Az LMP felelőssége is, hogy még mindig nincs rendben a pártfinanszírozás ügye, állítja Lázár János. A Fidesz frakcióvezetője képmutatónak tartja, ezért megszüntetné a képviselői költségtérítések rendszerét. Nagyon átalakul a választási rendszer, de még nem tudja senki, hogyan. Lázár János várja, hogy végre elvei mentén is megmutathassa magát az országnak.
A most elfogadott alkotmány több mint harminc helyen hivatkozik sarkalatos törvényekre. Önálló képviselői indítványként tervezik benyújtani őket, vagy ezúttal a minisztériumok terjesztik elő őket a hagyományos, egyeztetéseket és alaposabb előkészítést igénylő formában?
Az önálló képviselői indítvány nem zárja ki az alapos előkészítést vagy a széles körű társadalmi egyeztetést. Vannak azonban olyan törvények, amelyek nyilvánvalóan az országgyűlés kompetenciájába tartoznak, mint például a képviselők jogállását, javadalmazását is szabályozó. És vannak olyan törvények, amelyek alapvetően csak kormányzati oldalról érkezhetnek. Ez a nagyobbik rész, ilyen a választójogi, az önkormányzati törvény, vagy az igazságszolgáltatás átalakítását célzó tervezetek. Mindhárom komoly szakértői előkészítést igényel. Hogy aztán a benyújtásuk technikailag hogyan zajlik, az egy következő kérdés. Ezek azok a törvények, amelyek inkább az év második felében várhatóak. Január 1-jéig szeretnénk minden kétharmados törvényt elfogadni.
Ha már említette a választási törvényt: a határon túli állampolgárok szavazati jogára milyen elképzelések vannak?
Két dolgot biztosan tudunk. Az egyik, hogy kétszáz fős parlament lesz Magyarországon. A másik, hogy a határon túli magyar állampolgároknak szeretnénk szavazati jogot biztosítani. A vitát még a parlamenti frakcióban és a parlamentben sem folytattuk le. Örülünk, hogy az ellenzéki pártok visszatérnek az alkotmányozásba. Ilyen súlyú kérdéseknél, mint az önkormányzati törvény, a választójogi törvény, vagy akár az összes sarkalatos törvény, a konzultációt tovább kell folytatni. Kíváncsian várjuk, hogy az MSZP, az LMP és a Jobbik milyen javaslatokkal fog előállni. Azt is fontosnak tartom, hogy a magyar társadalom határon túli magyarokkal kapcsolatos differenciált álláspontját ne felejtsük el. Volt Magyarországon egy népszavazás, aminek az eredménye minimum ellentmondásos, ezt azért figyelembe kell venni.
Még olyan recept sincs, hogy csak listán szavazhatnának, hogyan ajánlhatnának, egyáltalán, hogyan lehet megszervezni a szavazóköröket?
Nincs. Ez nem egyszerű kérdés, mert annak az államnak, ahol a választást bonyolítjuk, aktívan hozzá kell járulni ehhez. A szlovákok például azt mondják, vagy-vagy – aki ezen a választáson részt vesz, az az állampolgárságát kockáztatja. Szerencsére ez más országban nem kérdés. Érdekes és akár követendő is lehet a horvát vagy az olasz szisztéma, ahol külön listára szavaznak azok, akik a határon túl szavaznak.
Ez területi listának számít, ahol ugyanazok a pártok indulnak, mint a hazai választáson.
Így van. Ez egy érdekes lehetőség.
Azt jól értettük, hogy kétszáz képviselő lesz, és ebben már a határon túliak képviselői is benne vannak?
Még ez sem eldöntött kérdés.
És a magyarországi nemzetiségek is megkapnák a parlamenti mandátumot?
