Csak a kért kártérítés töredékét ítélte meg a bíró annak a három roma fiatalembernek, akik tizenegy hónapot töltöttek ártatlanul előzetes letartóztatásban. A bíró az alacsony összeget részben azzal indokolta, hogy nem ártott nekik annyit a börtön, mert a családjukban ez úgyis megszokott dolog, és így nem volt nehéz visszailleszkedniük a környezetükbe szabadulásuk után.
Csalódottan és dühösen hagyták el a Heves Megyei Bíróság épületét a kedd délutáni ítélethirdetés után azok a romák, akik kártérítésért perelték a magyar államot, mivel a tarnabodi támadás gyanúsítottjaként tizenegy hónapot töltöttek ártatlanul előzetes letartóztatásban. Jóval kevesebb kártérítést ítéltek meg nekik, mint azt szerették volna, ráadásul a bíró indoklása is felháborította őket. Csalódottságuk nem volt meglepő, miután az ítélethirdetéskor a bíró maga is kimondta: "nagyobbrészt a felperesek pervesztesnek tekinthetők".
Szabó Adorjánt, Pusoma Jánost és Németh Renátót már - a sérültekkel nem járó - fegyveres és Molotov-koktélos támadás napján, 2008. szeptember 29-én elfogták. Egy haragosuk utólag hamisnak bizonyult tanúvallomása és lőpornyomok szóltak ellenük, ez utóbbiak ügyvédjük szerint akkor kerülhettek rájuk, amikor a kommandósok elfogták őket. Csak 2009 augusztusában engedték el őket, miután Debrecenben elfogták a romagyilkosságok gyanúsítottjait, a vád szerint ugyanis a tarnabodi támadás is a Debrecenben elfogott társaság számlájára írható.
A három fiatalember fejenként 6,6 millió forint nem vagyoni, és egyénenként változó, egymillió forint körüli vagyoni kártérítést szeretett volna az ártatlanul börtönben töltött időért. A bíróság az igényelt kártérítés kevesebb mint harmadát ítélte csak meg. Szabó Adorján és Pusoma János két-kétmillió forintot, Németh Adorján két és félmillió forintot kap nem vagyoni kártérítésként. Neki a bíróság szerint azért jár több pénz, mert az előzetesben töltött idő nagyobb részében még fiatalkorú volt.
A kezükben ennél is kevesebb pénz marad, mert a bíró úgy döntött: a perköltségeket a felek maguk viselik. A három férfi ki kell hogy fizesse az adóhatóságnak a megelőlegezett illetéket, ami egyénenként változó, 300 és 350 ezer forint közötti összeg. Pusomára a bíró ezen felül kiszabott még 100 ezer forint pénzbírságot, mert a férfi azt állította, hogy a letartóztatása miatt szakadt meg a kapcsolata az élettársával, de utóbb kiderült, hogy már azelőtt szakítottak. A bíró hangsúlyozta, hogy ez "nyilvánvaló hazugság" volt. A tárgyaláson Pusoma egyébként nem tudott megjelenni, egy másik ügy miatt jelenleg is fogva tartják.
A kártérítési perben a magyar állam arra hivatkozva kérte a kereset elutasítását, hogy a felpereseket egy olyan, másik ügyben is gyanúsítják, amelyben nem szüntették meg a büntetőeljárást. A bíró ezt az érvelést azért nem fogadta el, mert az előzetes letartóztatást csak és kizárólag amiatt a tarnabodi ügy miatt rendelték el, amelyben ártatlannak bizonyultak.
A kért vagyoni jellegű kártérítésből azonban egy forintot sem ítélt meg a bíróság. A fiatalok többek között azért próbáltak pénzt kérni ezen a címen, mert sokba került, hogy a szüleik látogatni tudják őket a börtönben, pénzt költöttek a börtönbe bevitt élelmiszerre, a csomagküldésre, a postára is. A bíró ezt a kérelmet arra hivatkozva utasította el, hogy ezeket nem ők fizették, hanem a családjuk, ráadásul egyes dolgokat, például élelmiszert akkor is kellett volna venni, ha nem ülnek előzetesben. A fiatalok szerették volna utólag megkapni azt a tizenegy hónapnyi segélyt is, amelytől elestek. A bíró azzal érvelt, hogy a segély a létfenntartásra való, de ez biztosított volt számukra a börtönben, hiszen volt szállásuk, ruhájuk, ételük.
A nem vagyoni kártérítést illetően a bíró állítása szerint figyelembe vette a korábbi, hasonló ügyekben hozott ítéleteket. Megállapította, hogy igen nagy eltérések vannak a megítélt kártérítésekben: volt olyan ügy, amelyben 140 ezer forintot, és volt olyan, amelyben 5 millió forintot ért egy ártatlanul leült hónap. A bíró azt mondta: ítéletének alapja a pszichiáteri-pszichológusi szakvélemény volt. Ebben az állt, hogy "enyhe, közepes fokú traumát" okoztak a történtek a három férfinak, de pszichiátriai betegség egyiküknél sem alakult ki, nem történt súlyos személyiségváltozás, gyógykezelésre nem szorultak.
A bíró azt mondta, a kártérítés mértékének megállapításához körültekintően kellett vizsgálni a felperesek személyi körülményeit. Közölte: "a bíróság kiemelten értékelte", hogy a fogvatartás egyikük "családjában sem ismeretlen". Felsorolta, hogy az egyik férfi bátyja, a másiknak az apja és a nagybátyja, a harmadik pedig saját maga ült már börtönben. A bíró szerint ez megkönnyítette a visszailleszkedésüket a családjukba.
"Magyarországon nincs igazságszolgáltatás" – vonta le a következtetést az ítélethirdetés után Szabó Adorján, aki szerint azért született ilyen ítélet, mert ők romák. Elmondta, hogy fellebbeznek, sőt, ha kell, Strasbourgig is elmennek. Ő is, Németh Renátó is azt panaszolta: a pénzből az életüket szerették volna rendbetenni, de ha a megítélt kétmillióból még ki kell fizetniük az illetéket és az egyéb perköltségeket, alig marad a zsebükben valami.
Legjobban azonban nem a pénz bántja őket, hanem az, hogy büntetlenül maradtak az őket ártatlanul előzetesbe juttatók. Azt szeretnék, hogy vonják felelősségre a lőpornyomokat vizsgáló szakértőket és a hamis tanút, aki "most is ott szaladgál a faluban". Keserűen emlegették fel azt is, hogy hiába vállalták többször is a poligráfos vizsgálatot, ami őket igazolta, mégsem hittek nekik. Németh elpanaszolta, hogy állítása szerint a börtönben megverték az őrök, a rabkórházban pedig rosszul végeztek el rajta egy műtétet, több vágást ejtettek, mint kellett volna.
Úgy érzi, a hamis vádtól máig nem tud szabadulni. Azt mesélte, többször is előfordult, hogy megállították az utcán, a buszon, és megkérdezték tőle: "Te vagy a cigánygyilkos?" "Az ügy súlyosságát szerintem nem mérték ebbe bele. Akkor most ez a kétmillió vissza fogja nekünk adni?" – fogalmazott. A két fiatalember szerint a mai napig senki nem kért tőlük bocsánatot.