Kilenc év jogvédelmi küzdelmét minősítette megalapozottnak a Legfelsőbb Bíróság, amikor kimondta, hogy az ország talán legsúlyosabb iskolai szegregációs ügyében jogellenesen járt el Jászladány önkormányzata és megsértette a roma és a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek jogait.
Dankó István jászladányi polgármester arcán semmilyen érzelem sem látszott, hajdani általános iskolai padtársa, Kállai László, a Jászsági Roma Polgárjogi Szervezet (JRPSZ) vezetőjének viszont elfutotta a könny a szemét. A Legfelsőbb Bíróság tárgyalótermében egymással szemben hallgatták az ítéletet, ami a kilencéves ügy összes korábbi bírósági határozatával szembe menve kimondta: a város jogellenesen különítette el a roma és a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket.
A felperes Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyermekekért Alapítvány (CFCF) jogi képviselője, Farkas Lilla az ítélethirdetés előtt a jászladányi iskolaügyet a magyar közoktatás állatorvosi lovának nevezte. Mint mondta, a hatósági vizsgálatok és perek ellenére az állam kilenc éve nem tudja megállítani Jászladányban a cigány és a mélyszegénységben élő gyerekek kiszorítását.
A jászladányi az eddig egyetlen olyan ismertté vált iskolai szegregációs ügy, ahol az önkormányzat nem pusztán adminisztratív vagy egyéb segítséget nyújtott egy spontán folyamathoz, hanem aktív, kezdeményező része volt a jogellenes, diszkriminatív állapot létrejöttében.
A történet 2000 novemberére nyúlik vissza. Ekkor az iskolában már évek óta külön osztályokban tanították a roma, és a mélyszegénységben élő, illetve a többségi, jobb módú családok gyerekeit. Miután mégis egyre több többségi gyereket irattak át másik település iskolájába, a polgármester javaslatot tett egy alapítványi iskola létrehozására, amit a két iskolaépület közül az akkoriban közpénzből felújított, lényegesen jobban felszereltben intézményben képzelt megvalósítani. A terv szerint az új intézményben tandíjat kellett fizetni.
A polgármester indítványa nem volt mentes a faji megfontolásoktól, 2000 novemberi előterjesztésében így érvelt az új iskola létrehozása mellett: "A cigányság demográfiai robbanása következtében, a mesterségesen gerjesztett intolerancia csírái felerősödtek, amelyek egy olyan településen, ahol egy intézményi háló működik (egy iskola, egy óvoda), azon belül törnek a felszínre. A jászladányi társadalomban a cigány-magyar törésvonal felerősödik, ha egybeesik a szegény-gazdag törésvonallal. Ezen társadalmi konfrontációt mindenáron el kell kerülni."
A kezdeményezés Magyarországon ritkán tapasztalható, egységes tiltakozásra sarkallta a jászladányi romákat, melynek keretében még éhségsztrájkot is tartottak, mindhiába. Az Antal Mihály Alapítványi Iskola 2001-ben papíron létrejött, az önkormányzat pedig 2002 tavaszán szerződést kötött a Jókai utcai épület 1700 négyzetméterének bérbeadására az iskolát fenntartó Zana Sándor Alapítvánnyal.
Az iskolaügy legabszurdabb fordulata 2002 őszén történt. Mivel félő volt, hogy az addig Kállaiék vezette cigány önkormányzat a vétójogával élve megakadályozza a kisebbségi oktatást is érintő bérbeadást, az őszi önkormányzati választáson, hogy letörjék Kállaiékat, a többségi szavazók a kisebbségi önkormányzati jelöltekre is szavaztak. A romák jelöltjei kiestek, cigány képviselő lett viszont például Dankó polgármester ügyvéd felesége, Makai Gabriella, aki most az alperes önkormányzat jogi képviselőjeként a civilek keresetének elutasítását kérte a LB-n.
Az oktatási tárca igyekezett keresztbe tenni a szegregációs törekvéseknek, de a regisztráció megtagadása miatt indult közigazgatási perekben a bíróságok rendre az önkormányzatnak adtak igazat. A jogi akadályok elhárulása után az alapítványi iskola a 2003-2004-es tanévben indult el a jobb állapotban lévő épületben, az önkormányzati iskola taneszközeivel.
