Gondolatolvasók, a szovjet propagandagépezet működése, olasz felháborodás 56-ban – többek között ilyen részletek derülnek ki a hidegháború kezdeti éveiben készült és titkosítás alól már feloldott amerikai táviratokból, amelyeket nem a Wikileaks, hanem az OSA archívum hoz nyilvánosságra. Mivel feltehetően egyes iratok a magyarországi amerikai nagykövetségen készültek, előkerülhetnek eddig ismeretlen 56-os dokumentumok is.
A Wikileaks által az elmúlt hetekben kiszivárogtatott táviratokhoz hasonló, a XX. század első felének szovjet–amerikai kapcsolatait megvilágító iratok és akár eddig ismeretlen 56-os dokumentumok is nyilvánosságra kerülhetnek a következő hetekben az OSA archívum gyűjteményéből.
A hidegháború korszakának egyik legnagyobb archívuma lévén az Open Society Archives birtokában van egy olyan, egykor bizalmas, titkos, esetenként szigorúan titkos amerikai külügyi táviratokat tartalmazó mikrofilmgyűjtemény, amelynek 1989-ben oldották fel a titkosítását, azonban eddig senki sem vizsgálta meg. A dokumentumok az elmúlt napokig nem voltak hozzáférhetők az interneten, de mostantól folyamatosan kerülnek fel az OSA „párhuzamos archívumába”.
A Wikileaks által kiszivárogtatott jelentések hívták fel a figyelmet az 1917 és 1959 közötti, összesen körülbelül százhetvenezer dokumentumot tartalmazó gyűjteményre. „Ezek éppen olyan dokumentumok – »State Department Central Files, Diplomatic Post Reports” –, mint a Wikileaks által kiszivárogtatott táviratok, csak egy másik korszakból” – mondta Rév István történész, az OSA igazgatója. Rév szerint a dokumentumokat a korszakból adódóan a Wikileaks-iratok előtörténetének is tekinthetjük.
A stílszerűen OSAleaksnek nevezett programban Szilágyi Csaba főlevéltáros vezetésével hozzák nyilvánosságra a dokumentumokat. Az eddig talált legelképesztőbb dokumentum az amerikai diplomáciai jelentések között egy egykori amerikai külügyi dolgozónak a washingtoni külügyminisztériumba küldött levele volt, mondta el Szilágyi Csaba. A levél szerzője arról értekezik, hogyan kellene kifürkészni a szovjetek szándékait a tárgyalóasztalnál, majd azt javasolja, hogy vessenek be gondolatolvasókat, akik aztán a tárgyalások szüneteiben elmondhatnák az amerikai politikusoknak, amit megtudtak.
Már ez a dokumentum is jelzi, milyen kincsesbánya lehet a gyűjtemény, amely főként a szovjet–amerikai viszony hátterébe enged betekintést, azonban az 56-os forradalom miatt Magyarországról is feltehetően gyakran tesznek említést az első körben digitalizált dokumentumokban. A magyarországi nagykövetségről küldött jelentéseket a dokumentumok pecsétjének sorszáma alapján is ki lehet válogatni. A később feltöltött táviratok megvilágíthatják a két szuperhatalomnak a két világháború alatti elképzeléseit.
Az eddig átnézett dokumentumokból is érdekes többletinformációk derültek ki az 56-os forradalom külföldi megítéléséről. Az Egyesült Államok római és több más nagykövetségének eljuttatott 1956. november 5-i beszámolóban amerikai diplomaták azt írják, hogy Manlio Brosio Olaszország amerikai nagykövete felvetette a lehetőségét, hogy a nyugati országok azonnal szakítsák meg kapcsolataikat a szovjet blokkal. „Brosio jelentéséből úgy tűnik, hogy Martino (Gaetano Martino külügyminiszter) és az egész olasz kabinet nagyon dühös a magyarországi fejlemények miatt” – írják.
A nagykövet másnap azt a választ kapta az amerikai diplomatáktól, hogy a javaslat további átgondolása alapján úgy vélték, a lépés több problémát okozna, mint amennyit megoldana. Azt is jelezték, hogy szerintük egy ilyen lépés után fel kellene szólítani a szovjet blokkot, hogy függessze fel ENSZ-tagságát, de ezt az akkori helyzetben nem tartották hasznosnak. Ráadásul attól tartottak, hogy az adott helyzetben a kapcsolatok megszakítását a háború előszeleként lehetne értékelni.
Egy másik, szigorúan titkos minősítésű táviratban (ezekből viszonylag kevés van) is megemlítik az 56-os forradalmat. Az 1957. áprilisi jelentés egyik mellékletében azt írják, hogy a Szovjetunió azt terjeszti külföldön, hogy a nyugati országok atomháborúra készülnek, és a magyar eseményekért is őket teszi felelőssé.
Az iratból emellett kiderül, hogy működött egy speciális amerikai titkosszolgálati tanácsadó testület, amelynek megfigyelő részlege folyamatosan vizsgálta, várható-e az adott héten szovjet támadás a világ valamelyik pontján, van-e ellenségeskedésre utaló szándék. A jelentés szerint 1957. április 3. és 10. között nem számítottak támadásra az amerikai érdekeltségek ellen, ahogy Izrael és az arab országok között sem tartották valószínűnek az erőszak kirobbanását. Jordániát azonban lehetséges célpontnak tartották.
