Schmitt Pált már kezdjük megismerni, de olimpiai ezüstérem, tévétorna és szolid fideszes aktivitás ide vagy oda, a feleségéről, Makray Katalinról sokkal kevesebbet tudni. Rámegy az aktív First Lady-szerepre, vagy a háttérbe húzódik?  Ezt próbáltuk kipuhatolni két hidegkúti élelmiszerboltban.

2002-ben kitalált polgári körös szlogent futózott újra a Köztársasági Elnöki Hivatal, amikor meghirdette a „Vedd a magyart! Védd a magyart!” (innentől: Vam! Vam!) című akcióját. A flash mob-divat a jelek szerint most érhetett el a Sándor-palotáig, a Vam! Vam! ugyanis a gyakorlatban azt jelentette, hogy Makray Katalin, illetve több megyei jogú város polgármestereinek feleségei pénteken 11 órakor egy időben elmentek magyar árut vásárolni.

Katalin asszony a szokásos boltjait választotta, egy Galóca utcai hentest és a mellette található zöldségest (a háttérben egy idegenszívű Tesco Express pironkodik), és némi meglepetésre tényleg úgy csinálta, mintha hétköznapi bevásárlásról lett volna szó, mínusz a sarkát taposó féltucat tévéstáb. Bement a henteshez, vett pár dolgot, átszaladt a zöldségeshez, ott is megtöltötte a kosarát, fizetett, kiállt a bolt elé, nyilatkozott pár mondatot a kameráknak és 11 óra 12 perckor már be is ült a kocsijába, azzal elporzott.

A polgári tábor Florence Griffith-Joynerje nem kampányolt vagy politizált, inkább olyan, egyszerű dolgokat mondott, hogy sajnálja az uborkatermelőket, a tojást meg szokta mosni, azért részesíti tudatosan előnyben a magyar termelőket, mert végül is magyarok vagyunk, és hogy amióta elnökné, ugyanúgy jár vásárolni. Amikor az egyik nyaliújságíró azt kérdézte, hogy az akcióval biztani akarja-e a magyarokat arra, hogy vegyenek több hazai terméket, azt válaszolta, hogy biztatni nem biztat senkit, csak felhívja a figyelmet a témára.

Egyszer azért név szerint megemlítette a Fidesz kultikus kiskereskedelmi láncát, a CBA-t.

Arra a felvetésre pedig, hogy a vevők árérzékenyek, a külföldi zöldség meg gyakran olcsóbb, azt mondta, hogy paprikából, paradicsomból az ember úgyis pár szemet szokott venni, és ekkora mennyiségnél talán sokan megengedhetik maguknak, hogy a drágább, de jobb magyart vásárolják meg.

És mindez belefért egy Cooper-teszt időkeretébe! Na, ehhez kell a sok tatai edzőtábor.

Makray Katalin így első blikkre ugyan nem tűnik annak az ösztönösen kedélyes kommunikátornak, mint a férje, de azért kedvesen és közvetlenül beszél, így bármi is lehet belőle.

Gonoszság lenne bármilyen összefüggést keresni, így csak a jegyzőkönyv kedvéért írom le, hogy Makray Katalin klasszikus Dávid Ibolya-outfitben volt: szőke harangfrizura fehér, szolidan csipkedíszes hosszú, térdig felsiccelt ruha, színben smakkoló, hegyes orrú,  magassarkú cipővel.

A zöldségesnél uborkát, almát, hagymát, paprikát, cseresznyét, sürített paradicsomot és ásványvizet vett, előtte a hentesnél pörköltnek való nagyiváni sertéshúst, Gergely házitésztát és hartai kolbászt. A pillanat hatása alól még én sem tudtam kivonni magam, így egyszer csak azon vettem észre magam, hogy van két és fél kiló nagyiváni oldalasom. Remélem, ugyanabból a disznóból!