Nagyrészt általános és homályos kérdéseket tartalmaz az új alkotmányról az a 12 pontból álló kérdőív, amelyet hamarosan minden háztartásba postáznak. A kormány az államadósság mértéknek korlátozásáról, a gyermeket nevelők szavazati jogáról, a gyermeknevelés költségeinek adómentessé tételéről, a termőföld és a vízkészlet védelméről, sőt a parlamenti vizsgálóbizottsági meghallgatásokról távolmaradók szankcionálásáról is kérdezi az állampolgárokat. A kérdések és a lehetséges válaszok némelyike úgy van megfogalmazva, hogy bármlt is mond a többség, abból semmi nem következik, de felhatalmazásként lehet majd értelmezni.
A nemzeti konzultációs testület kérdőíveket küld minden választópolgárnak az új alkotmányról. Az indoklás szerint ez jóval olcsóbb, mint referendumot tartani, bár Lázár János Fidesz-frakcióvezető most először nem zárta ki, hogy megerősítő népszavazást is tartsanak az új alaptörvényről. A 8 millió levelet két héten belül postázzák. Aki véleményt akar nyilvánítani, az a kérdőív kitöltése után díjmentesen visszaküldheti a levelet a nemzeti konzultációs testületnek, amely kiértékeli a válaszokat, majd elküldi az eredményt minden parlamenti képviselőnek.
Nagy kérdés, hogyan fognak megbirkózni a levéldömpinngel. Az MSZP szerint ha csak minden nyolcadik – azaz egymillió – választópolgár visszaküldi a kérdőívet, és azok feldolgozására egyenként öt percet szánnak, az több mint 83 ezer munkaórát igényel. Vagyis 482 embernek kellene egy hónapon át dolgoznia, hogy március 15-ig, az alkotmánytervezet benyújtásáig hátralévő idő alatt sikerüljön a válaszok tanulságát levonni.
A 12 pontos kérdőív ötletszerűen tesz fel javarészt aktuálpolitikai kérdéseket, néhány vitatatott vagy fontos témát (Isten szerepeltetését az alkotmány preambulumában, vagy az alkotmánybíróság jogállását) pedig nem érint. Több pont is olyan témára vonatkozik, amelyeket nem feltétlenül kell alkotmányban szabályozni. A kérdések egy része olyan általános, hogy népszavazási íven biztosan nem állnák meg a helyüket. Több pontnál bármilyen választ is jelölnek be a polgárok, abból valójában semmi nem következik.
A válaszok nemcsak jogi értelemben nem kötik a Fideszt vagy a kormányt, zömüket úgy fogalmazták, hogy tartalmilag sem lehet belőlük egyenesen következő lépéseket levonni. Bár az alkotmányban amúgy is inkább elveket, irányokat szokás rögzíteni, a mostani felvetések egy része erre sem alkalmas. Arra viszont igen, hogy a "felmérés" eredményébe szinte tetszőlegesen bármit belemagyarázzanak. Jöjjenek a kérdések és a kommentárok.
1. Az új magyar alkotmánynak csak az állampolgári jogokat kellene deklarálnia.
2. Az új magyar alkotmánynak a jogok mellett az állampolgári kötelezettségekre is ki kell terjednie.
3. Nem tudom megítélni a kérdést.
A kérdés említ pár új állampolgári kötelezettséget, de nem fejti ki, hogy miért pont ezek szerepelnének az alkotmányban. Ugyanakkor kihagy két olyat, amit a hatályos alkotmány is előír. Az 1989-es alkotmánynak az állampolgárok jogairól és kötelességeiről szóló fejezetében ugyanis három kötelezettség szerepel: a hadkötelezettség, a közteherviselés és a gyerekek taníttatása. Nehéz indokot találni rá, hogy a közteherviselés miért maradjon ki az új alkotmányból: ez ugyanis csak annyit jelent, hogy a jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően mindenkinek hozzá kell járulnia a közterhekhez.