Reményeim és szándékaink szerint igen. De mindjárt öt olyan kérdést tettek fel, amiben még nincs állásfoglalás. Tárgyalni kell a nemzetiségek képviselőivel, a határon túli szervezetekkel, választójogi specialistákkal. Mert ha valami speciális jogi kérdés, akkor a választójog az, ami akár határon belül is felvethet kérdéseket. Marad-e az ajánlás, vagy sem? Esetleg más regisztrációt vezetünk be, ami Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban természetes? A választási küszöb most öt százalék, de volt már négy százalék is. Melyik variáció lesz, vagy lesz-e egyáltalán bejutási küszöb? Azt a vitát sem folytattuk le – még a frakciónkban sem –, hogy csak listás, vagy csak egyéni rendszer legyen, vagy maradjon a vegyes. Én azt látom, ma a vegyes rendszernek van a legnagyobb támogatottsága. E kérdések megválaszolásához persze ismernünk kell a többi párt, az érintett szervezetek, szakmai műhelyek véleményét is.
Olyan határ sincs, hogy a kétszázból hány lehet határon túli, illetve magyarországi nemzetiségi?
Ma még nincs ilyen terv, nincs ilyen szám, de nyilván csak arányosan lehet bármilyet megállapítani. Azt már magam is hallottam – és ezt nem mi mondjuk, hanem választási szakértők –, hogy a választási rendszer felülvizsgálatának az lehet az eredménye: a 200 fős parlament száz egyéni és száz listás mandátumból álljon. Találgatás ez csupán, hiszen van, aki azt mondja, hogy a földrajzi adottságok miatt 130-nál nem lehet több, 90-nél nem lehet kevesebb egyéni körzet. És az is kérdés, hogy egy választási körzet átnyúlhat-e a megyehatáron, vagy sem.
Külön móka lesz megrajzolni a körzeteket. Az biztos, hogy rajzolni kell.
„Kétszer mérj, egyszer vágj!” – tartja a mondás. A rajzolás a munka vége, a gondolkodás és az egyeztetés sokkal nehezebb. De ne feledjük, hogy a rajzolást nem magunk találtuk ki. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban már régen döntést hozott: változtatni kell. Mulasztásos alkotmánysértésben van az országgyűlés, mert ma nem arányos a 176 egyéni körzet. Olyan differenciák és eltérések vannak, amelyek egyenlőtlenné teszik egy-egy polgár szavazatának érvényesülését. A választási rendszert akkor is újra kéne szabályozni, ha ugyanannyi képviselő maradna, feltéve, ha komolyan vesszük az Alkotmánybíróság döntését. Mi komolyan vesszük, korábban csak legyintettek rá.
A Széll Kálmán-tervet sokan szerkezeti reformnak, mások megszorításnak hívják, de lényegében valahonnan pénzt kell elvenni, és akkor valakinek rossz lesz. Tudatos politikai taktika volt, hogy eddig válságadókkal és nem megszorításokkal tömtük a lyukat, vagy csak nem sikerült kitalálni, hogy mi legyen?
Ha valahonnan azért vesznek el pénzt, mert rosszul, nem hatékonyan vagy nem a megfelelő célra költik, esetleg ellopják, az először is nem rossz, hanem jó. Ezért én más irányból indulnék. Önmagában abból, hogy a költségvetési egyenleg jó, semmi sem következik. Rengeteg európai országban rossz a költségvetés egyenlege, de az emberek jól élnek. A kérdés nem az, hogy hány kórházi ágy lesz, hanem hogy hogyan lesz jobb az egészségügyi ellátás.
Két része van a válaszomnak. A kormány egyrészt a rosszul működő ellátási rendszereket szeretné megváltoztatni. Ilyen az oktatás, az egészségügy, a tömegközlekedés, a beruházásokra szánt pénz, amelyeknél pártállástól függetlenül mindenki érzékeli a problémát. De ez nem csak pénzkérdés. A pénz szempont, de az is, hogy mit akarunk elérni. Miből vonjuk ki, mihez adjuk hozzá. Ez kell meghatározza a kormány és a parlament döntéseit. Röviden szólva, hogy a közforintok elköltése jól szolgálja-e az embereket.
