Valóban rontja a homoszexualitás a csapatszellemet? Tényleg homofób hangulat uralkodik a seregben? Hogyan élik meg a melegek a titkolózást? Amerikában régóta folyik a vita a kérdésről, sőt nemsokára engedélyezik a nyíltan melegek katonai szolgálatát, miközben a magyar hadügy hallgat, mint a sír.
Az USA-ban gyakorlatilag még mindig hatályos az a tizenhét éve hozott törvény, amely megtiltja a fegyveres erők meleg tagjainak, hogy nyíltan vállalják homoszexualitásukat. Tavaly év végén az amerikai törvényhozás elfogadta ugyan a törvény visszavonását, és azt Barack Obama elnök is aláírta, de amíg a hadügyminiszter, a fegyveres erők főparancsnoka és Obama meg nem győződnek róla, hogy az új szabályok nem veszélyeztetik a hadrafoghatóságot, továbbra sem szolgálhatnak szexuális identitásukat nyíltan vállaló melegek az amerikai hadseregben, a légierőnél vagy a tengerészgyalogságnál.
Az 1993-ban, még Bill Clinton elnöksége alatt elfogadott „Don't ask, don't tell” (DADT; ne kérdezd, ne áruld el) néven ismert törvény komoly kompromisszumok eredményeként született meg. Nem tiltotta meg ugyan a homoszexuálisoknak a katonai szolgálatot, de kikötötte, hogy hallgatniuk kell szexuális preferenciáikról. Aki a toborzáskor bevallotta, hogy meleg, azonnal eltanácsolták; akiről időközben derült ki, azonnal leszerelték.
A törvény pozitívuma volt, hogy egyáltalán lehetővé tette a melegeknek a fegyveres szolgálatot, ugyanakkor a homoszexuálisok érdekeit képviselő szervezetek azzal érveltek, hogy a DADT alapvető alkotmányos jogaiktól fosztja meg őket: korlátozza a szólásszabadságot, a jogszerű eljárást és a szabad párválasztást.
Az elmúlt 16 évben az amerikai parti őrségtől, a tengerészgyalogságtól, a haditengerészettől, a hadseregtől és a légierőtől összesen 13 000 főt szereltek le, mert kiderült róluk, hogy homoszexuálisak. Bár a törvény időközben finomodott, és kiegészült két új főszabállyal – „don't pursue” (ne üldözd), illetve „don't harass” (ne zaklasd), Obama 2008-as választási kampányában többször elmondta, hogy vissza akarja vonni a törvényt, és később egy szövetségi perben bemutatott nyilatkozatából kiderült, hogy a DADT, vagyis a katonák eltitkolt homoszexualitása szerinte nemhogy nem járul hozzá a nemzetbiztonsághoz, hanem egyenesen gyengíti azt.
Az emberi jogi, antidiszkriminációs elvek mellett a legfontosabb kérdés, hogy valóban káros vagy veszélyes-e a fegyveres erőkre nézve, ha melegek szolgálnak soraikban. Az 1993-as DADT ebben a kérdésben elég egyértelműen fogalmaz. „Az olyan személyek jelenléte a fegyveres erőknél, akik hajlandóságot vagy szándékot mutatnak arra, hogy homoszexuális aktusban vegyenek részt, elfogadhatatlan kockázatot teremtene az emelkedett csapatszellemre, a rendre, a fegyelemre és az egységek összetartására – mindarra, ami a katonai ütőképesség alapját jelenti.”
A kérdés megítélése azonban az elmúlt években szépen lassan megváltozott: Obamával együtt egyre több hadügyi szakértő és pszichológus állítja, hogy a melegek katonai szolgálatával nincs különösebb baj. A Zogby International közvélemény-kutató 2006-os felméréséből az derül ki, hogy az Irakot és Afganisztánt megjárt katonák 37 százaléka gondolja úgy, hogy nem szabadna megengedni a melegeknek, hogy a fegyveres erőknél szolgáljanak. 26 százalékuk támogatja az elképzelést, 32 százalékuk semleges, a maradék bizonytalan. Azok a katonák ugyanakkor, akik biztosak voltak abban, hogy egységüknél szolgál meleg vagy leszbikus, jóval megengedőbbek voltak a homoszexuálisokkal, mint azok, akik nem ismertek melegeket közvetlen környezetükben. Az előbbi csoport tagjainak 66, illetve 64 százaléka állította, hogy a melegek jelenlétének nincs hatása az egyéni hangulatra és a csapatszellemre, míg az utóbbiak, akik nem ismertek egységüknél homoszexuálist, 58 százalékban úgy nyilatkoztak, hogy a melegek jelenléte negatív hatással lenne az egységre.
