Egy halottsminkelő-kongresszuson jobban mulatott volna az ember, mint az MSZP székházában vasárnap este. Ez mondjuk nem meglepő. Az viszont igen, hogy milyen gyáva banda az MSZP vezetése, és hogy cserben hagyja a saját emberét.
Ott állt szegény Mesterházy Attila, a szavakkal birkózva, az MSZP-székház speciálisan levegőtlenített sajtószobájában, és csupa olyan arc állt mögötte, akiket sose láttam az életben. Az utóbbi pár évben mondjuk elszoktam a belpolitika igazán szoros figyelésétől, úgyhogy lehet, hogy némelyikük közepesen ismert progresszív reménységnek számít, de az tuti, hogy egyetlen MSZP-vezető vagy egykori kormánytag nem volt köztük. Az egyiküknek feltűnően jó lába volt, de ettől még szívesebben láttam volna Szilvásy Györgyöt.
Nyilván nem azt kérem számon, hogy a története legmegalázóbb eredményét elérő párt miért nem tartott nyilvános, dramatizált önvizsgálatot a választási estén, de az azért párját ritkítóan antiszolidáris lépés (=kivételes szemétség), hogy 8 év kormányzás után senki sem volt hajlandó legalább odaállni a választók által jól elfenekelt jelöltjük mellé. Mindez abban a pártban, amelyiknek elvileg az lenne a legfőbb szexepilje, hogy együttérző. Totó kutya gazdája például egyáltalán nem gondolta úgy, hogy neki bármi köze lenne ahhoz, hogy egy remegő szájú, súlytalan fiatalembernek kell égnie azért a pódiumon, hogy Kelet-Magyarországon 10 százalékokkal szívatta őket a Jobbik.
A választási esték a hagyományosan nagy értelmiségi és művész holdudvarral rendelkező szocialistáknál sosem érték ugyan el egy SZDSZ-es közös fellélegzés mondén hangulatát, de mégis nyújtottak némi értékelhető szórakozást. Mostanra viszont már az exhibicionisták is elpártoltak: ha már Kolláth György, a propellernyakkendős, "az atomfizikától a sertésbúgatásig" típusú nyilatkozásjunkie sem jön el, akkor be lehet csukni a boltot. Az olyan durva és elképzelhetetlen, mintha a Gereben Ágnes-Kun Miklós házaspár nem járna fátyoltáncot Orbán Viktornak egy fideszes választási estén. Most mégis megtörtént.
Ennél a katolikus fogorvos-papok bemutatóval egybekötött kongresszusa is nagyobb móka lett volna, így az ember kínjában már olyanokon mulatott, hogy Lendvai Ildikó pártelnök távozása után a sajtóterem levegője csakúgy sziszegett, annyian mondták ki egyszerre a "Botox" szót. Szó mi szó, Lendvai feje furcsán, viaszosan csillogott és semmiféle érzelem nem látszott rajta.
A megjelent MSZP-seken még kevesebb, de azért vicces elképzelni, hogy a következő hetekben nem ilyen pókerarcok fognak járkálni ezek között a falak között. A választási este igen korlátozott tapasztalatai alapján nem bíztatnám az MSZP hirtelen és radikális megváltozásában bizakodókat.