Az már biztos, hogy a kormánypártok megadják a szavazati jogot a határon túli magyar állampolgároknak. Hogy miképpen, arról még nincsenek határozott elképzelések. Pár kérdést azonban már most tisztázhatunk.
Igaz, de nincs ez másként most sem. Gyakori ellenérv a határon túli, illetve magyarországi állandó lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok szavazati joga ellen, hogy ne szóljanak bele olyanok az ország dolgaiba, akik nem fizetnek adót, nem adnak bele a közösbe. Ez igaz, de a jelenlegi rendszerben is előfordul ilyesmi. A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények értelmében a külföldön szerzett jövedelem után külföldön adózik a polgár, így azok a magyar állampolgárok, akik külföldön vállalnak munkát, szintén nem járulnak hozzá a magyar költségvetéshez. Mégsem merült fel soha, hogy meg kéne vonni szavazati jogukat, a külképviseleteken nyugodtan leadhatják szavazati jogukat. Ennek persze eddig feltétele volt az állandó magyarországi lakcím, szavazataikat is hazai választókerületük jelöltjeire és listájára adhatták le.
Részben igaz. Pártpolitikai szinten valóban csak a Fidesz, a KDNP és a Jobbik, azaz a jobboldal támogatja a szavazati jog kiterjesztését, az MSZP és az LMP pedig elutasítja. De azt azért sarkosan nem jelenthetjük ki, hogy a baloldalon nincs támogatója a szavazati jog kiterjesztésének, elég például csak Szili Katalint említeni, és biztos, hogy a választópolgárok közösségében is többen vannak, akik politikai hovatartozásuktól függetlenül támogatják a kérdést.
Nem igaz. A szavazati jog kiterjesztéséről tavaly kibontakozott vitában az LMP képviselte ezt az álláspontot, mondván a szavazati jog a modern korban az államokhoz kötődik, azok pedig a modern korban területi alapon szerveződnek. Ezzel szemben a határon túliak választójoga nem példa nélküli. Két szomszédos államban, Horvátországban és Romániában is szavazhatnak a határon túliak. Mindkét országban a határon túliak szavazatai külön területi listának számítanak. Bár a magyar választójogi reform részletei teljes egészükben kidolgozatlanok, az eddigi nyilatkozatok hasonló megoldást sejtetnek.
Ami problémát jelenthet, hogy Horvátországban tisztán listás, Romániában ennél eggyel bonyolultabb, de lényegében listásként leírható választási rendszer van, Magyarországon vegyes, azaz a választásokon eddig egyéni képviselőjelöltekre és pártlistákra adhattak le szavazatot a választók. A határon túliak egyéni képviselete megoldhatatlan, ez esetben azonban - bár a szavazati jog kiszélesítésének kormányzati indoka az, hogy nem lehet különbséget tenni az állampolgárságban - a határon túliakat a magyarországiak két szavazatával szemben csak egy illetné meg. Kérdés az is, hogy mekkora képviseletet kapjanak a határon túliak az új parlamentben. Romániában a 334 tagú képviselőházban 4, a 137 tagú szenátusban 2 képviselője van a határon túliaknak, Horvátországban a határon belüli tíz körzetből egyenként 14 képviselőt választanak, a határon túliak választókerületéből legfeljebb 14-et. A jelenlegi parlamentben 10 határon túli képviselő van, az előzőben 4 volt, azelőtt 6. Azt, hogy mi alapján dől el a határon túli képviselők száma, nem sikerült felfognunk. A lényeg, hogy Romániában inkább jelképes képviselete van a határon túliaknak, Horvátországban azonban jelentős befolyásuk is lehet.
Több más európai országban is külön mandátumot biztosítanak a határon túli állampolgároknak, a részletezett Horvátországon és Románián kívül Olaszországban, Franciaországban és Portugáliában. Csehországban és Szlovákiában is szavazhatnak a határon túli állampolgárok, de szavazataikat egybeszámolják az otthon leadottakkal.
Nem igaz. Illetve, nem jelenthető ki egyértelműen. Egyrészt sok múlik azon, hogy hány képviselőt delegálhatnak a parlamentbe a határon túliak, ez pedig nyilván azon is múlik, hogy egyáltalán hány határon túli igényel magyar állampolgárságot. 2011. áprilisi adatok szerint a honosítás január 1-i egyszerűsítése óta hetvenezren szereztek magyar állampolgárságot, ezt tömegesnek nem neveznénk. Korábbi elemzésünkben félmillióra becsültük azon határon túliak számát, akik 2014-ig állampolgárságot igényelhetnek.