Három éve John Shalikashvili tábornok, az iraki békefenntartásért felelős volt főparancsnok azt mondta, hogy szerinte a homoszexuálisok jelenléte a hadseregben nem aknázná alá a fegyveres erők hatékonyságát, és tavalyelőtt Colin Powell, aki szolgált tábornokként és külügyminiszterként is, úgy nyilatkozott, hogy a DADT életbe lépése óta eltelt 16 év alatt sok minden változott, és a törvényt újra kellene gondolni.
Újra is gondolták. Az örömhír hallatán idén január elején létrejött az outmilitary.com, a fegyveres erőknél szolgáló homoszexuálisoknak szánt, Facebook-szerű közösségi szájt. Feliratkozáskor meg lehet adni, hol szolgál az ember (hadsereg, haditengerészet, légierő, tengerészgyalogság, parti őrség, vagy egyszerű támogató), a rendfokozatot, a szolgálati helyet, és természetesen a szexuális preferenciákat, ami lehet meleg, leszbikus, biszexuális, bizonytalan vagy hetero. A szájt nagyjából 50 taggal indult, most, néhány hét alatt összesen 1700-an csatlakoztak, de sokan vannak fönt álnéven, ami azt jelenti, hogy nyíltság ide, Obama oda, nem mindenki bízik abban, hogy a U.S. Armyból az outmilitary.com hatására Army of Lovers válik.
A homoszexualitást nem tartották mindig ellentétesnek a katonai szolgálattal, sőt volt olyan korszak az emberiség történetében, amikor a csapatkohéziót kifejezetten a katonák melegségére alapozták, és meg voltak győződve róla, hogy a homoszexualitás növeli a katonák harci kedvét.
Az ókori Görögország városállamainak hadseregeiben egyáltalán nem volt ritka a homoszexualitás. Az egyik leghíresebb, kizárólag melegekből álló alakulat az i.e. IV. században létrehozott thébai szent sereg volt, amelyet 150 homoszexuális pár alkotott. Plutarkhosz szerint az ötletet Platón Lakomájából (Symposion) vették, amelyben az olvasható, hogy ha egy szerelmesekből álló hadsereg katonái egymás oldalán harcolnának, meghódítanák a világot. („Ha megvalósíthatnánk, hogy egy állam vagy sereg csupa szeretőkből állna, el se képzelhetnénk tökéletesebb önkormányzatot, vagy minden undokságtól tartózkodást és egymással vetélkedést. És az ilyenek a harcban, akármily kevesen is legyenek, kereken kimondva mindenkin győzedelmeskednek. Mert ha egy szerelmes férfi netán megfutamodnék a sorból, és eldobná a fegyverét – ennek legyen tanúja bárki más, csak ne a kedvese, mert ezt nem szenvedhetné el, inkább a halál!” (Jánosy István fordítása.)
A thébai szent sereget, amelyről a nyolcvanas évek végén az Army of Lovers svéd popegyüttes elnevezte magát, végül II. Philipposz makedón király győzte le megalakulása után negyven évvel, i.e. 338-ban.