Másrészt az a véleményem, hogy nyolc év alatt a szocialisták nagyjából helyesen mérték fel a problémákat, és azokra az összes rossz választ megadták. Vagyis azt pontosan tudjuk, hogy hogyan nem lehet, hogyan nem szabad csinálni. A szocialisták azt persze nem tudták megmondani, hogy hogyan lehet sikerre vinni az országot. Lényegében ebbe – meg a hazugságokba – buktak bele. Nekünk olyan megoldásokat kell találnunk, amelyek hasonló problémákra egészen más válaszokat adnak, de amelyek bírják a társadalom, a polgárok támogatását is.
Akkor ez az egy év a tervezés időszaka volt?
Volt egy romeltakarítási időszak, aztán mivel a kassza kongott az ürességtől, nyilván konszolidálni kellett az akut pénzügyi helyzetet. Erre ment rá az ősz. Majd ezek után valóban fel kellett készülni a nagy rendszerek átalakítására.
Említette az oktatást. Az átalakítási tervekkel kapcsolatban mintha lennének feszültségek.
Ez is ebből táplálkozik. Nem árt, hogy ha hatszor meggondolja a kormány, mit csinál egy most hatéves gyermekkel.
Arra akartunk kilyukadni, hogy vannak pletykák...
Ezt akartam elkerülni…
Tehát vannak olyan pletykák, hogy az EU-elnökség után átalakul a kormány. Hoffmann Rózsa távozását emlegetik. Ez ebből következik?
Csak azt tudom mondani, hogy sokszor kell még megbeszélni azt az oktatási koncepciót, ami aztán a parlament elé törvényjavaslat formájában bekerül. Bonyolult rendszerről van szó, ahol rengeteg részérdek ütközhet. Össze kell hangolni a különböző érdekeket, nézőpontokat. Nehéz igazságot találni. Ami a kormány összetételét illeti, a miniszterelnök jelezni szokta, ha valamelyik kormánytaggal probléma van, nálunk ez a hagyomány. Semmiféle problémát nem jelzett még.
A budapesti önkormányzati rendszer reformját a kampány idején Kósa Lajos többször is megígérte, Tarlós István is akarja, mégis nagy a csend. Egy a kormányban dolgozó magas rangú politikus azt mondta nekünk, hogy a frakció kerületi polgármester tagjai nem igazán lelkesednek ezért, és van némi zsarolási potenciáljuk.
Olyannak látszom, mint akit zsarolni lehet? Lassan egy évtizede dolgozom polgármesterként. A frakció és a kormány között egy hónapja elindult az egyeztetés az önkormányzatok jövőjéről. Ennek több szála is van. Alakult öt munkacsoport, amelyek a fővárossal, a megyékkel, a megyei jogú városokkal, illetve a falvakkal foglalkoznak. És van még egy csoport, amelyik a vagyoni kérdéseket, az adósság és a finanszírozás kérdéseit próbálja kidolgozni. Törekszünk egy egységes frakcióálláspont kidolgozására. A miniszterelnök azt kérte, hogy ezt minél hamarabb, húsvét után bocsássuk a rendelkezésére.
Budapesten belül nagy viták vannak a város közigazgatási, önkormányzati jövőjét illetően, ezt kár lenne szőnyeg alá söpörni. De szerintem meg fognak tudni egyezni a képviselőtársaim. El kell tudni rugaszkodni attól a helyzettől, hogy valaki most micsoda, és a személyes egzisztenciális érdekeket felül kell írja a város működtetésének jövője. Ez a város óriási lehetőséget rejt magában, ha valaki jól tudja működtetni. De a mostani önkormányzati-közigazgatási szisztéma szinte lehetetlenné teszi az optimális működést. Ha azt akarjuk, hogy Budapest sikeres város legyen, akkor meg kell változtatnunk.
A csendről pedig csupán annyit, hogy ahol nagy a zaj meg a kiabálás, ott nem érteni egymás szavát. Kulturált és elmélyült szakmai vita folyik Budapesten, nem pedig hőbörgés és háború.
Nem gyengítette a kormány alkupozícióját, hogy a frakciótag polgármesterek az új összeférhetetlenségi szabályok elfogadásával jelentős engedményt tettek?
