Tíz támadás, hat halott, számos sebesült, egy megfélemlített kisebbség és egy megdöbbent ország: ma kezdődik a Pest Megyei Bíróságon minden idők egyik legborzalmasabb hazai bűncselekménye, a romák elleni támadássorozat vádlottainak büntetőpere. A birtokunkba jutott vádirat egy hideg fejjel kitervelt és elkövetett, felfoghatatlanul aljas indítékú, de nagyon is prózai bűncselekmény-sorozatot ír le. Több fontos kérdésre viszont egyáltalán nem ad választ.
A bíróságon a reggel 9-kor kezdődő első tárgyalás a kilencvenoldalas vádirat ismertetésével telik. A dokumentum számos megrázó, a közvélemény számára eddig nem ismert részletet tartalmaz. Az első tárgyalási napra időzítve tematikus blog indult a „cigányvadászatperről”.
Az első- és másodrendű vádlott K. Árpád (43) és K. István (34) testvérek. Fiatal korukban a báty, K. Árpád volt a meghatározó, öccse hallgatott rá. Erősebb cigányellenes érzelmei viszont K. Istvánnak voltak, ő már tizennégy éves kora előtt összetűzésbe keveredett roma fiatalokkal, akik megverték és kirabolták. K. István romaellenessége az évek múlásával csak mélyült, a vádirat szerint nyíltan rasszista, kirekesztő, nemzetiszocialista eszméket vallott és szkinhed csoportokhoz, valamint a debreceni „B-középhez” tartozott.
A harmadrendű vádlott P. Zsoltnak (34) is hasonló nézetei voltak, de ő ezeket nem hangoztatta. 1999-ben K. István verekedésbe keveredett egy félig roma kidobóemberrel, és szúrt sérülése miatt ki kellett venni a lépét. P. Zsolttal sokat jártak össze. A negyedrendű vádlott Cs. Istvánt (29) – aki szintén romaellenes nézeteket vallott és Csontrabló néven írogatott netes fórumokba – K. István az élettársán keresztül ismerte meg. K. Istvánt érdekelték a fegyverek is, P. Zsoltot szintén, de az ő fő hobbija a harci- és őrkutyatenyésztés volt.
Az elmúlt években a K. testvérek „megkomolyodtak”, szakítottak korábbi köreikkel, a családjukra koncentráltak, a kapcsolatuk elmélyült. K. Árpád nem osztotta teljesen öccse szélsőséges nézeteit, de abban egyetértettek, hogy az államhatalom, a rendőrség és az igazságszolgáltatás túl kesztyűs kézzel bánik a romákkal.
K. Istvánra különösen mély benyomást tett a 2006-os olaszliszkai eset. 2007. augusztusában el is mentek az első pesti gárdaavatásra, de nem találták kielégítőnek a látottakat. Ekkor gondoltak először arra, hogy fegyvert szereznek, és saját kézükbe veszik a dolgokat. Ebben P. Zsolt is szívesen közreműködött.
A K. testvérek és P. Zsolt 2007–2008 fordulóján úgy döntöttek, fegyveres támadásokat hajtanak végre romák lakta házak ellen, hogy megfélemlítsék a kisebbség tagjait. Egyik vádlott sem szenved elmebetegségben vagy olyan leépülésben, személyiségzavarban, ami megakadályozta volna, hogy felmérje tette súlyát és következményeit.
A három említett vádlott a fegyvereket egy sörétes puskát hirdető besenyszögi vadásztól rabolta el, 2008. március 7-én. A vadász családjára éjszaka törtek rá, mindenkit megkötöztek, felfeszítették a fegyverszekrényt, és mind a hét puskát, valamint tizenöt golyós és tíz sörétes lőszert zsákmányoltak.
A fegyverekkel és azonosítatlan forrásból származó lőszerekkel később több helyszínen, több időpontban lőgyakorlatokat végeztek, majd 2008. június 2-án, éjfél után K. Árpád távcsöves golyós puskával célzott lövéseket adott le a debreceni menekülttábor épületére.