A melegsereg legyőzése óta eltelt pár ezer év alatt azonban visszájára fordult a fegyveres erők hozzáállása a homoszexualitáshoz. Erre az egyik leghihetetlenebb, már-már urban legend-szagú bizonyítékot az USA légierejének laboratóriuma, a Wright Laboratory, az U. S. Air Force kutatórészlegének elődje szolgáltatta 1994-ben. A tudósok olyan nem halálos vegyi fegyver kifejlesztésére dolgoztak ki javaslatot, és kértek 7,5 millió dollárt az amerikai hadügyminisztériumtól, amely az ellenségen alkalmazva, bármilyen hülyén hangzik is, homoszexuálissá tette volna a másik oldalon harcoló katonákat. Az angolul „gay bomb”-ként, magyarul durva szóhasználattal „buzimbombaként" emlegetett fegyver leírását tartalmazó dokumentumot a nemzetközi Sunshine Project megszerezte ugyan, és nyilvánosságra is hozta, de az USA haditengerészetének nyomására eltávolították a projekt webszájtjáról, mondván, hogy a közlés veszélybe sodorta a hadügyminisztérium programjait és alkalmazottait.
Bármekkora képtelenségnek is hangzik a felvetés, annyi biztos, hogy a javaslat készítői 16 éve, tehát egy évvel a DADT hatályba lépése után meg voltak győződve arról, hogy az ellenség homoszexuálissá változtatása győzelemhez segítheti az amerikai hadsereget, ami implicite arra utal, hogy a melegek rosszabb katonák lennének, mint heteroszexuális bajtársaik. És bár időközben egyre több ezzel ellentétes szakvélemény fogalmazódott meg, ugyanezt a vádat még tavaly is elismételte egy amerikai tábornok. John Sheenan, a NATO egyik volt parancsnoka egy márciusi szenátusi meghallgatáson azt állította, hogy a délszláv háború legtragikusabb eseményéért, a 8000 boszniai muszlim életét követelő srebrenicai mészárlásért a térségben állomásozó homoszexuális holland katonák voltak felelősek. A tábornok szerint, akit éppen Obama DADT-eltörlési tervével kapcsolatban hallgatott meg a szenátus, a holland katonák nyílt homoszexualitása miatt a várost védő egység „erőtlen volt, rosszul irányították, és a szerbek bevonultak a városba, a katonákat a telefonoszlopokhoz bilincselték, aztán lerohanták és kivégezték a muszlimokat.”
A holland hadügyminisztérium „teljes nonszensznek” nevezte Sheenan vádjait, de az, hogy ezek a vádak egyáltalán megfogalmazódtak, jól demonstrálja a hadsereg egyes vezetőinek hozzáállását a melegkérdéshez. És bár ritkán derül fény a melegeket a seregben érő atrocitásokra, a közvélekedés szerint maguknak a homoszexuálisoknak is jobb, ha titkolóznak. A helyzet megoldatlanságát szemlélteti egy 19 éves, feltehetően Irakban szolgáló amerikai katona levele, amelyet Dan Savage-nek, az USA egyik legismertebb, egyébként nyíltan meleg párkapcsolati tanácsadójának írt néhány évvel ezelőtt. A fiatalember elmeséli, hogy vonzódik egyik katonatársához, és bár próbált már finoman jelezni neki, beszélni nem mer vele, mert tart a következményektől. Tanácsot kér, mit tegyen. Savage válasza: „Szerintem ha közös zuhanyzókban és hálókörletekben nem túl kifinomult jelzéseket küldtök egymásnak, az mindkettőtök életébe kerülhet.”
Míg máshol legalább beszélnek a melegek és a hadsereg viszonyáról, itthon szinte teljes a csend. A Honvédelmi Minisztérium sajtóosztálya érdeklődésünkre mindössze annyit közölt, hogy „a szexuális irányultságra vonatkozó információk – hasonlóan például a vallásgyakorlásra vonatkozó információkhoz – személyes adatoknak minősülnek, így a Magyar Honvédség azt nem vizsgálja és nem is tartja nyilván. A homoszexuális irányultság semmilyen hátrányos következménnyel nem jár a katona szolgálat ellátására vonatkozóan.”
Így természetesen nem lehet megtudni, hogy a Honvédelmi Minisztériummal és az egyéb intézményekkel együtt harmincezer fős Magyar Honvédség tagjainak hány százaléka lehet homoszexuális, és az őket érő esetleges atrocitásokról sem értesül a közvélemény.
