Csak pár fogódzó ismert az új választási rendszerből, annál inkább látszanak a problémás kérdések. A koncepció kidolgozásával megbízott Kövér Lászlónak és Áder Jánosnak választ kell találniuk arra, hány egyéni képviselő legyen, hogyan és hány képviselőt választhassanak a határon túliak, és mi legyen a nemzetiségek képviseletével.
Három dolgot lehet biztosan tudni az új választási rendszerről: kétszáz képviselő lesz (ez esetleg kiegészülhet a nemzetiségek képviselőivel), a határon túli állampolgároknak is lesz szavazati joguk és fenntartják a vegyes rendszert. A választási rendszer kidolgozására rálátó kormánypárti forrásaink szerint minden egyéb kérdés eldöntetlen, és szeptembernél hamarabb nem is készülhet el az alapkoncepció, amely alapján már konkrétumokról lehetne beszélni. Így nem marad más lehetőségünk, mint áttekinteni a problémás pontokat, amikre a jogalkotónak majd figyelnie kell.
A választókörzetek újraszabása régi mulasztása a magyar parlamentnek, az Alkotmánybíróság 2011. december 31-i hatállyal semmisítette meg a jelenlegi körzetkiosztást a kerületek lakosságszámának aránytalanságai miatt. A modern választási rendszerek egyik lényegi pontja az egyenlő képviselet - ezzel még lesznek problémák a határon túliak szavazati joga miatt is -, ez pedig Magyarországon régóta sérül, a legnagyobb és a legkissebb népességű választókerületek között csaknem kétszeres az eltérés, azaz most is van képviselő, akinek hatvanezernél több, és akinek harmincezernél kevesebb választója van. A körzetek újrarajzolása tehát nem a parlamenti létszám csökkentéséből fakadó kötelezettség.
Sajátos problémát jelent, hogy az AB 2011. december 31-i hatállyal semmisítette meg a körzetkiosztást, ezért a jogalkotónak előbb a jelenlegi, 176 egyéni körzetet kéne újrarajzolnia, majd kijelölnie a következő választásra az ennél bizonyosan kevesebb egyéni választókerület körzethatárait. Egyik forrásunk szerint az AB megkönnyíthette volna a jogalkotók dolgát, ha 2013. december 31-i hatállyal szüntette volna meg a jelenlegi rendszert, mert akkor nem lenne szükség átmeneti szabályozásra. Ami amúgy önmagában is problémákat vet fel, ha most új körzeteket rajzolnak, előfordulhat, hogy bizonyos választóknak több egyéni képviselője is lesz a parlamentben, ha új körzetbe kerülnek. Megoldás lehet, ha ideiglenesen az eddigi körzetek fenntartásáról dönt a parlament.
Döntenie ugyanis a parlamentnek kell, az AB ugyanis nemcsak az aránytalanságokat kifogásolta, hanem azt is, hogy a választókerületeket eddig egy minisztertanácsi rendelet szabályozta. Az új rendszerben forrásaink szerint kétharmados törvény rendelkezik majd a körzethatárokról.
Hogy hány választókerület lesz, az még kérdés. Egyelőre az tűnik biztosnak, hogy ha a választókerületek nem lépik át a megyehatárt, minimum száz egyéni választókerületre lesz szükség, így lehet ugyanis csak elérni, hogy a körzetek lakosságszáma a Velencei Bizottság ajánlásainak megfelelően legfeljebb +/-15 százalékkal térjen el.
Ebben az esetben viszont jelentősen eltolódnának az egyéni-listás arányok az új parlamentben, különös tekintettel arra, hogy a kétszáz képviselő közt lennének azok is, akiket a határon túliak választanak. A jelenlegi, 386 fős parlamentben 176 egyéni és 210 listás mandátum van, az arányok megtartása mellett a 200 fős parlamentben 109 listás helyre 91 egyéni mandátumnak kéne jutnia. ezen módosíthat még a határon túliaknak járó mandátumok száma is.
Ami szintén nem problémamentes. A határon túliak esetén az egyéni képviseletet gyakorlatilag lehetetlen biztosítani, így ők biztosan csak listára szavazhatnak. Ez esetben megintcsak sérülhet az egyenlő képviselet elve. Erre megoldás lehet, ha a határon túliak egyetlen listás szavazata kétszer annyit érne, mint a határon inneniek listás szavazata, azaz, egy határon túli képviselőt feleannyi - illetve, az egyéni-listás képviselők számarányában leosztott - szavazattal lehetne megválasztani.
