Lehet-e jobb világot teremteni megfélemlítéssel? A rendteremtésen, a törvények szigorú betartatásán alapuló érpataki modell szimpatikus lehet akár a szociálisan érzékeny olvasónak is. A szociális szféra szakértői azonban rámutatnak: az érpataki polgármester 18-19. századi elveket hoz vissza, az ember bűnösségét hangsúlyozza, és a megoldás a totális állami kontrollt jelenti. Az érpataki modell kritikája.
“Azok az emberek, akik csak a kalapáccsal tudnak jól bánni, minden problémát egy-egy szögnek látnak” - idézte az érpataki modellel kapcsolatban Abraham Maslow amerikai pszichológust Pataki Éva szociális munkás. A szociális szféra szakértőit azért kerestük meg, hogy megtudjuk, miért illetik erős kritikával a szélsőjobbos vezetésű falvakban csodamódszerként emlegetett, rendteremtési metódust. A szociális és jogvédő szakma meglepő módon ugyanis azt állítja, éppen a gyors sikerek mutatnak rá arra, hogy a modell hibás, és hosszú távon káros.
Az érpataki modell érdekessége, hogy bár a Jobbik vezette településeken terjed, alapvetései nem csak a szélsőjobb számára tűnhetnek vonzónak. A törvények precíz betartatásán és rendteremtésen alapuló modell meggyőző lehet a szociálisan érzékeny olvasónak is. (A modellt korábbi cikkünkben részletesen ismertettük, sőt, később a helyszínen tapasztaltuk meg, hogy a polgármester elmélete a gyakorlatban a falu kettészakadásához vezetett. Ha nincs ideje kattintani, fussa át az alapvetéseket keretes írásunkban.)
Az érpataki modell csak tüneti kezelés, összegezték fenntartásaikat a megkérdezett szakemberek. “Az alapokkal van gond - vélte Pataki Éva szociális munkás - A polgármester kiindulópontja, hogy az ember eredendően rossz és rosszra hajlik. A problémák pedig azért vannak, mert az emberek nem tudnak felnőtt módon viselkedni, irányításra, fegyelmezésre szorulnak. Az együttélési szabályokat pedig a polgármesternek kell elsajátíttatni velük.”
“Ez egy paternalista, az állampolgárokat nem felelős egyénekként kezelő rendszer” - összegezte Deák Éva, a Gyöngyöspatán is tevékenykedő Partners Hungary Alapítvány vezetője.
“A szemlélet egyébként nem új - helyezte történelmi kontextusba a modellt Pataki. - 18- 19 századi megközelítéssel állunk szemben, amely a 21. században csak ideig-óráig tud megoldást adni.”
“Két embertípusra, építőkre és rombolókra osztani egy emberi közösséget nagyon leegyszerűsítő világképre utal. Feltenném a kérdést, hogy a polgármester építő vagy romboló embernek gondolja az általános iskola igazgatóját, aki szegregálja a roma gyerekeket, ráadásul összevont osztályban. Ezzel megfosztja őket a minőségi oktatástól és hosszú távon romboló embereket nevel ki” - elemezte az érpataki modell egyik alapvetését Deák Éva, konfliktuskezeléssel foglalkozó szakember.
“Az érpataki modellel megregulázni kívánt emberek nem önként választották ezt az életformát, nem az akarásukkal van a baj, hanem a munkaerőpiac átrendeződése, az élőmunkát igénylő munkakörök beszűkülése, a területi egyenlőtlenség felerősödése miatt – az általában alacsony iskolai végzettség, az elavult tudásuk okán – kerültek ki a munkaerőpiacról” - vázolta végül az érpatakinál összetettebb megközelítést Németh László szociálpolitikus, szociális munkás. Szavait alátámasztották érpataki beszélgetéseink, ahol a helyiek szerint a munkahelyek megszűnésével párhuzamosan kezdődtek a feszültségek.
Az érpataki modell, amely szankciókkal, segélymegvonással, elzárással, erős rendőri jelenléttel kényszeríti ki a rendet, hosszútávon ellentétes hatást válthat ki, vélték a szakemberek.