Megkerestük Molnár László alezredest, a Magyar Honvédség Honvéd Egészségügyi Központ Preventív igazgatósága pszichikaialkalmasság-vizsgáló osztályának főpszichológusát (igen, ez a titulusa), aki elmondta, szívesen nyilatkozik a homoszexuálisok helyzetéről a hadseregben, amennyiben erre engedélyt kap. Az engedélyt a hadügyminisztérium nem adta meg. A sajtóosztály azzal indokolta a döntést, hogy egy a témában megjelenő cikk problémát csinálna egy olyan kérdésből, amely egyáltalán nem probléma a Magyar Honvédségnél.
Nem emlékeznek semmi különösre azok a politikusok sem, akik az elmúlt évtizedben a minisztériumon belül elméletileg hozzáférhettek a melegek seregbeli helyzetére vonatkozó információkhoz.
Az első Orbán-kormány alatt, vagyis 1998 és 2002 között a kisgazda Szabó János vezette Honvédelmi Minisztériumban magas beosztásban dolgozó, neve elhallgatását kérő forrásunk szerint nem történt a hadseregben olyan atrocitás, amely kifejezetten a hadseregben szolgáló homoszexuálisok ellen irányult volna. A négy év alatt állítólag szóba került, hogy mondják ki: a hadseregben nem szolgálhatnak melegek, de a javaslat, amely a kisgazdák szellemiségétől nem állt távol, csak fejben fogalmazódott meg, és nem jutott el a szövegezésig.
A következő négy évben, 2002-2006-ig az MSZP-s Juhász Ferenc vezette minisztérium magas rangú, de szintén névtelenséget kérő munkatársa sem emlékszik olyan esetre, hogy melegeket bántalmaztak volna a hadseregben (egyébként ebben a ciklusban, pontosan 2004 novemberében szűnt meg végleg a sorkatonai szolgálat Magyarországon). Forrásunk szerint az első Gyurcsány-kormány alatt nem került szóba sem a tiltás, sem a nyílt engedélyezés – sem meleg katonáktól, sem a szabályozóktól nem érkezett javaslat a helyzet rendezésére. „Szűrés” sem volt ez alatt az idő alatt; egyedül a magas rangú, C típusú átvilágításnak alávetett tiszteknek kellett nyilatkozniuk szexuális preferenciáikról.
A melegek katonai szolgálatát Magyarországon nem szabályozza törvény vagy rendelet – a hivatalos álláspont, még ha kimondatlanul is, nagyon hasonlít az amerikai „ne kérdezd, ne áruld el” elvre. Nem is olyan régen, mindössze tíz éve azonban egészen egyértelmű szabályok vonatkoztak a melegek fegyveres szolgálatára: aki homoszexuális volt, és ez kiderült róla, nem lehetett katona.
„Az alkalmassági vizsgálatokat szabályozó honvédelmi miniszteri rendelet alapján a homoszexuálisok nem lehetnek sem sorállományú, sem hivatásos katonák” – idézte egy 2000-es cikkében a Magyar Nemzet dr. Szabó László orvos ezredest, a Magyar Honvédség Egészségvédelmi Intézetének főigazgató-helyettesét. Akkoriban a sorozáson megjelenőket egészségügyi alkalmassági vizsga mellett pszichológiai vizsgálatoknak is alávetették, és vagy felmentést adtak a homoszexualitásukat nyíltan vállaló jelölteknek, vagy, ha nem volt egyértelmű a diagnózis, további vizsgálatra utalták be őket a lakóhelyük szerint illetékes ideggondozó intézetbe.
Dr. Szabó és kollégája, Szabó Margit alezredes, az Egészségvédelmi Intézet sorozó főpszichológusa is úgy nyilatkozott, hogy a nyilvánvalóan diszkriminatív intézkedésekre a hadseregben uralkodó homofóbia miatt van szükség: „A heteroszexuális fiatalok körében oly mértékű a homoszexuálisokkal szembeni ellenállás, hogy azok kizárása a honvédség kötelékéből tulajdonképpen a melegek érdekeit szolgálja” – mondta az ezredes a Magyar Nemzetnek.