Hasonló a helyzet a tankötelezettséggel: érthetetlen, hogy ezt miért szüntetnék meg. Felnőtteket tanulásra vagy munkára kényszeríteni viszont diktatórikus rezsimekben szokás: egy felnőtt képes eldönteni, hogy akar-e tanulni vagy dolgozni, ilyesmire kényszeríteni súlyosan sérti az emberi méltóságát. A környezet védelme a hatályos alkotmányban az egészséghez való jog biztosításának egyik módozataként szerepel mint állami feladat. Alkotmányos kötelezettségként való előírása a természeti értékek és az azokkal kapcsolatos tudatosság felértékelődését jelezhetné.
A megválaszolandó kérdés maga viszont nagyon pongyolán van megfogalmazva, az alkotmány ugyanis sosem deklarál (kinyilvánít) jogokat, hanem elismeri azokat. Az is lehet, hogy a mögöttes kérdés arra utal, hogy aki nem teljesíti a kötelezettségeit, azt ne illessék meg a többiekhez hasonló jogok, ami viszont paternalista és jogellenes szemléleten alapul. Felmerülhet viszont, hogy mindez a szociális rendszer tervezett átalakításához teremthet hivatkozási alapot: az említett kötelezettségek be nem tartását esetleg jogosultságok szűkítésével szankcionálhatnák.
1. Az új magyar alkotmány határozzon meg egy maximális szintet, amely fölé az államadósság nem emelkedhet, azaz ezt a korlátot minden eljövendő kormánynak, minden körülmények között tiszteletben kell tartania.
2. Az új magyar alkotmány határozzon meg egy maximális szintet, amely fölé az államadósság nem emelkedhet, azonban engedélyezzen kivételt gazdasági krízishelyzet esetén a mindenkori kormányok számára.
3. Az új magyar alkotmány ne tartalmazzon az államadósságra vonatkozó korlátot.
4. Nem tudom megítélni a kérdést.
Világos kérdés világosnak mondható válaszokkal. Úgy tudjuk, a kabinet azon gondolkodik, hogy az euróbevezetéshez szükséges 60 százalékos GDP-arányos szintnél szigorúbb korlátot állapítson meg az új alkotmány az államadósságra. Mivel most nem sokkal 80 százalék alatt van az adósságszint, ezért egy átmeneti szabályt is belevehetnek az alaptörvénybe, amely a 60 százalékhoz felülről közelítő adósságra vonatkozna.
Az alkotmányba foglalt adósságszabályt több ország alkalmaz, a régióból például Lengyelország. Ott háromlépcsős a szabály. Ha az államadósság a GDP 50-55 százaléka között van, akkor a költségvetési hiány a következő évben nem lehet nagyobb az aktuális évinél. Ha az államadósság 55-60 százalék között van, olyan büdzsét kell alkotni, ami legalább az államadósság szinten tartását biztosítja. Magasabb államadósság esetén a költségvetésben többletet kell produkálni, vagy minimum egyensúlyi büdzsét kell csinálni. A pontos megfogalmazásra azonban nem árt majd figyelni.
Szakértők szerint a lengyel adósságszabály rugalmatlan, mert például recessziós helyzetben, amikor az államadósság/GDP-szám a csökkenő GDP miatt nő, akkor kellene költségvetési megszorítást alkalmazni. Ráadásul az adósságszabály nem folyamatosan adósságcsökkentésre ösztönzi a lengyeleket, hanem arra, hogy az 50 vagy 55 százalékos szint közelében ragadjon az adósság.
1. Az új magyar alkotmány az emberi jogok védelme mellett törekedjen a közösen elfogadott társadalmi értékek (munka, otthon, család, rend, egészség) védelmére.
2. Az új magyar alkotmányban nem szükséges külön védeni az említett közös értékeket. Elegendő az emberi jogok védelme.
3. Nem tudom megítélni a kérdést.
A kérdés magában hordozza a választ: ugyan ki mondaná, hogy ezeket a "közös értékeket" ne védje az új alkotmány? A felsoroltak közül a család most is védelmet élvez, emellett az alkotmány a munkához, az egészséghez és a magánlakás sérthetetlenségéhez való jogot is elismeri. Egyedül a rend mibenléte és megítélése kevésbé egyértelmű: az alkotmány a közrend védelméről rendelkezve azt rendőrségi feladatként jelöli meg, továbbá elismeri az állampolgárok jogát a személyes biztonsághoz.
