Történész szakértők szerint nem lehet felhasználni a Képíró Sándor elleni perben az 1940-es években született ítéleteket, mert a népbíróságok törvénytelenül, politikai célból működtek. A Fővárosi Bíróság a pénteki tárgyalásra halasztotta a döntést arról, hogy helyt ad-e az ügyész azon indítványának, amelyben egy tanú meghallgatását kezdeményezte a Képíró-perben.
A tárgyaláson Rosta Márton, a Simon Wiesenthal Központ jogi képviselője bejelentette, a tanú gyógykezelése miatt várhatóan több hétig tartózkodik Szerbiában. Zétényi Zsolt, a vádlott védője kifogásolta, hogy az ügyész olyan ügyben indítványozza tanú meghallgatását, ami nem szerepel a vádban, és több hétig nem lehet ilyen okból elhalasztani a tárgyalást.
Falvai Zsolt ügyész kedden jelentette be, hogy kapott egy faxot a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központtól, amelyben egy szemtanú jelentkezéséről értesítették. Az illető látta Képírót, amint az 1942-es újvidéki razzia idején fegyverrel addig ütött egy fiút, míg az már nem tudott felállni.
A tanú adatainak zárt kezelését kérte, de vélhetően azonos azzal az asszonnyal, aki május 15-én a szerbiai Blic című napilapnak nyilatkozott. A lapnak a ma 77 éves Mérei-Zagyva Emma elmondta: 1942-ben nyolc éves volt és a szülei egy Újvidékhez közeli helyen akartak telket venni, ezért mentek Újvidékre. Az anyukája elvitte sétálni, hogy ne unatkozzon, de egy katona megállította őket és az édesanyjától a papírjait kérte. Az anyja azt mondta a katonának, hogy papírok nincsenek náluk, és részletesen elmondta, miért jöttek Újvidékre. A katona kérlelhetetlen volt, ezért elvezette őket egy térre, ami már tele volt összeterelt emberekkel. Az anyja hiába könyörgött, hogy engedjék el őket, nem hallgatták meg őket.
Az akkor nyolc éves kislány azt látta, hogy egy téren álló fiatalember mondott valamit az előtte álló egyenruhásnak, aki erre megfordult, levette a puskáját a válláról és olyan erővel ütötte meg a fiatalembert, hogy az nem tudott felállni. Az interjúban az asszony elmondja, ez a jelenet annyira megmaradt benne, hogy most, amikor elindult a per Képíró Sándor ellen, és látta a vádlott médiában megjelent, fiatalkori, egyenruhás képeit, azonnal felismerte. Mint mondta, a csendőr hangja is megmaradt az emlékezetében. Az interjúban az asszony elmondja, hogy ha erre szükség van, a bíróságon is hajlandó tanúvallomást tenni.
A keddi tárgyalás után a csütörtökin is megjelent Porubszky István János (Potyka bácsi), a Konzervatív Antibolsevista Szövetség (KABSZ) tiszteletbeli elnöke, akit a tárgyalás előtt arra utasítottak, vegye le árpádsávos jelvényét. Egy fekete pólót viselő férfit a ruháján szereplő felirat miatt utasítottak arra, hogy fordítsa ki azt, ezután visszatérhetett a tárgyalásra. A tárgyalás megkezdése után Varga Béla bíró egy fiatal férfit küldetett ki a pólóján szereplő felirat miatt. Tűrhetetlennek minősítette egyes hallgatók magatartását, kijelentette, tilos minden megkülönbözető jelzés használata, legközelebb rendbírsággal fogja sújtani a tárgyalást zavarókat.
A bizonyítási eljárásban a történész szakértők aggályosnak minősítették az 1940-es években született ítéletek felhasználását a Képíró-perben, ugyanis a volt csendőr százados ellen valló Nagy János ügyében hozott 1948-as szegedi népbírósági tanácsot nem megfelelően, törvénytelenül állították fel. A testület valójában pártbíróságként működött, így az ítéletet semmisnek kell tekinteni.
Zinner Tibor szakértő szerint az ítélet törvénysértő, ugyanis Nagy fenyegetés hatása alatt tette a vallomás. Képíró Sándor neve úgy merülhetett fel, hogy a korabeli kihallgatás menete szerint a kihallgatottnak először arról kellett beszámolnia, kiket, honnan ismer, és mit tud bizonyos személyekről. Nagy és Képíró ismerték egymást, mivel mindketten a szegedi egyetemre jártak. A történész szerint így jöhetett szóba Képíró neve is, és "ennek alapján születhetett a történet" a harminc fogoly kivégzéséről. A szakértő azt is elmondta, hogy az üggyel kapcsolatos utolsó okirat szerint Nagyot csak egy szerb pópa meggyilkolása miatt ítélték el, egyéb háborús bűncselekmények miatt nem.
A tárgyaláson részt vevő másik történész szakértő, Szakály Sándor megerősítette Zinner azon állítását, amely szerint a bírósági tanács törvényellenesen alakult meg, és kényszer hatása alatt születtek a vallomások. A szakértő nem talált utasítást arra vonatkozóan, hogy az 1942-es újvidéki razziában kivégző helyeket jelöltek volna ki a város területén. A közbiztonsági ellenőrzése volt a cél, és nem a szerbek, zsidók lemészárlása. A történész szerint semmi sem támasztja alá, hogy a volt csendőr százados fegyverhasználatra parancsot adott volna.
A per tárgyalása pénteken folytatódik.