a vágy és édesebb az erotika: a szabadalmaztatott mágnesmatracon ülő ügynököltönyös ügynök olyan közel hajol a néniruhás nénihez, hogy majdnem lángra lobban a váltópólusú csodamasina. Épp magamhoz térnék, amikor megmutatja magát a kendőzetlen öregszex, három jelmezes asszony képében, akik, nyilván a harci morál fenntartása végett, rendületlenül róják a köröket a Kiképzőközpontban: ketten francia szobalánynak, egy pedig naiv Piroskának van öltözve. De már itt is vagyunk Endrénél, a színpad tövében.
Az apródfrizurás tévés kicsit hergeli a néniket, aztán átadja a helyét Monspart Sarolta tájékozódásifutó-világbajnoknak, aki a kiképzés részeként reggeli tornát tart. Én eddig szégyenszemre nem voltam képben, így elemi meglepetésként ért, hogy Monspart mekkora mókamester. „Rakjátok le a táskákat a földre, pénteken nem szoktam lopni”, hevíti az eleve lelkes közönséget, aztán jön a „protkót fogom!”, a „nézzetek körül, milyen rondák vagyunk így!”, a „nagyon sok jó pasink van!”, a „csajra is ráfekszem”, nem beszélve arról, hogy „a saját combomon a saját kezem”. Közönség zsebben, óriási kacajok szállnak a levegőben, az állóképesség javult, most nem lennék egy öregkori ellátásokat erőszakkal elkommunizáló kormány helyében.
Lehasadok a reggeli tornáról és átfutok a kiállításon. Egy lepukkantabb BNV-t kell elképzelni, ahol leginkább gyógyszállók, masszázsfotelesek, Zepter-lámpások és mindenféle gyógyászatisegédeszköz-gyártók állítanak ki. Az Encino-Korzat standon próbababán mutatják be a matolcsysta padláslesöprők elleni közelharc eszközét, a rugalmas, ízületeket kímélő nyuggerpáncélt, a szomszédban az AEG – nyilvánvalóan a helyzet eldurvulására számítva – korszerű ütvefúrókat kínál a fizető- és fúróképes szépkorúaknak. Az egész csarnok legelkeseredettebb arcait a Victofon hallásvizsgálat standjánál látom, a két szerencsétlen asszony 9:40-re már pontosan látja, hogy mekkora hiba volt a névválasztás.
Bár az egész kiállítás azt sugallja, hogy a nyugdíjas nem más, mint egy két lábon járó, fájdalmasan megnagyobbodott prosztata, az is érződik, hogy azért létezik fizetőképes réteg még itt is, amelyik túl akar lépni a fájdalomcsillapításon. A jóval 100 ezer fölött induló masszázs- és tévéfotelek mellett árulnak például olyan csodaporszívót, amivel egy három méter magas, átlátszó plexi cső tetejéig fel lehet szívni a vízoszlopot, ha valakinek pont ez lenne a heppje. Bár majdnem minden az egészség körül forog, a másik pólus egy pálinkás standdal is képviselteti magát. A fővonalat erősíti az a Shiatsu márkájú gépezet, ami akár örökre is megoldhatja az ember székelési problémáit, amennyiben dupla mozgó fejrészével a kétkezes öklözés hatását imitálja a boldog vásárló altestén. Aljas rágalom tehát, hogy a magyar nyugdíjasok aszexuálisak lennének: ennyire például még én magam sem vagyok szexuális.
Kifelé menet botlunk bele a Tisztelet Társasága standjába. A kicsit is tájékozott olvasó nyilván évek óta töri a fejét azon, hogy mit csinálhat a gyakorlatban a Schmuck Andor-féle bizarr szervezet, amikor éppen nincsenek választások. A pulton talált röpcédulájuk szerint fő céljuk, hogy örömet szerezzenek a szépkorúaknak, és tényleg. Náluk van az egyik legkomolyabb tumultus. Egy Schmuck-termetű fiatalember irányításával a nénik egy felfújható kismedencében horgászost játszanak színes műanyag halakra. Egy lelkesen visongó versenyző a szemem láttára nyer két jegyet Fodor „Barátok közt” Zsóka egyik előadására. A háttérben, egy hatalmas, felfújt strandlabda belsejében folyamatosan hull a műhó egy műhóember-családra. Elgondolkodom a Tisztelet-totó harmadik kérdésén, miszerint
Hány tagja van a Tisztelet Társaságának?
1.) 1
2.) 2
X.) 142000
Még egyszer végigpillantok a Kiképzőközponton, aztán indulok. Isten irgalmazzon a központi kormányzatnak!