A romlott PR-ügynököket akartuk leleplezni, de a végén jó móka lett belőle: szakácsversenyre, méghozzá McGourmet Szakácsverseny nevű szakácsversenyre mentünk a Gyömrői úti McDonaldsba, ahol a zsűriben ülő Bíró Lajos sztárséf és Péter Anna sztárblogger a reklámhangulatra rácáfolva durvábban rugdalták a versenyzőket, mint az egyszeri újfideszes a tibeti koldust.
Elgondolkodott valaha is azon, hogyan kerülnek újságírók mondjuk a visegrádi Silvanus Hotelbe, ahol Szigeti Ferenc és Karthago együttes olyan DVD-t mutat be, amin a kopaszodó bácsik Zoltán Erika társaságában élő rockzenére fitneszelnek? Vagy egy külvárosi McDonaldsba, ahol fiatal szakácsok abban versenyeznek, hogy ki tud jobb fine dining-fogásokat főzni McDonald's-os alapanyagokból?
Most fellebbentem a fátylat és egy életből vett példán mutatom be, miért van jelentős tömeg a legdebilebb sajtóeseményen is.
A kulcsszereplő minden ilyen esetben a PR-es. A PR-es az az ember, aki az újságírókat ráveszi, hogy megtegyenek olyat, amit már egy miniszterelnöki szóvivő is kínosnak tartana. Az átlagos PR-es ezt úgy csinálja, hogy a meghívó emailbe beleírja, hogy mi lesz az ingyenbüfé és az ingyenajándék. Ha a PR-es az a fajta, aki csak kesztyűben hajlandó megfogni a számlatömböt, akkor inkább tombolát szervez, értékes nyereményekkel.
Az igazán profi PR-es viszont sokkal rafináltabb, személyre szabott eszközökkel dolgozik. Az én emberem, nevezzük Mihálynak, azzal hívott fel, hogy menjünk el röhögni erre a viccesnek ígérkező eseményre, elvisz kocsival, és ja, most jut eszébe, hogy merő véletlenségből van egy felesleges szarvasgombája, amivel nem tud mit kezdeni, mellékesen azt is ideadná ajándékba.
"Itt a nagy lehetőség a rendszer leleplezésére" - gondoltam magamban és igent mondtam.
Mihály reggel 9-kor érkezett, beültem mellé, elindultunk, mire közölte, hogy úristen, otthon hagyta a szarvasgombát. "Mit tesz isten, ugrott a nokiás doboz" - gondoltam, de már nem volt visszaút, a belső sávban repesztettünk Kőbánya felé.
A McDonaldsban seregnyi újságíró, PR-es, operatőr és nyers húsdarab fogadott. Utóbbiak mellé nyomtatott igazolást fektettek arról, hogy a kiállított marhanyak ugyanonnan származik és ugyanolyan, mint amiből a gyorsétteremben nap mint nap dolgoznak. A húsokból, illetve a sztenderd McDonald's-zöldségekből, tojásból, szószokból és zsemlékből kellett volna menő, a kiírás szerint korszerűen magyaros - ételsort alkotnia a három döntős versenyzőnek, úgy, hogy azért három féle hozott alapanyagot is használhattak. A győztes egymillió forintot nyer, amit a saját továbbképzésére fordíthat.
A háromfős zsűriben a malackaraj.hu-s Péter Anna és Bíró mellett ott ült Horváth Ágnes, a McDonald's Magyarország ügyvezető igazgatója is. A nyitány ennek megfelelően klasszikus céges PR-eseményhez illet: megkaptuk a sajtóanyagokat és vártuk a nyilván teljesen felesleges kontentot, miközben nagy monitorokon nézhettük, ahogy a szakácsok a konyhában hajráznak. A folytatás azonban rögtön eltért az íratlan sajtóesemény-hagyománytól. Bíró Lajos ugyanis, miután elmondta, hogy a gasztronómiában minden az alapanyagon dől el, leszögezte, hogy a McDonald's-ban kínált hús nem prémiumkategóriás. Jó, azt hozzátette, hogy azért jó minőségű és ellenőrzött, de ez is szokatlan hangütés volt. Még némi komolykodás is folyt arról, hogy mi is az a "magyaros" hangulat, amit a versenyzőknek meg kéne célozniuk. Bíró szerint ez nagyjából a két világháború közti polgári konyhát jelenti, korszerű módon értelmezve.
Közben PR-vonalon megtudtam, hogy a McDonalds most futó kampányának a fő üzenete, hogy ők megbízhatóan egyenletes minőségű, ellenőrzött alapanyagokat használnak, és ez az esemény is ezt próbálja sulykolni.
A sulykolásban három, láthatólag halál ideges, fiatal szakács segített.
