2,65 százalékot ért el a választások első fordulójában az MDF, a fővárosban is csak 4,7-ig jutott, ezzel húsz év után – a másik nagy rendszerváltó párthoz, az SZDSZ-hez hasonlóan, amelyik el sem indult – távozik a parlamentből. Dávid Ibolya elnök több mint egy évtizeden át vezette a Fórumot, az eredmények ismeretében lemondott, kérdés, lesz-e, aki megpróbál építkezni a romokon.

A rendszerváltás után az MDF volt az első párt, amelyik megkapta a kormányzás lehetőségét, a győzelemhez elég volt az 1,2 millió szavazattal összehozott 24,73 százalékos első kör, és az, hogy a második fordulóban hozták az egyéni választókerületek többségét az SZDSZ-szel szemben. A szerény kormányzati teljesítmény következtében az MDF 1994-ben 11,74%-ot ért el, és bár csak szavazói felét veszítette el, frakciója 37 fősre zsugorodott.

A párt pályafutása már 1998-ban véget érhetett volna, hiszen listán mindössze 2,8 százalékra volt képes. Abban, hogy a parlamentben maradhatott, sőt kormányzati pozícióba kerülhetett, a Fidesszel közös jelöltjei játszották a főszerepet, akik közül másfél tucatnyian megnyerték egyéni választókerületüket. Némi politikai-jogi vita után az MDF frakciót is alakíthatott.

2002-ben nem fenyegette veszély a Fórum létét, mivel ekkor a Fidesszel közös listával szállt versenybe, és bár a baloldal nyert, az MDF-képviselőcsoport létszáma húsz fő fölé emelkedett. 2006-ra végképp megromlott a viszony a két szövetséges között, de ezúttal az önálló indulás is eredményesnek bizonyult, nem sokon múlott, de az 5,04 százalék elég volt a bent maradáshoz.

Az MDF a 2009-es európai parlamenti választásokon Bokros Lajossal ismét jól szerepelt, ennek alapján is reménykedhetett abban, hogy megint átlépi a küszöböt. Az elhibázott kampány, a hibás szövetségkötések és az LMP radikális erősödése azonban keresztülhúzták Dávid Ibolyáék számításait.