Április 21-re virradóra meggyilkoltak egy idős házaspárt a szikszói József Attila utca 19-ben. A 2011 tavaszán napról napra feszültebbé váló északkelet-magyarországi hangulatból a Miskolc melletti kisvárosban még keveset érezni. A szikszóiak maguk szeretnék helyre rázni a mindenkit megdöbbentő tragédia után a települést, amely még nem tűnik reménytelenül megosztottnak.
A 6000 lakosú Szikszón a héten a legfontosabb hír az lett volna, hogy lehet-e kimenni Spanyolországba barackot szedni. Egy korábban kint dolgozó cigány-magyar vegyes házaspárt ugyanis nemrég felhívtak egykori munkaadóik, hogy vagy 25 emberre lenne szükségük. A hír sok családot fellelkesített itt, azonban mivel nem akartak ennyien elindulni az ismeretlenbe, inkább előreküldték az arrafelé már jártas házaspárt, hogy győződjenek meg, valóban van-e munka, és szóljanak haza, ha tényleg lehet menni.
A várt telefon azonban még nem érkezett meg, amikor csütörtökön a szlovák határ felé vezető 3-as utat Szikszó főterével összekötő kis utca egyik házának kapuját nyitva találták a szomszédok. Mivel tudták, hogy az itt élő idős házaspár, az egykor a tsz-ben műhelyt vezető, 83 éves János bácsi és felesége, Gizi néni mindig zárták az ajtókat, riasztották a rendőröket. A kiérkező helyszínelők két holttestet találtak a helyszínen, a nyugdíjas párt egyszerűen agyonverték.
A helyszínt másfél napra lezáró rendőröknek gyanúsítottjuk még nincs, a korábban százezer forintot ajánló polgármester mellett ők egymilliót ígértek annak, aki segít a tettes vagy tettesek kézre kerítésében. Bár a közbiztonság távolról sem ideális a településen, sőt, a legtöbb helyi lakos arra panaszkodik, egyre több a betörés, ilyen brutális bűncselekményre, vagy bármilyen gyilkosságra senki sem emlékszik Szikszón. Az Index tudósítói 24 órát töltöttek a településen, ahol megdöbbent, tettre és segítségre kész, ugyanakkor kicsit tanácstalan és kétségbe esett emberekkel találkoztak.
Péntek délelőtt a szikszói óvoda kifejezetten modern épületében, Füzesséri József polgármester meghívására gyűltek össze a kisváros politikai vezetői, civil szervezetei, polgárőrei és kisebbségi képviselői. Két parlamenti párt, a Borsodban egykor szinte egyeduralkodó MSZP, és az utóbbi években a megyében nagyon megerősödő Jobbik képviselői is eljöttek. A Jobbikhoz ezer szálon kötődő Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület több tagja is jelent volt.
Az egy perces gyászszünettel kezdődő fórum meglepő módon szinte teljesen konfliktusmentesen zajlott. A Lungo Drom helyi vezetője ugyan félreértette a kifejezetten visszafogott, a romákkal nem is foglalkozó Balla Gergő hozzászólását, de aztán a megbeszélés után ő maga ment oda elnézést kérni a jobbikos képviselőhöz, és nem csak kezet rázott vele, de barátságosan megütögette a vállát is. Az egyetlen valódi konfliktus a most független, de korábban MSZP-SZDSZ támogatással megválasztott polgármester, és a Szikszón már évek óta működő helyi polgárőrök között volt, akiket az önkormányzat nem támogat anyagilag, mivel a polgármester szerint a polgárőrségnek épp az a lényege, hogy saját maguk oldják meg a működésüket.
A gyöngyöspatai és hajdúhadházi események miatt a hírekben egyre többet szereplő Szebb Jövőért miatt kevésbé látszik, de Borsod megye hemzseg a tenni akaró polgárőröktől. Mindannyian összefogást, folyamatos járőrözést szeretnének, és az összes megjelenttel együtt azt gondolják, hogy a Szikszón működő, nyolc fős, de a környék falvaiért is felelő rendőrörs nem alkalmas a helyiek biztonságának garantálására.