Nem gyengítette, mert nem így gondolkodunk. Az Index többször kikarikírozta, amikor Orbán Viktor meghallgatta a képviselőket Felcsút Cityben – bocsánat, azt nem is tudom, hogy kell mondani, ami nem city. (Orbán Viktor felcsúti házában egyenként fogadta a Fidesz képviselőjelöltjeit – szerk.)
Mondjuk, hogy a vályogházban.
Ez az! A vályogházban. Én magam is ott lehettem egy rántotta elkészítésének idejére. Orbán Viktor ott világosan megkérdezte, hogy készen áll-e a képviselőjelölt arra, hogy az önkormányzati rendszer megváltoztatásában is részt vegyen. Mindenki igent mondott. Nálunk az adott szónak súlya van, így aztán a zsarolási potenciálról vagy az alkupozícióról nincs értelme beszélni.
Azt mindeni látja, hogy az önkormányzati rendszer alapvetően nem rossz. Sikeres volt, az embereknek van bizalmuk, a polgármesterek bizalmi indexe magasabb, mint a parlamenti képviselőké. Ezt a rendszert nem szabad lerombolni. Viszont mindannyian érezzük, hogy fenntartható és jó minőségű szolgáltatások kellenek önkormányzati szinten is. Ebben kell partnerséget és szövetséget kötni. Úgy látom, a politika megindult ebbe az irányba. Látszik, hogy képviselőtársaimban van megegyezési szándék, és a kormány is jól kezeli ezt. Persze mindenki először feladja az üzeneteket a megfelelő helyekre, aztán jön a tárgyalás és a megegyezés. Nem jellemző a magyar politika világában az az egyeztetési politika, ami nyugati néppártok esetében evidencia. Házon belülre is mondom ezt.
Szinte az egyetlen dolog, amiben valamennyi párt egyetért, hogy új pártfinanszírozási rendszerre van szükség.
Így van! Ez is ott van a kétharmados törvények között.
Mit tartana igazságos pártfinanszírozási rendszernek?
Először is átláthatónak kell lennie. A választók nem fognak igazságosnak tartani egyetlen pártfinanszírozási rendszert sem addig, amíg átláthatatlan. Az lenne jó, ha a választók megértenék, hogy a pártok pénzbe kerülnek, és jobb, ha ezt a pénzt az államtól kapják, mint ha ellopják. Ennek az alapfelismerésnek az elérése történelmi vívmánya lenne a mostani parlamenti ciklusnak, és nekünk meg kell tennünk az első, talán legfontosabb lépéseket.
Ezek szerint ha önön múlna, a Fidesz bevállalná a párttámogatások jelentős növelését?
Tudomásul kell venni, hogy a társadalom tűrőképessége ebben az ügyben nem túl magas. Nemcsak arról van szó, hogy a pártok hogyan viszonyulnak ehhez a kérdéshez, hanem arról is, hogy az emberek nem veszik tudomásul, hogy a többpártrendszer alapján működő demokrácia pénzbe kerül.
Személy szerint megpróbálná meggyőzni a választókat erről?
Hogyne! Az értelmes vitának mindig van helye.
Pont az autóügyben visszavonult, pedig az nagyon hasonló történet. Arról szólt, hogy néhány százezres tételen rugózik a közvélemény, miközben a valódi problémák százmilliárdokat jelentenek. Most egymillió forintot kaphat egy képviselő legálisan a kampányra, amiről mindenki tudja, hogy irreális. Ehhez képest mégis az aprópénzen rágódnak.
De ezt csak úgy lehet megoldani, ha mindenki egyetért. Ez lehetett volna az LMP történelmi lehetősége az alkotmányozás során, ha felvetik, hogy az alkotmányban ezt a kérdést legalább fő vonalaiban szabályozzuk. Ez az LMP választási ígérete volt. Mi az LMP által javasolt konstrukciót alaposan megfontoltuk volna. Autóügyben pedig nem visszavonultam, hanem tudomásul vettem a közvélemény akaratát.
Ezt informálisan felajánlották az LMP-nek?