Kérdés még az is, hogy hány képviselője legyen a határon túliaknak. Erre forrásaink nyilatkozatai szerint a legvalószínűbb megoldás egy keretszám lesz, azaz a határon túliak maximum a választó népességbeli részarányuknak megfelelő számú képviselőt delegálhatnának a parlamentbe, de hogy mennyit, azt a valós részvétel aránya döntené el. Hasonlóan működött a rendszer Horvátországban, ahol a tíz százaléknyi határon túli horvát legfeljebb 12 képviselőt választhatott, míg a hazai választókerületekből 140-en juthatnak mandátumhoz. A választási reform után viszont a határon túliak fixen három képviselőt választhatnak - ez amúgy kevesebb, mint amennyit eddig ténylegesen választottak. A 2007-es választáson a határon túliaknak végül 5 mandátum jutott.
A találgatásokból az is látszik, hogy a határon túliak szinte biztosan saját listára szavazhatnának, bár az, hogy Magyarországon területi vagy országos lista, vagy csak kompenzációs lista lesz-e, még kérdés. Ahogy az is, hogy egy vagy kétfordulós lesz a választás.
A Fidesz, ahogy azt az önkormányzati választási rendszer átalakítása is jelzi, az egyfordulós szavazás híve - ez esetben a szavazás eredményessége csak a részvételi aránytól függene, a nyertes attól függetlenül mandátumhoz jutna, hogy abszolút, vagy relatív többséget szerez. Ez esetben komoly szerepe lenne a kompenzációs listának. A Fidesz egyfordulós vonzalma logikus, a párt alapvetően uralja a jobboldali politikai teret - a 2010-es választási adatok szerint nagyobb az átjárás a Jobbik és az MSZP, mint a Jobbik és a Fidesz szavazótábora között, a szélsőjobboldali párt alapvetően a korábbi szocialista körzetekben szerepelt kiemelkedően jól.
A baloldali ellenzék viszont alapvetően a kétfordulós rendszerben érdekelt, ez ad lehetőséget ugyanis az átszavazásokra. Az LMP ugyanakkor értesüléseink szerint a Fideszt is győzködi, hogy a kétfordulós rendszerben is lehetnek tartalékaik, hiszen adott esetben a Jobbik és az LMP szavazói is inkább választhatják a Fideszt, mint az MSZP-t. Forrásaink szerint ebben a kérdésben még annyira sincs döntés, mint a többiben, bár egyikük megjegyezte, hogy nincs sok okuk engedményt tenni az LMP-nek, amely az alkotmányozáskor visszautasította Orbán Viktor ajánlatát. Orbán forrásaink szerint akkor azt ajánlotta az LMP-nek, hogy bármit kérhetnek, ha részt vesznek az alkotmányozásban - ezért is minősítették vissza januárban a Salamon László féle alkotmánytervet munkaanyaggá és nyitották meg újra az alkotmányozás folyamatát.
Kérdés még a magyarországi nemzetiségek parlamenti képviselete is. A jelenleg hatályos alkotmányt a Fidesz tavaly, a kétszáz fős parlament alkotmányba foglalásakor úgy módosította, hogy abban megjelent legfeljebb 13 nemzetiségi képviselő lehetősége is. A 2012. január 1-től hatályos alaptörvény ennél trükkösebben fogalmaz, aszerint a magyarországi nemzetiségek részt vesznek az Országgyűlés munkájában, azaz nincs kimondva, hogy ez képviseletet jelentene. Az biztos, hogy 13 nemzetiségi képviselő alaposan felborítaná egy különben kétszáz fős parlamentben az erőviszonyokat, ezért több forrásunk is hajlik rá, hogy ha lesznek is nemzetiségi képviselők, mandátumukat valamilyen módon korlátozni kell. Választásukra is külön szabályoknak kell vonatkoznia, a szavazategyenlőség elvét leginkább az valósítaná meg, ha azok, akik nemzetiségi képviselőre szavaznak, másra nem szavazhatnának. A legvalószínűbbnek tán az tűnik, hogy a nemzetiségek képviselői kevesebb szavazattal juthatnának mandátumhoz, de bejutásuk így is küszöbhöz lenne kötve - azaz egyáltalán nem garantált valamennyi magyarországi kisebbség képviselete - ha száz egyéni mandátumból és 8,2 millió választóból indulunk ki, egy mandátum megszerzéséhez 82 ezer szavazatra lenne szükség, míg a cigányság utáni második legnagyobb nemzetiség, a németek létszáma sem éri el a húszezret, így még az alacsonyabb küszöb elérése is kérdéses.
Szeptemberig tehát el kell dönteni, hogy hány fordulós választáson milyen listára, hány egyéni képviselőre szavazhassanak a határon innen és hogy hány képviselői hely jusson a határon túliaknak. Hogy a kérdést a legfelsőbb szinten is komolyan veszik, azt jelzi, hogy a feladatot két nagyágyúra, Kövér László házelnökre és az európai parlamenti nyugdíjasállásából reaktivált Áder Jánosra bízta a kormányfő.