Ekkorra az iskolát irányító alapítvány kuratóriumában többségbe kerültek az önkormányzati képviselők. Ez a panaszosok szerint egyértelművé tette, hogy a bérleti szerződés színlelt volt, az iskola fenntartója valójában az önkormányzat, és mindvégig a helyi közoktatás szegregációs célú átalakítása volt a cél. Az önkormányzat minden évben egyre növekvő összeggel támogatta az alapítványi iskolát, a 2010-11-es tanévben már 11 millió forint volt az apanázs.
Az alapítványi iskola tanulóinak az önkormányzat a rászorultság vizsgálata nélkül biztosít ingyenes étkeztetést, a bérbe adott épületrész rezsijét is az önkormányzat fedezi. Az önkormányzati iskolában viszont még a mélyszegénységben élő gyerekeknek is csak akkor jut ingyen tankönyv a keretből, ha az alapítványiak már mind kaptak. Amikor a Nyílt Társadalom Intézet (OSI) felajánlotta, hogy kifizeti az alapítványi iskolába jelentkező hátrányos helyzetű gyerekek tandíját, az iskola azzal utasította el őket, hogy lekésték a határidőt.
Az önkormányzati iskolában gyengébb tárgyi és személyi feltételek mellett oktatják a gyerekeket. Hogy teljes legyen a fizikai elszigetelés, a két épületrész közötti ajtót hat éve kulcsra zárták. Az alapítványi iskolában 200, az önkormányzatiban több mint 300 gyerek tanul.
A CFCF és a JRPSZ 2007-ben nyújtott be keresetet az alapítványi iskola fenntartója és az önkormányzat ellen, kérve, hogy a bíróság állapítsa meg a létrejött helyzet jogellenességét és az esélyegyenlőségről szóló törvény alapján az érintett gyerekek jogainak megsértését. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság, majd a másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla azonban elutasította a keresetet: nem vizsgálták érdemben az önkormányzati intézkedések mögötti valós szándékot és a létrejött helyzetet, hanem – a korábbi közigazgatási ítéletekre alapozva – megelégedtek az egyes lépések jogszerűségének a megállapításával.
Ezt az állapotot orvosolta mai ítéletében a Legfelsőbb Bíróság, kimondva, hogy az alapítványi iskola létrehozása és az épületbérleti szerződés a roma és hátrányos helyzetű gyerekek jogellenes elkülönítését eredményezte, mellyel sérült az egyenlő bánásmódhoz fűződő joguk.
A mai, fizikai elkülönítésben is megnyilvánuló állapot nyilvánvalóan a gyerekek etnikai és vagyoni helyzete alapján jött létre – jelentette ki az ítélet szóbeli indoklásában Mészáros Mátyás tanácsvezető bíró, kétségtelennek nevezve, hogy a cigány és hátrányos helyzetű gyerekek számára a tandíjas alapítványi iskola elérhetetlen.
Az LB csak részítéletet hozott: kimondta az önkormányzat által megteremtett állapot jogellenességét, és kötelezte a fenntartó önkormányzatot a fizikai elkülönítés megszüntetésére (a két iskolarész közötti, lakattal lezárt ajtó megnyitására). Ugyanakkor a szegregált oktatás megszüntetésére a felperes civileknek részletes pedagógiai programot kell kidolgozniuk, amit újabb polgári perben kényszeríthetnek majd ki. Az LB ítéletével a kezükben azonban erre minden esélyük meg lesz.
Mohácsi Erzsébet, a CFCF igazgatója két évre teszi, amíg sikerül megszüntetni a jogsértő állapotot Jászladányban. Az LB ítéletét nagy győzelemnek nevezte, és mint mondta, külön elégtétel, hogy a jászladányi önkormányzat lépéseit nem a strasbourgi bíróság, hanem a magyar igazságszolgáltatás minősítette jogellenesnek. Dankó István az ítéletet nem kívánta kommentálni. Mint mondta, még tanulmányozniuk kell a határozatot, de eleget tesznek az abban foglaltaknak.
Az elmúlt kilenc évét a helyi romák érdekvédelmének szentelő Kállai László az ítélethirdetés után azt mondta, hogy még túl sok minden kavarog benne, hogy értékelje a történteket. Hiába vesztettük el a csatákat, a háborút a végén csak megnyertük – mondta végül.