A Polgármesteri Hivatal megoldási ötlete az utcamenedzseri rendszer bevezetése. A terv szerint, amely egyébként már a mostani kettős gyilkosság előtt elkészült, minden szikszói utcának lenne egy felelőse, akinek nemcsak bűnügyekkel, hanem mindenféle felmerülő problémával kellene foglalkozna, és folyamatosan kapcsolatban állna a polgármesterrel is. Az Index tudósítói beszéltek több olyan emberrel, akik szívesen vállalnának ilyen pozíciót. A polgármester ráadásul nem is szabna semmilyen feltételt, akit egy utca lakói megszavaznak, az lesz a felelős.
A szikszói Szociális Szolgáltató Központ vezetője arról beszélt, hogy a közeljövőben 200 olyan riasztórendszert terveznek szétosztani – elsősorban az idősek közt –, amely akár karra is erősíthető, és gombnyomásra riasztja a rendőrséget vagy a mentőket. Csákvári Lajos, a Szebb Jövőért alelnöke ezen a ponton ajánlotta fel a polgármesternek az ő polgárőreik segítségét, mivel szerinte az ilyen riasztórendszer bűnmegelőzésre alkalmatlan, viszont ha ők láttatják magukat az utcákon, az komoly visszatartó erővel bír.
Füzesséri polgármester a gyilkosság után azonnal sajtóközleményben fordult Orbán Viktorhoz, és most az Indexnek is elismételte üzenetét. “Nem kritizálunk, csak jelezni szeretnénk egy problémát, amit mi érzünk meg először itt a hátrányos helyzetű kistérségekben. Ha a kormány nem tesz valamit itt helyben, hamarosan a nagyvárosokban is ugyanilyen lehet a helyzet”. A polgármester szerint az egyik legsúlyosabb probléma most az, hogy mivel a kormány 8-ról 4 órára csökkentette a közfoglalkoztatás munkaidejét, ezért már csak olyan kevés fizetséget kapnak az emberek, hogy sokan falopásra, kisebb betörésekre kényszerülnek. Füzesséri szerint legalább az ország 33 súlyosan hátrányos helyzetű kistérségében vissza kellene állítani a 8 órás közfoglalkoztatás lehetőségét.
Bár ezt egy nap alatt természetesen nem lehet pontosan megítélni, Szikszón tartózkodásunk alatt úgy tűnt, itt a cigányok és a nem cigányok közötti ellentét egyelőre nem vált visszafordíthatatlanná. Sokan azt gondolják, ez a gyilkosság annyira durva, hogy nem követhette el szikszói lakos. Volt olyan asszony, aki szlovák szálat sejtett az ügyben, mások egészen vad összeesküvés-elméletekkel jöttek, például hogy álruhás polgárőrök lehettek a tettesek. Ezek persze csak egy felzaklatott közösség találgatásai, de az biztos, hogy nem találkoztunk a legyintő “tudjuk, kik tették”-jelenséggel. Igaz, ennek oka az is lehetett, hogy a hirtelen mégélénkült médiaérdeklődés mellett sokan inkább megtartják magunknak az igazi véleményüket. Amikor két szikszói biciklis kissrác odajött az Index munkatársaihoz beszélgetni az ügyről, ők gyermeki őszinteséggel azt mondták, sok nénitől és bácsitól azt hallották, a cigányok gyilkoltak. Nem sikerült erről meggyőződnünk, de úgy tudjuk, a helyi rendőrök a gyilkosság másnapján ki is hallgattak néhány, korábbi kisebb bűncselekményekből ismert helyi romát.
Farkas Istvánné Ildikó, a Szirom nevű helyi roma nőszervezet elnöke arról mesélt, Szikszón sokáig nem volt kimondott feszültség a cigányok körül, de egy 2008-as gárdagyűlés után megváltozott a hangulat. Olyanok is együtt vonultak akkor a Gárdával, akik korábban egyáltalán nem jelezték, hogy bármi bajuk lenne a cigányokkal. A város lakói egy ideig gyanúsan méregették egymást ezután, de a hangulat lassan lecsillapodott. Sőt, a 2010-es árvizek idején, melyek súlyosan érintették a települést, inkább ismét összekovácsolódott a közösség.
