Bolgár György legszebb álmaiban valószínűleg az egész ország egy böhöm nagy XIII. kerület. Az elmúlt évek választásain ebben a városrészben az MSZP és az SZDSZ az országos, de még a számukra rendre kedvezőbb fővárosi átlagot is jócskán meghaladó eredményt ért el. És míg a vörös Csepel akár be is barnulhat tavasszal, addig a Váci út, az bizony felel rendületlenül.

Nem kell ahhoz rettentő politikusi-közírói éleslátás, sem boszorkányos jóstehetség, hogy megsaccoljuk: a tavaszi parlamenti választásokon a 176 egyéni képviselői mandátumból 155-160 képviselői helyet simán megszerez a Fidesz. Ezekben a választókerületekben, köztük akár egész megyékben a választás várhatóan legfeljebb annyiban lesz izgalmas, hogy mennyivel szorongatja meg a második helyezett a győztes fideszest, hogy ki lesz ez a második, a szoci vagy jobbikos, és hogy mire lesz jó a pacalpörkölt és a tejszínhab párosítását idéző MDF–SZDSZ-páros.

Összesen tehát lesz 15-20 olyan választókerület az országban, ahol nem fullad dögunalomba a kampány, ahol esélyes lehet a szoci jelölt a mandátumra, és így érdemi versenyre számíthatunk (lehet, hogy idővel ez a szám 30-ra is felkúszhat, de sokkal több aligha lesz). Nem akarok én most törökgáborkodni, hogy végigsoroljam ezt a 15, 20 vagy éppen 30 helyet Battonyától Dunaújvárosig, de abban biztos vagyok, hogy a három angyalföldi, pontosabban, és némi leegyszerűsítéssel: az angyalföldi (20. számú), a vizafogói (19. számú) és az újlipótvárosi (7. számú) választókerület köztük lesz. Hogy egészen pontosak legyünk, Újlipótváros nem egy választókerület: a déli része a Szent István körút túloldalán lévő ötödik kerületi Lipótvárossal együtt küld a parlamentbe egy képviselőt, az északi pedig Vizafogóval ad közösen egy mandátumot (a harmadik választókerület a Róbert Károly körúttól északra lévő, főként angyalföldi rész).

Emlékeznek a 2008-as vizitdíjas, tandíjas, kórházi napidíjas, "mi jön március 9-e után – hát március 10-és" népszavazásra? Tudják, arra, ami a Fidesz által támogatott igenek 82-84 százalékos győzelmével zárult? A XIII. kerületben csak 65-68 százalékot kaptak az igenek – ez volt a legalacsonyabb arány, a budapesti átlag egyébként 73-76 százalék körül alakult –, és az országban csak itt voltak olyan szavazókörök, összesen három, ahol a nemek száma meghaladta az igenekét.

És miközben az országban sok helyen a szoci szavazók a tavalyi EP-választásra tömegesen átpártoltak a Jobbikhoz, az angyalföldi melósok és az újlipóti polgárok alig tántorodtak el. Bár itt is nyert a Fidesz, a nem egészen 39 százalékos eredménye messze a leggyengébb volt az egész országban (az átlag, mint emlékezhetünk, meghaladta az 56 százalékot), míg az MSZP a hajszál híján 30 százalékkal majdnem kétszer olyan jó eredményt ért el, mint az országos átlag (17 százalék). Az SZDSZ ugyan kikapott a Jobbiktól (11:6 százalékos arányban), ám a liberálisok ennél jobb eredményt csak a II. és az V. kerületben értek el, míg a Jobbik csak négy kerületben szerepelt ennél gyengébben.

A 2006-os és a korábbi parlamenti választások eredményeit nem is részletezném, elég legyen néhány adat. 1994 óta mindhárom választókerületben MSZP-sek nyertek (illetve a lipótvárosival közösben az MSZP-s jelölt visszaléptetésével támogatott SZDSZ-es Pető Iván volt a befutó az utolsó két választáson). Az angyalföldi városrészben, a 20-as választókerületben ifj. Marosán György volt az utolsó vesztes szoci jelölt, Tóth József polgármester 2002-ben és 2006-ban is már az első fordulóban megszerezte az egyéni képviselői helyet. A baloldali-liberális erők nemcsak a választásokon kapták össze erőiket, elég talán csak az elmúlt tíz év díszpolgárainak névsorából idézni néhányat: Farkasházy Tivadar, Kern András, Schweitzer József, Horn Gyula, Fenyő Miklós, Petschnig Mária Zita és Gálvölgyi János is szerepel a névsorban.

Szóval a XIII. kerület a fővárosban, de az egész országban is a szocialisták egyik utolsó erőssége, egy olyan városrész, amit a Fidesz és a polgári-nemzeti-néppárti eszmevilág eddig nemigen tudott meghódítani (igaz, talán nem is nagyon akart, nagy nevek a 19-es és a 20-as választókerületben az egy szem Kosztolányi Dénest leszámítva nem indultak itt a mandátumért). Kérdés, hogy most, amikor a párt országos támogatottsága messze magasabb a korábbi választási évekénél, mit tud elérni egy olyan választókerületben – a Mintapolgár által kiszemelt angyalföldi, 20-as számúban –, ahol a szocialisták az országos átlagot jócskán meghaladó eredményeket érnek el.

És azért, mert a Mintapolgár történetesen ebben a választókerületben él.