Az ügyészség szerint a vádlottak az ezután következő támadásokat aprólékosan kidolgozott forgatókönyv szerint, hidegvérrel hajtották végre. Kezdetben a romák lakta házakra leadott lövésekkel a félelem- és zavarkeltés volt a céljuk.
Az első-, a másod- és a harmadrendű vádlott olyan településeket választott célpontul, amelyeken korábban a híradások szerint összetűzött a roma és nem roma lakosság. A 2008. július 21-i első támadásra azért választották Galgagyörköt, mert ott korábban pont egy ilyen konfliktus alakult ki, a sajtó is részletesen beszámolt róla.
Akciójuk nem érte el az általuk remélt hatást, a rendőrök és a sajtó egy falubeli szerelmi ügyet véltek a lövöldözés indítékának. A vádlottak újabb célpontot kerestek. 2008. augusztus 8-án Piricsén támadtak; ott Gyetinás Magdolnát a lábán és a karján találtak el a sörétek. K. Árpád szeptember 5-én Nyíradonyban egyedül hajtott végre támadást.
Szeptember 29-én Tarnabodon „félresikerült” az akció: nem romák lakásaira támadtak. K.-ék és P. Zsolt úgy döntöttek, hogy ezentúl arra koncentrálnak, hogy biztosan romákra támadjanak, ezért nem a sajtó által leírt konfliktusok alapján választanak célpontot.
A megközelítési és menekülési útvonalak figyelembe vételével szemelték ki Nagycsécset, ahol 2008 novemberében Molotov-koktélokat dobtak egy házra. Az összehangolt akcióban több irányból támadtak. P. Zsolt kívülről, közvetlen közelről leadott sörétes puskás lövései fejen találtak egy középkorú testvérpárt, Nagy Józsefet és Nagy Tibornét – azonnal meghaltak.
Ez a bűncselekmény fordulópont volt. A halálos áldozatokkal járó támadás nemhogy nem tántorította el, de megerősítette a vádlottakat abban, hogy így érhetik el céljaikat. Azzal is tisztában voltak, hogy innen már nincs visszaút.
Ezután az ügyészség szerint már nem romák lakóházait, hanem az azokban élő embereket vették célba, kifejezetten gyilkolni akartak. A K. testvérek december 15-én kifejezetten ölési szándékkal érkeztek Alsózsolcára. K. Árpád távcsöves puskából célzott lövéseket adott le a teraszán fát aprító Rontó Krisztiánra, a csípőjén találta el.
A következő helyszín, Tatárszentgyörgy a 2007-es gárdafelvonulásról szóló hírek miatt keltette fel az érdeklődésüket. 2009. február 23-án, miután Molotov-koktélokkal felgyújtották a kiszemelt lakóházat, csőre töltött fegyverekkel várták a tűz elől menekülő embereket, és közelről adták le rájuk a lövéseket.
A támadásban egy 27 éves férfi és négyéves kisfia vesztette életét, egy ötéves kislány súlyosan megsérült. A halálos lövéseket K. István adta le, félautomata fegyverével az első találatoktól megtántorodó Csorba Róbertre és karján ülő kisfiára, ifj. Csorba Róbertre estükben is még kétszer rálőtt.
A vádlottak ezután taktikát váltottak, rendezett életvitelű embereket szemeltek ki célpontul, akiknek a megtámadása ellenérzéseket válthat ki a romák körében, abban bíztak, hogy a megmagyarázhatatlan támadások erőszakos cselekményekre sarkallják a cigányokat, és ez a többséget ráébreszti a helyzet súlyosságára.
A fokozott utcai rendőri jelenlét miatt ugyanakkor módszert is váltottak, bevonták a korábban szerződéses katonaként Koszovót is megjáró Cs. Istvánt, aki a következő, tiszalöki és a kislétai támadásoknál sofőrként vett részt az akciókban.
Tiszalökre egy 2008-as felvonulás és a romák ellendemonstrációja miatt figyeltek fel. 2009. április 22-én este 10 után K. Árpád húsz méterről szíven lőtte az éppen munkába induló Kóka Jenőt. Cs. István a támadás idején a harmincöt kilométerre lévő Polgáron várakozott. A hívás pillanatában épp rendőrök igazoltatták.