A mostani, tíz évvel későbbi hivatalos álláspont nem más, mint nondiszkriminatív struccpolitika, ami persze nem jelenti azt, hogy a szakértők ne foglalkoznának a kérdéssel. Kirády Attila 2008-as, a Zrínyi Egyetemre írt doktori disszertációjában például a katonai szervezetekben szolgálókat érő speciális stresszhatások között – így a harci stressz, az otthontól való távollét és a krízishelyzetek kezelése mellett – a melegkérdést is megemlíti. „Speciálisan probléma a homoszexualitás, mely a katonai szervezetekben sehol nem vált kibeszélhető, feldolgozható üggyé” – írja a szerző.
„Nem sokkal a leszerelés előtt láttam egy srácot a zuhanyozóban, akit addig nem ismertem. Akkor arra gondoltam, hogy ledobálom a ruháimat, és beállok mellé. Végül váltottam vele pár ügyefogyott mondatot, aztán elmentem” – meséli Péter, legerotikusabb katonaságbeli élményét. Igaz, többet nem is nagyon tud felidézni.
Péter (nem ez az igazi neve) 50 éves értelmiségi, és a hetvenes évek végén, 19 évesen sorozták be egy vidéki alakulathoz.
„Nem tartottam helyénvalónak. Szenvedtem tőle – mondja Péter homoszexualitásáról, amely középiskolás korában vált egyre nyilvánvalóbbá. – Akkor kezdett felsejleni, hogy talán mégsem én vagyok az egyetlen gimnazista, aki meleg, de minden arra késztetett, hogy a hadseregben óvatos legyek... Erősen elnyomtam magamban. Azt mondtam, hogy ez most nem az a helyzet, és kész.”
„A sorozástól nem tartottam, bár szóbeszéd tárgya volt, hogy ha valaki a sorozáson azt mondja, hogy homoszexuális, akkor nem hívják be. De ez meg sem fordult a fejemben, mert akkor az egyetemi felvételinek annyi. Aztán ők nem kérdezték, én meg nem mondtam. Szépen bevonultam, és egy évig nem történt semmi”
Péter szerint a hadseregben „mindenki visszatartotta mindenféle kívánkozását. Bár ha valaki csak és kizárólag veled akar a lapos tetőn napozni, ráadásul meztelenül, az talán jelent valamit. És napoztunk, de semmi nem történt, talán az én balfaszságom miatt.”
Nyíltan vállalt homoszexualitásra Péter nem emlékszik, és azt mondja „durva buzizások nem voltak. Valamennyire elbunkósodtunk persze, de nem annyira.”
Péter most, harminc év elteltével úgy gondolja, lehetővé kellene lenni, hogy a Magyar Honvédségnél is szolgálhassanak szexuális preferenciáikat vállaló melegek. „Ha valaki nyíltan felvállalja, akkor azzal utána már nem lehet zsarolni. De ezt mindenki döntse el magában. Ha nem vagyok annyira tökös, hogy el merjem mondani, akkor nem mondom el. Ha most ezzel a fejemmel lennék fiatalember, azt csinálnám, amit mindig szoktam: elmondanám. De kötelezővé ne tegyük, hiszen ez magánügy.”
„A honvédség nyilván attól tart, hogy ha szolgálhatnak a katonaságnál melegek, akkor a hadsereg fertő lesz, a melegség melegágya – mondja Péter. – És akkor a fél hadsereg megbuzul, és állandóan homoszexuális orgiák lesznek, és ha bekerül egy századba egy meleg, akkor megerőszakolja a katonatársait. Ez egyszerűen baromság. A seregben még az sincs, mint a börtönben, hogy az ember előbb-utóbb ráfanyalodik [az azonos neműekre]”.
Péter úgy gondolja, a katonaságban most is az a helyzet a homoszexualitással, mint az ő idejében volt: szigorúan tabu. „Azért nem voltak a hadseregben kirívó, súlyos atrocitások, buziverések, mert mindenki annyira őrizte magában ezt a dolgot. És aki nem meleg, akár azt is hiheti, hogy a magyar hadseregben egyetlen egy sincs.”