“Andi száma? Nekem nincs meg, de meg tudom keresni” – mondta teljesen természetesen a helyi Jobbik vezetőjéről, Lemperger Andreáról Farkas Ildikó. Nem sokkal később barátságosan köszönnek egymással egy határozottan Magyar Gárda-szimpatizánsnak látszó férfival.
“Ezekkel az emberekkel élek gyerekkorom óta. Nem ezt az oldalukat látom bennük, hanem, hogy ők a szomszédaim. Együtt kell élnünk” - mondja Farkas, aki a saját életében is megvívta ezt a harcot. Férje, akivel 23 éve él együtt, nem cigány, a házasságot mindkét család ellenezte, de ők kiálltak egymásért. Ezt pedig egy idő után mindenki elfogadta. A vegyes házasság egyébként sem ritka Szikszón. Lemperger Andrea is azt mondta, nincs komoly konfliktusuk a romákkal, ő maga az árvíz után roma családokat is segített az országból mindenhonnét érkező ruhaadományokból.
A cigányok által lakott néhány aszfalt nélküli kis utca, a “Pincesor” valamivel szegényesebb, mint Szikszó más részei, pláne mint az ötszázmillió forintból felújított modern főtér, de korántsem tűnik olyan reménytelennek, mint például a tiszavasvári cigánysor. Munkalehetőség ettől függetlenül alig van Szikszón. Amikor felépült a Hell energiaital gyára a város határában, mindenki ugrott volna a lehetőségre, a gyár vezetői pedig jogosan érezhették, az ő tárgyalási pozíciójuk az erősebb, még a takarítói állásokat is érettségihez kötötték. Így is kapkodtak az állások után. Egyelőre huszonöt embert vettek fel, ha minden jól megy, ebből talán ötven is lehet.
Pénteken késő délután az áldozatok házánál csendes, gyertyás megemlékezésre került sor. Az Index úgy hallotta, ezt eredetileg a Jobbik helyi szervezete rendezte volna, ám a polgármester kifejezett kérésére végül szigorúan politikamentes összejövetel lett belőle. A szokatlanul meleg tavaszi naplementében, folyamatosan repkedő gólyáktól kísérve több száz ember gyűlt végül össze, sokan közülük kis mécsest vagy egy-egy szál virágot tettek le a kis ház kerítéséhez.
A meggyilkolt nyugdíjasokra együtt emlékezett a szikszói társadalom teljes keresztmetszete, az ünneplős gimnazistától a feketében sírdogáló öreg néniig. Kis csoportban álltak néhányan a település 1200-1500 roma lakosa közül. Tőlük jól érezhetően elkülönülve, az utca túloldalán néhány láthatóan szélsőjobboldali nézeteket valló szikszói férfi. Kamaszfiú ormótlan, fehér fűzős bakancsban, középkorú, nagybajszú rocker, és tarkopasz fejű, Harcos márkájú pulóvert, vádliján ősmagyar figurákat ábrázoló tetoválással büszkélkedő, hatalmas darab fiatal férfi egyaránt volt köztük. Némán gyászoltak, beszédet senki sem mondott. A megemlékezés idején egyedül a József Attila utca sarkán több rendőr volt, mint máskor az egész településen.
Amíg a rendőrség nem találja meg a kettős gyilkosság tetteseit, Szikszón minden bizonnyal megmarad ez a még összetartó, a megoldást közösen kereső közösség, amely hallgat választott vezetőire. Az is biztos ugyanakkor, hogy minden bizonytalanságban töltött nap táptalaja lesz az egyre vadabb pletykáknak, amiket egyre többen el fognak hinni. Ha pedig végül kiderülne, hogy az idős házaspárt esetleg szikszóiak ölték meg, nagyon nehéz lesz kordában tartani az indulatokat.