Talán formálisan is. Itt volt a történelmi lehetőség, ami csak akkor valósítható meg, ha az öt parlamenti párt közös nevezőre jut. Mert abban a pillanatban, amikor az egyik párt azt fogja mondani, hogy a szociális igazságtalanság csimborasszója, hogy a parlamenti pártok pénzt kapnak az államtól, onnantól kezdve a többi párt nem fogja tudni tartani a társadalom felé ezt az álláspontját. A pártalapítványi rendszer kiépítésével amúgy a rendszer sokat javult.
Májusban Rogán Antallal a képviselői javadalmazást is megpróbáljuk újraszabályozni, mert a társadalom láthatóan nem tolerálja a mostani átláthatatlan, farizeus rendszert. 231 900 forint egy képviselői alapfizetés. Mindenki tudja, hogy nem ebből él egy képviselő, hanem hogy jól sáfárkodik a költségtérítéssel. Méltatlan dolognak tartom, hogy a parlamenti képviselők ügyességén múlik, mennyit keresnek. Igenis, az országgyűlés vegye magának a fáradságot, és biztosítson független egzisztenciát a képviselőknek. Mert egy képviselő ne függjön senkitől, csak a választóitól. Az az 500-600 ezer forint nettó, amit egy parlamenti képviselő ténylegesen keres, a mai viszonyok között jó fizetés. Csak legalizálni kell, hogy ne költségtérítésként kapja meg. Mindannyian – az összes képviselő – kábítjuk a világot, és utána csodálkozunk, hogy a mellébeszélés disszonanciát szül. Merjük azt mondani, hogy úgy gondoljuk, amit ma keres egy parlamenti képviselő, azt munkabérként kell megkapnia. De már látható, hogy ez nem mindenkinek fog tetszeni.
De volt már rá példa, hogy a Fidesz átnyomott az országgyűlésen olyan törvényt, ami nem mindenkinek tetszett.
Volt.
Ha már átláthatóság. Az adatvédelmi biztos intézményét felszámolják, helyette egy államigazgatási szerv veszi át a feladatot. Nem vezethet konfliktushoz, hogy az államigazgatás akarja megvédeni a polgárokat adott esetben az államigazgatástól?
Vajon nem dolga az államnak megvédenie polgárait? Más tegye meg helyette saját államával szemben? Micsoda kifordult gondolkodás ez? Az államnak kell biztosítania a közjót, s védenie polgárait. Ebből induljunk ki. A feladatot egy állami szerv veszi át, ez EU-s tendencia. Szerintem úgy kell törvényt hozni erről az állami hatóságról, hogy az garantálja az eddigi jogvédelem szintjét. Nem az adatvédelem jogát akarjuk korlátozni, hanem európai példákból vezettük le azt, hogy egy ombudsman van, és hogy az adatvédelem nem tartozik az állampolgári jogok biztosához.
A bírák korai nyugdíjazásáról szóló alkotmánymódosítást is ön nyújtotta be, de az indoklásból nem derül ki, hogy ez miért jó. Rengeteg feltételezés indult el, volt szó politikai leszámolásról, volt feltételezés, hogy így akarják nyugdíjba küldeni az idősödő megyei elnököket. Mi volt a motiváció? Miért pont a bírák?
Van egy formai és egy tartalmi válasz. A formai válasz az, hogy Szili Katalin alkotmánytervezetében szerepel az alsó bírói életkorhatár. Ha ezt elfogadjuk, és ezt a Fidesz frakció befogadta, akkor a legalapvetőbb jogelvek közé tartozik, hogy a kezdő időpont után a záró időpontot is szabályozni kell.
A köztársasági elnöknél van alsó korhatár, de nincs felső.