Toldi Józsefről, aki a bal mellén "food stylist" feliratot viselt, a csodálatos sajtóanyag megemlítette, hogy a szolnoki Pelikán Kupán bronzérmet nyert 2009-ben, hogy 2010-ben összejöjjön az ezüst is. Garaczi Zoltán ifi vb-bronzérmes, itt már szédültem a záporozó címektől, szerencse, hogy Pavlicsek Csabának ilyenje nincsen, "csillapíthatatlan tudásszomja" viszont igen, mármint a sajtóanyag szerint.
Innentől váratlanul fergeteges mulatsággá változott a kissé nyögvenyelős alapötletre épülő álverseny. Bíró Lajos és Péter Anna ugyanis a legszebb Simon Cowell-i zsűrihagyományokat követve szemétkedni kezdtek a riadt versenyzőkkel, ami emberi és szórakoztatóipari szempontból a messze legjobb döntés volt, de senki sem számított rá. A reakciókból ítélve a legkevésbé a műsorvezető, Bus István, a Playboy főszerkesztő-helyettese, de aztán ő is vette a lapot.
Pavlicsek Csaba helyében a mártásos fazékba bújtam volna, annyit kapott azért, mert a bruschettát "brusettának" mondta, a rukóóólázásról nem is beszélve. Garaczinak Bíró azt mondta, hogy húsokat ma már nem mustározunk és sózunk be előre - mármint mi, menő séfek - de azért kiváncsian várja, mi sül ki ebből. Péter Anna az előételében tökmagolajhabot szerepeltető Toldi József szemébe nézett, és kőkemény kirohanást intézett a túlzott habosítás ellen, aztán a két szakértő egymásra licitálva kezdett élcelődni a modern konyhatechnológiával való villogáson. Hogy a végén Péter Anna borzalommal emlegessen egy túlszuvidelt lazacot, Bíró pedig évek múltán is elképedjen egy vákuumtechnológiával készült, megmagyarázhatatlan zöldborsón.
Na, ez már gasztrobuli volt a javából!
Mindenkiről lefoszlott a PR-kéreg, a bloggernő egy adott ponton berohant a konyhába, és a tűzhely előtt szemtől szemben bruszkettázott Pavlicsek versenyzővel. Bíró a zsűriasztalnál ülve figyelte a monitort és kajánul megjegyezte: "Látjuk Annával, hogy sorozatban vannak főzési hibák", aztán később azzal nyájaskodott a halálsápadt Toldi versenyzőnek, hogy "azért megpróbáljuk értékelni valahogy".
Pavlicsek Csaba az előételével "téves alapról indulva hozott ki jó végeredményt", így már akkor sejteni lehetett, hogy ő lehet a favorit.
Toldi főételét, a később sáros bakanccsal a talajba döngölt nevű "hagymás rostélyos evolúciót szalonnás-gombás tócsnitortával és áfonyás villányi portugieser-redukcióvalt" Bíró egyenesen azzal fogadta, hogy sokkal rosszabbra számított.
Pavlicsek gombája "tocskosnak" bizonyult, de ezzel is sokkal jobban járt Garaczinál, akié taknyos volt. Mivel utóbbi főételén a kemény vaj Bíróban "hidegkonyhai borzasztó időket" idézett fel, a kenyéralapzatra helyezet véres húsa pedig "nagyon riasztotta" Pétert, minden eldőlni látszott, hiába nyugtatott azzal a zsűrielnök, hogy "nem kell ettől beparázni, hogy szuvidolunk". Bátor embernek tartom magam, de meg kell mondjam, ezek után akkor sem mertem volna Bíró jelenlétében szuvidolni, ha fegyverrel kényszerítenek rá.
A harmadik zsűritagnak, Horváth McDonald's-főnöknek - hogy, hogy nem - alapvetően minden ízlett, így, bár kedvesen és egész normálisan beszélt, nem tudott hozzátenni a hangulathoz, igaz erre nem is volt nagy szükség.
Közben mi is kaptunk kóstolót a versenyfogásokból. A zsűri renegátjainak véleménye a legtöbbször találó volt. A fogások nagy része ehető, némelyik egész jó, a legtöbb mélyen félreértett, de maguk az alapanyagok semmivel sem tűntek gyengébbnek a jobb-közepes á la carte vendéglőkben használtaknál. A vaslapon pirított hamburgerzsemle pedig meglepően jó krutonalapanyag. Na és persze minden, PR-mentes elismerésünk a McDonald's-é, hogy ilyen tökös eseménnyel marketingolják magukat.
A fergeteges stand up comedy - szakácsversenyt végül tényleg Pavlicsek versenyző nyerte meg, felmutatta az egymilliós cetlit, mi meg egy PR-sótartóval a hónunk alatt távoztunk az újabb sajtókalandok felé.