A felsoroltakról azért lehet értelme véleményt nyilvánítani, hogy a "rend" az új alkotmányban az eddiginél hangsúlyosabb védelmet kaphasson. Ennek pedig az olyan rendpárti jogszabályváltozások alkotmányosságának a biztosítása miatt lehet szükség, amilyen a szabálysértési törvény fiatalkorúak elzárását lehetővé tévő tavaly nyári módosítása volt.
1. Az új magyar alkotmány szerint a kiskorú gyermeket nevelő szülők további szavazati jogot gyakorolhassanak a gyermekeik számának megfelelően.
2. Az új magyar alkotmány szerint a kiskorú gyermeket nevelő szülők további egy szavazati jogot kapjanak, függetlenül attól, hogy hány gyermek van a családban.
3. Az új magyar alkotmány szerint ne gyakorolhassanak további szavazati jogot a kiskorú gyermeket nevelő szülők vagy családok.
4. Nem tudom megítélni a kérdést.
Bár a javaslattal előálló kormánypárti képviselők nem hangsúlyozzák, a gyerekek után a szülőnek, gondviselőnek járó szavazat mellett szóló legfontosabb érv az, hogy az öregedő társadalomban felértékelődhet az aktív, gyereket vállaló családok politikai súlya. Súlyos probléma ugyanis, hogy a nyugdíjas szavazók egyre nagyobb aránya miatt a döntéshozók ciklusok óta nem mernek belevágni a költségvetés ellehetetlenülése miatt szükségessé vált, de a nyugdíjasok érdekeit sértő reformokba.
A gyerekek szavazati jogára sehol nincs példa. Kétmillió potenciális új szavazat teljesen átrajzolná a politikai térképet. A gyerekek után járó szavazati jog ugyanakkor ellentétes a képviseleti demokrácia legfontosabb alapelvével: minden embernek ugyanannyit ér a szavazata. Ha a reform logikája az, hogy a szavazati jog valójában a gyereké, csak azt nagykorúvá válásáig a szülő gyakorolja, az a választójog alapjait kérdőjelezi meg, mivel a gyerekek nem felelősek a döntéseikért, nem tagjai a szavazati joggal bíró politikai közösségnek. Ha a választójog a felnőtté, azaz a gyerekvállalást a nemzet érdekei alapján díjazzuk extravokssal, felmerül, hogy a befizetett adó mértéke vagy a választópolgár munkájának társadalmi hasznossága alapján is súlyozni kéne a szavazatokat.
A választójog reformja gyakorlati problémákat is felvet. Elvált szülők vagy páratlan számú gyermek esetén ki szavazzon? Hát az állami gondozásban lévő gyerekek után? Ha a gyerekek után járjon szavazat, például a szintén cselekvőképtelen értelmi sérültek után miért ne?
1. Az új magyar alkotmány ne engedélyezze a mindenkori kormányok számára, hogy megadóztathassák a gyermeknevelés költségeit.
2. Az új magyar alkotmány csak a gyermeknevelés elismerésének irányelvét fogalmazza meg, de ne tiltsa meg a mindenkori kormánynak a gyermeknevelés költségeinek megadóztatását.
3. Az új magyar alkotmánynak nem szükséges kitérnie a gyermeknevelés költségeinek elismerésére.
4. Nem tudom megítélni a kérdést.
A kérdés meglehetősen nehezen értelmezhető, fordítva közelít ugyanis a családok támogatásához: a felvetés nem az, hogy biztosítson-e kedvezményt az adózásban a családosoknak a kormány, hanem hogy bizonyos költségeket eleve vonjunk ki az adózás alól. A költségek szó is zavarba ejtő: az idén elindított családi adókedvezmény lényege, hogy gyermekeként az adó alapja csökkenthető, azaz a családi bevétel egy nagyobb részét hagyja ott az embereknél a kormány.