“Minden szociológiai vizsgálat azt bizonyítja, hogy az erőszakos fellépés, megfélemlítés gyors eredményt hoz, az emberek meghúzzák magukat, igyekeznek erőteljesen alkalmazkodni. De ez csak a félelmük miatt történik, az alkalmazkodás külső kényszerből ered. - fejtette ki Pataki Éva. - Hosszútávon mindez feszültséget szül, lehetetlen ugyanis a mindennapos ellenőrzés, ahogy lehetetlen ebben élni is. A hatóságnak mindig ott kell állnia az emberek felett. Ha gyengül a kontroll, a megregulázni vágyott emberek visszatérnek a korábbi életvitelükhöz, hiszen nem tudják, mi a jó nekik az életmódváltásban. Nem tanulják meg, miért érdekük elsajátítani az adott viselkedést.”
Hasonlóan látta a helyzetet Deák Éva is, aki március óta a szintén érpatakot követő Gyöngyöspatán végez kutatásokat. “Érpatakon az emberek félelmére apellálnak. Ez pedig, rémes társadalomképet örökít át a következő generációkra. Az érpataki módszer azt állítja, hogy közösségfejlesztő módszer. Az igazi közösség viszont konszenzusra és együttműködésre épül. Félelemkeltéssel nem lehet közösséget építeni.”
Ki nézhet bele a hűtőbe?
Az érpataki modell kulcsszava a rend. Az elsőre pozitívnak hangzó cél a szakemberek szerint leegyszerűsítő, visszaélésekre ad lehetőséget és tisztázatlan helyzetet teremt.
“Ha a rend konszenzus alapján születik meg, akkor elfogadható, de a rend ugyanúgy erőszak is lehet - fejtette ki Pataki Éva. - Az érpataki modellben nincs meghatározva, mit is jelent a rend, és hol vannak a határai. Az a rend, hogy ne legyen lom a házam előtt? Vagy virágok legyenek a kertben? És mi van, ha nekem az a rend, hogy a szomszéd nem tart kerti törpéket a kertben? Ezek nem tiszta kritériumok, és így lehetőséget teremt az önkényeskedésre.”
Az érpataki modell „olyan egyéni életformát és ízlést kényszerít mindenkire, amire nem kapott felhatalmazást egyetlen képviselőtestület sem. Az önkényes életforma- és ízlésterror elfogadhatatlan.” – jelentette ki Németh László szociálpolitikus, szociológus. - Szubjektív kritériumok előírása és ellenőrzése sérti az emberi méltóságot, megvalósítja a hatalommal való visszaélés tényét, és élhetetlenné teszi az életet azok számára, akik e zaklatásnak napi szinten ki vannak téve.”
Deák Éva pedig egy érpataki családgondozó beszámolóját felidézve mutatott rá, hogyan telepedhet rá a rend a magánéletre: „A gyermekvédelmi szakember szájából elhangzott, hogy a gyermekvédelem ürügyén kinyitotta a hűtőt a családnál, hogy megvizsgálja, mindent rendben talál-e. Ez egy jellemző, és emberjogi szempontból is aggályos eset, ami felveti, hogy hol vannak a magánélet határai, meddig merészkedhet a hatalom.”
Az érpataki modellt kidolgozó polgármester, Orosz Mihály Zoltán szerint a módszerhez hozzátartozik „a megszokni vagy megszökni” alapállás is. „Az, hogy a szomszéd településre toljuk át a problémát, nem vall felnőtt és felelős gondolkodásra. Egy jó vezető ennél érettebb, és szélesebb a látóköre. Így csak létrehoznak egy vándorló réteget, amit sehol nem engednek megállapodni, olyan embereket, akiknek helyzetében később sem lesz változás. Az érpataki módszerrel a problémát valójában állandósítják és még szélesebb körben terítik” - nyilatkozta Pataki.
A fentiekre hoz példát az a riportfilm, amelyben az érpataki polgármester kilakoltatja a romos és hét éve üres házban lakó cigány családot. A polgármester önkényes lakásfoglalásért eljárást indított ellenük, végül napokra börtönbe vitték őket, köztük azt a 18 éves fiút is, aki a beköltözéskor még csak 11 volt. A ház azóta is üresen áll.