De a köztársasági elnöknél is szabályozva van, hiszen legfeljebb kétszer választható meg. De ez csak a formai válasz volt arra, hogy honnan jött az ötlet. Mi megfontoltuk, végiggondoltuk, befogadtuk, és beadtam ezt a módosító indítványt, ami nevesíti a 62 évet, illetve az általános öregségi nyugdíjkorhatárt, ami néhány esztendő múlva már 65 év lesz. Ennyi volt a motiváció. Itt is felmerült egy vita, pont a rendőrök kapcsán, hogy járjon-e nekik nyugdíjkedvezmény. Szerintünk nem jár se rendőrnek, se tűzoltónak, se parlamenti képviselőnek, se polgármesternek. Ezeknek most mindnek van nyugdíjkedvezményük, miközben például a pedagógusokét eltörölték. Mi azt mondjuk, hogy az általános öregségi nyugdíjkorhatár vonatkozzon mindenkire. Ebben van két kivétel, a 40 éves munkaviszonnyal rendelkező nők, illetve az alkotmánybírók, akiket leghamarabb 45 évesen választhatnak meg, épp ezért 70 éves korukig bíráskodhatnak. Nem igazságszolgáltatási kérdésről, nem rendészeti kérdésről volt szó, hanem egy általános elvről, hogy a korhatárig dolgozni kell.
Nyilvánosságra került egy megvágott hanganyag, amelyben a megélhetési politikusokra utalva azt mondta, hogy "akinek nincs semmije, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér". Tudja, hogy ki és miért adta ezt ki? Belső rivalizálás, városi ellenzék?
Tudom, hogy ki vágta meg, hogy ki a helyi ember. De hogy kinek a kérésére, biztatására, vagy hogy kinek adta át, azt nem tudom.
De van tippje rá?
Mindenféle hír terjed erről, nem tudom megítélni. Tippem van, de annyit nem ér az egész, hogy találgassak. Azzal nem tudok mit kezdeni, hogy manipulálnak felvételeket. Nyilvános képviselő-testületi ülés volt. Ez inkább etikai kérdés, ezért nem is tettem büntetőfeljelentést. Hogy kinek a kérésére dobták fel, ezt nem tudom megítélni. Nem tartom kizártnak, hogy ez a frakcióvezetői státusszal járt. Ha most „csak” Hódmezővásárhely polgármestere lennék, akkor két hétig sem tartott volna ez a történet.
Hogy értékeli a helyi Fidesz reakcióját, amely arcképes-telefonszámos hirdetést tett közzé azokról, akik szerintük közzétették a felvételt?
Kreatív, innovatív megoldás. Nagy vita zajlott utána, de az illetők megszólaltak, lefolytatták a vitát, majd egymással megbeszélik. Érdeklődéssel figyeltem az eseményeket. Az érintett rádió stúdiója amúgy húsz méterre van a lakásom bejáratától.
Egy éve frakcióvezető, került érdekes szerepekbe, ön vitte az alkotmánybíróság jogkörének csorbítását, a bírás ügyről is lesz még szó, ugyanakkor országos hírnévre tett szert. Összességében személyes karrierje szempontjából bejött ez az év? Koptatott vagy segített?
Én a miniszterelnöknek és a képviselőtársaimnak vállaltam el egy munkát, amit próbáltam elvégezni. Nem szoktam mérlegelni, hogy személyes karrierem szempontjából ez jelent-e valamit, ezért a személyes cselekvési szabadságom is sokkal nagyobb.
Ez nem rövidlátás egy politikus részéről?
Típus kérdése. A képviselőtársaim felkértek, én elvégeztem. Mielőtt hozzákezdtem, megkérdeztem három embert, Szájer Józsefet, Szekeres Imrét és Lendvai Ildikót. Kaptam érdekes tanácsokat, de egyikük sem bíztatott semmi jóval. Igazuk lett, már ami a személyes kimenetelét illeti a történetnek. Amit én a világról gondolok, azt polgármesterként sokkal jobban meg tudtam mutatni, mint ahogy frakcióvezetőként fel tudom villantani. Amit bizonyos társadalmi problémákról gondolok, azt a helyi közösség számára értelmezhetővé tettem. Ennek a lényegét egy év alatt még nem tudtam visszaadni, de lépésről lépésre haladok előre. Azt remélem, hogy most, az épülő kormányprogram idején a vitába olyan részben is be tudok kapcsolódni, amikor nem csak drasztiukusan átalakítani kell, hanem valaminek az építése, az alkotása következik. Meg tudom mutatni, hogy Lázár János alaposan átgondolja, ha valamit mond, ha valamit felvállal, és ezek mögött mindig elvek vannak, amelyekhez tartja magát.