Ha a gyermeknevelés költségeit nem kívánják adóztatni, akkor előbb definiálni kéne, mi is tartozik ebbe a körbe: a cumisüvegtől a különórákon át, a ruháktól a nyaralásig mi az (és persze milyen értékben), ami még a gyermeknevelés költségének minősülhet? A költségek elismerésének – csak a felvetés érthetetlenségét jelzendő – egyik módja egyébként az lehetne, ha meghatározott termékeket áfamentessé tennének, azaz a cumisüveg árába már nem épülne forgalmi adó. A nullakulcsos áfát azonban az EU tiltja, a kedvezményes ötszázalékos kulcs jelenti a minimumot, ez viszont csak kedvezményt jelent, nem a gyermeknevelés költségeinek adómentességét.
1. Az új magyar alkotmány tartalmazzon kötelezettségvállalást a jövő nemzedékek iránt.
2. Nem tartom szükségesnek az ilyen kötelezettségvállalást.
3. Nem tudom megítélni a kérdést.
Ez olyan általános kérdés, amelyre a 12 pont más kérdései is utalnak. A jövő nemzedékekért érzett felelősségvállalásba beletartozik az egészséges környezet, az állami eladósodás korlátozása, de akár a gyermeknevelés támogatása is. Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa alkotmányozási javaslatában is szerepel a föld, a víz, a levegő, az élővilág védelme, a fenntartható fejlődés biztosítása. Kérdés, hogy az alkotmányban mindez negatív vagy pozitív formában szerepeljen, azaz a környezeti állapot rontását tiltsák meg, vagy a környezet javításának kötelezettségét írják elő.
1. Az új magyar alkotmány csak olyan gazdasági társaságok számára biztosítsa állami támogatás lehetőségét, illetőleg a közbeszerzési lehetőségeket, amelyek tulajdonosi szerkezete teljességében feltárható, illetve valamennyi tulajdonos egyértelműen, kétséget kizárható módon azonosítható.
2. Az új magyar alkotmányban nem szükséges korlátozó feltételeket megállapítani a gazdasági társaságok állami támogatásához, illetve a közbeszerzéshez.
3. Nem tudom megítélni a kérdést.
A kérdésről automatikusan az offshore cégek jutnak az átlagpolgár eszébe, holott ezek nincsenek nevesítve: okkal, hiszen a köznyelvben már csak szitokszóként használt offshore nem feltételenül jelenti azt, hogy a cég tulajdonosai is ismeretlenek. A tulajdonosi szerkezet megfogalmazás ugyanakkor felvet kérdéseket. Ha egy cégnek van egy ismeretlen hátterű offshore-tulajdonosa, az viszonylag tiszta helyzet, a cég, ha úgy alakul, kieshet a közbeszerzési és támogatási körből. De mi van, ha egy cég tulajdonosai között három másik, "tiszta", "magyar" cég van, melyek közül az egyik tulajdonosa egy újabb, "tiszta", "magyar" cég, viszont annak már van egy ismeretlen hátterű tulajdonosa?
Egyszerűsítve, meddig vizsgálnák és hogyan a pedigrét? Másrészt a hazai közbeszerzési és támogatási ügyek egyik rákfenéjét az államnak tartozó, korábbi projektekben nem vagy rosszul teljesítő cégek jelentik. Ezek tulajdonosi háttere nagyon is átlátható, ám egy-egy elbukott cégükből újba ülve ugyanúgy nyerik a megbízásokat. Az eddigi kormányoknak ezeket sem sikerült megszűrniük. Az viszont mindenképpen erősen kérdéses, hogy ilyen jellegű szabályozást szükséges-e alkotmányos szintre emelni.
1. Az új magyar alkotmány fejezze ki a határon túl élő magyarokkal való nemzeti összetartozás értékét és kötelezze a mindenkori kormányt ezen érték védelmére.
2. Az új magyar alkotmány fejezze ki a határon túl élő magyarokkal való nemzeti összetartozás értékét, de nem szükséges, hogy kötelezettségeket is megfogalmazzon a mindenkori kormányok számára.