„Lehet fokozni a feszültséget azzal, hogy olyan szabályozók kerülnek kialakításra, amelyek ellehetetlenítik a segélyből élőket, akik vagy börtönbe kerülnek, vagy elmenekülni kényszerülnek. Egyik se jó - összegezte Németh László - A börtön költsége naponta 8000 forint fejenként, amit szintén az adófizetők fizetnek. Ha ezt a költséget nem börtönre költenénk, hanem fejlesztésre, akkor élhetőbb világban élnénk. Ha az egyik településről elmenekülnek a nehéz helyzetben élők, az össztársadalmilag jelentkezik egy másik településen, illetve nem véletlenül alakultak ki a depressziós térségek, ahol koncentrálódik a szegénység, kirekesztettség.”
A szakemberek szerint tüneti kezelés az is, ha az önkormányzat csak az iskolába járást kéri számon, de nem biztosítja az egyenlő és hatékony oktatási rendszert. „A gyerekek valójában nem a naplóból hiányoznak, hanem a közösségből. A ma iskolája nem tud közösségi válaszokat adni, és nem tud az átlagtól pozitív vagy negatív irányban eltérő gyerekekkel mit kezdeni. - mondta Pataki Éva - De ha már benn van a gyerek az iskolában, érezze, hogy szerepe van ott. Ehhez meg kell tenni azt a lépést, amit az érpataki modell nem tesz meg.”
A szakember tüneti kezelésként értékelte a segélyért kirótt közmunkát is. „A közmunka jó, de kell egy terv, hogy abból hogyan lehet továbblépni a rendes munka irányába.”
„A hiányzó alapkérdés az, hogy amikor követelményeket és elvárásokat fogalmazunk meg, akkor a követelmények teljesítéséhez szükséges feltételeket biztosítjuk-e, vagy csak elvárunk és követelünk? A jelenlegi érpataki szociális rendelet elvár és követel úgy, hogy feltételeket nem biztosít” - tette hozzá Németh.
De vajon egy falusi polgármesternek az erő alkalmazásán túl vannak más lehetőségei is a helyzet normalizálására? Pataki Éva szerint „ha polgármesterek egymaguk akarják kezelni a problémát, és csak a falu határáig látnak, akkor valóban csak az erőszak marad számukra. A térségi együttműködés, ami segíthet.”
A szociális munkások egyetértettek abban, hogy a vidék jelenlegi, kétségbeejtő helyzete az elmúlt húsz év nemtörődöm politikájának a következménye. “Az elmúlt 20 év politikája abban egységes volt, hogy lemondott mintegy 700 ezer ember társadalmi integrációjáról. A rendszerváltást követően munkanélkülivé vált tömegek így a társadalom perifériájára szorultak” – fejtette ki Németh László. “Elhalasztott beavatkozások sora eredményezte a mostani állapotot” - erősítette meg Pataki Éva.
A szakember szerint az érpataki módszer megjelenése is tünet. De éppen ezért lehetnek pozitív hatásai is, mivel ráirányítja a figyelmet a problémás területekre. “Ha letisztítjuk ezt a pörgekalapos ideológiát, akkor ennek a megközelítésnek vannak jó oldalai. Új jelenség, hogy a polgármesterek elkezdenek komolyan foglalkozni a közösség problémáival, az emberek közötti kapcsolatokkal. Érpatak polgármestere, és a követői is helyben próbálnak megoldásokat keresni. Az együttműködés elve is jó. És végül fontos, hogy egy közösség megfogalmazza, hogy mik az együttélés alapjai.”
A megoldást a szociális és jogvédő szakma szerint nem a kalapáccsal dolgozó érpataki modell jelenti, hanem olyan összetett módszertanok, amelyek készen állnak, és használhatóságukat számos példa bizonyítja. Alkalmazásukat azonban megakadályozza, hogy Magyarországon ehhez nincs meg sem a kormányzati támogatottság, sem kidolgozott társadalompolitikai koncepció.
Orosz Mihály Zoltán korábban az Indexnek azt mondta: „Nem politikusként közelítek, nem keresem a népszerűséget. Inkább orvos vagyok, megnézem, mik a problémák, megkeressük a gyógymódot, és ha a gyógyszer keserű is, vagy fájdalmas a beavatkozás, akkor is meg kell csinálnunk”. A polgármester azt is kifejtette: a hatóság dolga a szabályokat betartatása és nem az, hogy megoldja, ki hogy fogja eltartani magát. "Erre nem kell pénz, nem kell felzárkóztató program.”