Másrészt, semmi sem garantálja, hogy a határon túliak egységesen a Fideszre szavaznának. A legutóbbi szlovák választásokon két magyar párt is indult, közülük az egyértelműen jobboldali MKP nem jutott a parlamentbe, a liberális Híd viszont - amit a Fidesz nem is tekint etnikai pártnak - igen. Az RMDSZ ugyan a jobboldali európai pártszövetség tagja, de viszonya a Fidesszel rendezetlen, néha már-már ellenséges. Szerbiában a vajdasági magyarok számottevő része - főleg a szabadkaiak, újvidékiek - szerb liberális pártokra adta szavazatát az eddigi választásokon. A lényeg, hogy a határon túli magyarokat nem tekinthetjük homogén választói tömbnek.
Részben igaz. Elképzelhető ilyen forgatókönyv, de visszautalnánk az előző pontra. A határon túliakat badarság lenne homogén választói tömbként kezelni, másrészt rengeteg múlik azon, hogy végül hány képviselői helyhez jutnának. Amennyiben a kormánypártok törekednek az arányosságra - és erre a választókerületek újrarajzolása kapcsán hivatkozni szoktak - azon is sok múlik, hogy ténylegesen hány határon túli igényel majd állampolgárságot. Ha azt feltételezzük, hogy a határon túliak többsége ezt megteszi, akkor valóban jelentős politikai tényezővé válhatnak. Ez esetben viszont kizártnak tartjuk, hogy ne tenne meg minden párt minden tőle telhetőt szavazataik megszerzéséért. Arról nem is beszélve, hogy ha a határon túliak csak listán szavazhatnának, eleve kevesebb beleszólásuk lenne a választás kimenetelébe.
Igaz. Ahogy már többször hivatkoztunk rá, a még kiforratlan elképzelések szerint a határon túliak egyéni képviselőjelöltre nem, csak pártlistára szavazhatnának. Hogy ezen a listán csak az országos listát állító pártok, vagy akár határon túli szervezetek is indulhatnának, még tisztázandó kérdés. Ahogy az is, hogy hogyan számolják el szavazataikat. Annyi biztos, hogy a határon túliak szavazati joga több, nehezen megoldható, igazságosan meg tán megoldhatatlan kérdést vet fel.
Az igazságos megoldás - amiben ténylegesen minden magyar állampolgárt azonos szavazati jog illetne meg - a választási rendszer arányos átalakítása, azaz az egyéni képviselet eltörlése jelentené. A magyarországi pártok közül egy időben a szocialisták pártolták a tisztán arányos választási rendszert, amivel szemben a legfőbb kifogás, hogy nagyon ritka az az eset, amiben egy párt stabil kormánytöbbséget szerezhetne, az állandó koalíciós kényszer pedig destabilizálhatja a kormányzást. Hollandiában tisztán arányos a választási rendszer, és elég gyakoriak a kormányváltások. Szlovákiában is tisztán arányos, ott viszont többnyire kitöltik mandátumukat a többnyire kettőnél több pártból összeálló koalíciók. Bár eldőlni még semmi sem dőlt el, a fideszes politikusok nyilatkozatai szerint a párt a vegyes rendszer fenntartását támogatja. Tisztán egyéni választási rendszerben gyakorlatilag megoldhatatlan lenne a határon túliak képviselete.
Részben igaz. Nagy kérdés, hogy milyen érvényességi feltételei lesznek a választásoknak. Horvátországban például a legutóbbi parlamenti választáson a Boszniában - ahol a diaszpóra nagy része él - csupán húsz százalékos volt a részvétel. Magyarországon jelenleg 50 százalékos részvétel az eredményesség feltétele. A Fidesz korábban egyértelművé tette, hogy egy fordulóssá akarja alakítani a választást. Ez esetben, ha van eredményességi küszöb és azt a határon túli részvétel nem éri el, valóban a határon túli választás miatt késhetnek az eredmények. De ez ugyanúgy igaz országon belül is - bár a legutóbbi választásokon viszonylag magas volt a részvétel, 1998-ban két megyében, Hajdú-Biharban és Szabolcsban is meg kellett ismételni az első fordulót az alacsony részvétel miatt.
Igaz. Akárhogy is, a határon túliak szavazása plusz költségeket jelent, bár tény, hogy lehet kevésbé költséges módszereket is találni. Magyarországon a választásokat közintézményekben bonyolítják, a szomszédos országok viszont valószínűleg nem bocsájtják ingyen rendelkezésre közintézményeiket a magyar választáshoz. További költségeket jelenthet a választások ellenőrzésének megoldása is. Ugyanakkor, ha esetleg levélben is lehetne szavazni, az a lebonyolítást is egyszerűsítené és a költségeket is csökkentené.