A dokumentumhoz csatolt mellékletekben a Szovjetunió külföldi propagandájáról is részletesen írnak, a jelentés szerint Moszkva folyamatosan próbálta megfélemlíteni az Egyesült Államok szövetségeseit, amiért a nyugati hatalmak modern fegyvereket akartak telepíteni a szovjet blokkhoz közeli országokba.
Állítólag a szovjetek figyelmeztették például Hollandiát, hogy egyetlen megtorló bombacsapással eltörölhetik nagyobb városait, míg Nyugat-Németországnak jelezték, hogy egy háborúban elsődleges hadszíntér lehetne, és lakosságának fele életét veszthetné. Görögországot egy ciprusi atombázissal riogatták.
Emellett arról is beszámolnak, hogy a hírek szerint 1957-ben először vetítettek le a Szovjetunióban az országot ért feltételezett atomcsapást bemutató filmet, amelyben részletes útmutatót nyújtottak a civileknek, hogyan éljék túl a támadást. A mellékletekben az is olvasható, hogy egy szovjet lap bakteriológiai támadással vádolt nyugati utazókat.
Az OSA-nál lévő iratok mennyisége számszerűleg is a Wikileakshez jutott anyaghoz mérhető. A nagyjából százhetvenezer dokumentumból az OSA-ban eddig – két hét alatt – tizenötezret digitalizáltak. Ezek mind 1955 és 59 közötti iratok, és elsősorban a szovjet–amerikai külügyi kapcsolatokról szólnak.
Az OSA eredetileg még a magyar állambiztonsági szervek működési logikájába betekintést engedő dokumentumok gyűjtőhelyéül hozta létre 2007-ben a Párhuzamos Archívum ősét, továbbfejlesztett változata egy Flickrhez hasonló platform, regisztráció után bárki feltehet levéltári dokumentumokat. Az eredeti formában megőrzött dokumentumokhoz kiegészítéseket és tageket lehet csatolni, a dokumentumok különböző szempontok alapján kereshetők.
Az OSA több mint tízezer olyan titkos vagy bizalmas minősítése alól feloldott amerikai diplomáciai táviratot, külügyi iratot digitalizált, amelyek az 1955–1959-es időszak amerikai–szovjet kapcsolataira vonatkoznak. Az OSA most önkénteseket keres, akik az interneten eddig nem publikált iratokat a Párhuzamos Archívumban elérhetővé teszik. Ha szívesen segítene az iratok feltöltésében, az OSA honlapján megtalálja a részleteke.
Szilágyi Csaba szerint az ötlet kipattanása óta eltelt rövid idő alatt még nem volt idő elmélyülni a dokumentumokban, önerőből egyelőre nagyjából ötven dokumentum került fel már közvetlenül a Párhuzamos Archívumba. Az OSA most önkénteseket keres, akik segítenének a már digitalizált dokumentumok feltöltésében.
Eddig német, japán, amerikai és lengyel önkéntesek is jelentkeztek. Az első, tizenötezres csomagot még januárban szeretnék felrakni az archívumba. Az önkénteseknek lényegében csak egy e-mail címet kell megadniuk, amelyre aztán tíz dokumentumot kapnak egy zip fájlban. Nagyjából negyed óra alatt végezni lehet a feltöltésükkel.
Rév István azt mondta, hogy ők elvi okokból is a szabad hozzáférés hívei, most olyan dokumentumokat tesznek publikussá, amelyek fontosak a közelmúlt megértésében, de azokra, akik nem közszereplők, semmilyen veszélyt nem jelentenek. Az OSA nem sérti meg senkinek az információs önrendelkezési jogát: „Mi példát szeretnénk mutatni, miképpen kell egy archívumnak bánnia a titkosítás alól már feloldott iratokkal, amelyek éppen olyanok, ugyanonnan származnak, mint a Wikileaks által közzétett dokumentumok.”
Rév hozzátette, hogy Julian Assange, a Wikileaks alapítója járt náluk nem egészen két évvel ezelőtt, és tárgyaltak vele a lehetséges együttműködésről. Úgy ítélték meg azonban, hogy – archívum lévén – más feladataik és más szakmai elveik vannak, mint amelyeket a Wikileaks képvisel. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez nem értékítélet a Wikileaks tevékenységéről.
A következő hetekben az amerikai táviratokkal párhuzamosan a Komintern archívumának másfél millió dokumentuma is felkerül az internetre. Így egyszerre adnak közre amerikai és szovjet anyagokat, hogy ezzel is segítsék a kiegyensúlyozott történelmi értelmezést, mondta Rév István. A Komintern-archívumot egy nemzetközi konzorcium (az OSA mellett a Library of Congress, a svájci, a svéd és a spanyol állami levéltárak) már évekkel ezelőtt digitalizálta, de csak cédékre mentették el, és az eredeti megállapodás értelmében eddig csak helyben, a részt vevő intézmények kutatótermében lehetett tanulmányozni őket.