Miután Cs. István a testvérpárt felvette a gépkocsiba, menekülés közben Balmazújvárosnál elakadtak a sárban. Felhívták a debreceni Perényi 1-ben, a vádlottak törzshelyén dolgozó F.-né Ny. Évát – K. Árpád szeretőjét –, hogy segítsen nekik.
Az ügyben tanúként kezelt nő saját autóján visszavitte K. Istvánt és K. Árpádot Debrecenbe, ahol a vádlottak a szórakozóhelyen újra elrejtették a fegyvereket. Ezután visszatértek az elakadt autóhoz, és a helybéliektől segítséget kérve egy traktorral kihúzták a járművet.
Tettüktől felbátorodva az ügyészség szerint a vádlottak újabb fegyvereket akartak szerezni: az interneten újra vadászfegyver-hirdetéseket böngésztek, és az eladók lakóhelyének feltérképezésébe is belekezdtek. Azt is fontolóra vették, hogy nagy tűzerejű automata fegyvereket szereznek, és ezért betörnek a hajdúhadházi laktanyába, de a tervüket végül elvetették.
Kislétán nemcsak romákat, hanem a helyi polgármestert is meg akarták támadni, akiről azt olvasták, hogy gazdasági bűncselekménybe keveredett. A lakásáról fotókat készítettek, és többször bejárták a környéket, de végül úgy döntöttek, hogy egy Bocskai utcai roma család lesz a célpont.
A házat 2009. augusztus 2-án éjjel, a földeken át, gyalogosan közelítették meg. K. István és P. Zsolt behatolt az udvarra, miközben K. Árpád biztosította őket. P. Zsolt két lövést adott le az ablakra, majd szétlőtte a bejárati ajtót.
K. István az ajtónyíláson belőve tüzelt, és életveszélyesen megsebesítette a házban tartózkodó tizenhárom éves lányt. Ekkor mindketten bementek a lakásba, és néhány méterről rálőttek az ablak alatti ágyban fekvő anyára, özv. Balogh Máriára, aki a helyszínen meghalt. K. István a fegyverében maradt négy lőszert lőtte ki az asszonyra, társa egyetlen célzott lövést adott le. Gyalog elmenekültek, és a hajnali órákban egy közeli faluban Cs. István vette fel őket autóval.
Az ügyészség valamennyi esetben hosszan részletezi a támadások előkészületeit. A vádlottak mindig aprólékos terv alapján, hidegvérrel támadtak.
Valamennyi akcióhoz K. Árpád felesége húgának ezüstszínű Opel Astra kombiját használták. Felkészülésük alaposságára jellemző, hogy a rendszámot eleinte a helyszín közelébe érve fekete öntapadó fóliával maszkolták, később K. István (a kérés valódi okát a vádirat szerint nem sejtő) élettársa által készített, ugyanolyan színű és karosszériájú, hirdetésekből kinézett autók rendszámait feltüntető matricákat használtak.
A vádirat szerint a terepruha mellett szinte mindig kesztyűt és símaszkot húztak. Piricsére már nem vittek mobiltelefont, a tarnabodi támadás után URH-rádiókat használtak. Ezen csak a sofőrködő, és messzebb várakozó Cs. István bevonása után változtattak, akit a nagy távolság miatt nem értek volna el URH-n: ekkortól váltott mobilkészülékeket és SIM-kártyákat használtak (végül mégis a telefonhasználat buktatta le őket). A támadások helyszíneit műholdfotók segítségével választották ki és elemezték.
A négy férfit előre kitervelten, aljas indokból, több emberen, részben sok ember életét veszélyeztetve, részben 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölés bűntettével, valamint fegyveresen és csoportosan elkövetett rablással, továbbá lőfegyverrel és lőszerrel való visszaéléssel vádolják.
A vád ismertetésénél nincs külön említve a cselekmények rasszista indítéka, mert az része az aljas indokú minősítésnek.