3. Nincs szükség a határon túl élő magyarokkal való nemzeti összetartozás értékének alkotmányos megfogalmazására.
4. Nem tudom megítélni a kérdést.
Kellően általános és homályos ez a pont, sőt akár visszalépésként is értelmezhető a mostani alkotmányhoz képest. A jelenlegi alaptörvényben ugyanis az van, hogy “a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását”, míg ebben a kérdésben csak “a határon túl élő magyarokkal való nemzeti összetartozás értékének” elismeréséről van szó. Az egyik válaszlehetőség is csak azt mondja, hogy az alkotmány kötelezhetné a mindenkori kormányt ezen érték védelmére.
Az érték elismerésénél eddig mindenesetre már jóval több mindent tettek: elfogadták a Trianon-törvényként ismert nyilatkozatot, megteremtették a kettős állampolgárságról szóló törvényt, osztálykirándulásokat szerveznek az iskolásoknak. Az általános kérdésfeltevés célja ugyanakkor az is lehet, hogy a támogató igen válaszokat felhatalmazásként lehet használni a határon túliaknak adott választójog bevezetésére.
1. Az új magyar alkotmány helyezze védelem alá mind a természeti környezetben, mind a hagyományos állat- és növénytermesztésben fennmaradt fajokat.
2. Az új magyar alkotmány helyezze védelem alá a magyar hagyományos állat- és növénytermesztésben fennmaradt fajokat.
3. Az új magyar alkotmány ne védje a biológiai sokféleséget.
4. Nem tudom megítélni a kérdést.
A mostani alkotmányban tényleg nem szerepel az állat- és növényfajok védelme, de a ritka, őshonos és veszélyeztetett fajokat védik a természetvédelmi területeken és a védett fajjá nyilvánítással. A hungarikumok alkotmányba foglalásának célja az lehet, hogy ezeket közös nemzeti értékként, nemzeti összetartó erőként értelmezik. Ma még hivatalos hungarikumok nincsenek, csak átmeneti nemzeti oltalommal rendelkező termékek (például a makói vöröshagyma, a szegedi és kalocsai fűszerpaprika-őrlemény, a gyulai és csabai kolbász vagy az alföldi szürkemarha). A Vidékfejlesztési Minisztériumban (VM) már folyik a hungarikumtörvény-tervezet előkészítése. A tervek szerint hungarikum az lehet, amit a13 fős Hungarikum Nemzeti Bizottság annak minősít.
1. Az új magyar alkotmány helyezze védelem alá a nemzeti vagyont.
2. Az új magyar alkotmány ne helyezze védelem alá a nemzeti vagyont.
3. Nem tudom megítélni a kérdést.
A kérdés valójában nem fogalmaz meg semmi újdonságot, semmiféle új előírást – legalábbis ebben a formában. A nemzeti vagyon védelme az állam kötelessége most is. A kérdés az, hogy a védelem mit jelent: a vízkészletekkel kapcsolatos Fidesz-álláspont ismeretében ez egyfajta privatizációs korlát lehetne az alkotmányban, de ha ezt a nemzeti vagyonra értjük, elég sok problémát vesz a nyakába a kormány.
Általános privatizációs tilalmat az alkotmányban előírni őrültség . Elég csak arra gondolni, hogy a nemzeti vagyon – e tág megfogalmazásban végül is minden ide értendő, ami állami tulajdonban van – része például a MÁV összes ingatlana: ezeknek még a számbavétele is problémás, de az állítható, hogy például esetleges vonalbezárások esetén akár százszámra lehetnek eladásra kínálható ingatlanok.
Persze ha védelem alatt a kormány egyszerűen állagmegóvásra vagy például vizeink tisztaságának megőrzésére gondol, akkor érdemes pontosítani a kérdést, és bár nem árt az alkotmányban rögzíteni, ezek a kötelezettségek egy sor törvényből most is kiolvashatóak.
1. Az új magyar alkotmány tegye lehetővé a bíróságok számára a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés kiszabását a kiemelt súlyosságú bűncselekmények esetében.
2. Az új magyar alkotmány ne tegye lehetővé a bíróságok számára a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés ítélet kiszabását a kiemelt súlyosságú bűncselekmények esetében.
3. Nem tudom megítélni a kérdést.
Az elítélt haláláig tartó börtönbüntetés jelenleg is szerepel a Btk-ban, és azzal a bírók a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőivel szemben rendre élnek is. A különbség az ilyen ítéletek és a életfogytiglani szabadságvesztés között az, hogy előbbi esetben soha senki nem vizsgálhatja az elítélt személyiségének változását. Ugyanakkor a nem tényleges életfogytosok is gyakran maradnak börtönben életük végéig, mert az évtizedekkel későbbi feltételes szabadlábra helyezés csak egy lehetőség, aminek szigorú kritériumai vannak.
Büntetőjogi kérdést egyébként nem szokás az alkotmányban rendezni, és mivel a joghierarchiában nincs köztük különbség, ezzel az erővel a pénzbüntetések lehetőségét is az alaptörvénybe kéne foglalni.
Ha a kormány mégis felteszi a kérdést, annak az lehet az oka, hogy nem szeretné, hogy a tényleges életfogytiglani börtönbüntetést egy esetleges alkotmánybírósági (Ab) döntés megsemmisítse. A témában több beadvány is évek óta az Ab előtt van, és a jogintézmény a kínzást és az embertelen, megalázó bánásmódot tiltó nemzetközi egyezményekbe ütközhet.
A (minden esetben fegyházban letöltendő) tényleges életfogytiglani szabadságvesztés komoly viták tárgya szakmai körökben: mivel súlyosabb büntetést már nem lehet rá kiszabni, az elítélt számára semmi reményt nem hagy, a tettei súlytalanná válnak, és nem érdekelt az együttműködésben. Egy évtizedekkel későbbi (a kiemelt bűncselekmények esetében rendkívül ritka) feltételes szabadlábra helyezés reményével viszont az őrizetes érdekeltté tehető a jó magaviseletben.
A válaszok minden bizonnyal azt tükrözik majd, hogy a választók ragaszkodnak a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés alkotmányos becikkelyezéséhez. Csakhogy a közvélemény-kutatások azt mutatják, a választók a halálbüntetést is azonnal visszaállítanák, mégsem kerül a kérdés napirendre, mert ellentétes az élethez való alkotmányos alapjoggal és az ország nemzetközi kötelezettségvállalásaival.
1. Az új magyar alkotmány büntetés terhe mellett tegye kötelezővé a megjelenést annak, akinek az Országgyűlés valamelyik vizsgálóbizottsága meghallgatásra idézést küld.
2. Az új magyar alkotmány büntetési lehetőség nélkül tegye kötelezővé a parlamenti bizottság előtti megjelenést.
3. Az új magyar alkotmány ne tegye kötelezővé a megjelenést annak, akinek az Országgyűlés valamelyik vizsgálóbizottsága meghallgatásra idézést küld.
4. Nem tudom megítélni a kérdést.
Bármilyen meglepő, a mostani alkotmányban is benne van az a kitétel, hogy a parlamenti vizsgálóbizottságok előtt mindenki köteles megjelenni. A baj csak az, hogy ez semmilyen szankcióval nem jár. A vizsgálóbizottságok az elmúlt húsz évben nem voltak túl sikeresek: leginkább politikai motivációra alakultak, és alig volt, amelyik valami eredményt ért volna el, vagy egyáltalán jelentést tudott volna készíteni.
A szankciók kérdése legutóbb Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban merült fel, aki nem ment el a 2006-os rendőri jogsértéseket vizsgáló albizottság meghallgatására. Helyette egy levelet küldött, amiben a bizottság működését "rosszindulatú, hazug politikai színjátéknaknevezte" . Nem ő volt persze az egyetlen. Az MSZP gyorsan kiszúrta, hogy Kövér László 2000-ben még titokminiszterként több alkalommal nem jelent meg egy vizsgálóbizottság ülésén.
A Jobbik most olyan módosítást szeretne, amely akár börtönnel is sújtaná, ha valaki nem megy el. A Fidesz nem ennyire radikális a kérdésben: legfeljebb pénzbüntetésről beszél. Más kérdés, hogy miért kéne ezt az alkotmányban rendezni: más alkotmányos kötelezettségek (például az adófizetés) elmulasztása miatt járó szankciók tökéletesen kezelhetők a büntető törvénykönyvben.