A legfrissebb versenyző Bácskai János ferencvárosi polgármester.

A "politikus nyilvánosan kétkezi munkát végez" műfaj elméleti alapvetése, hogy a politikus mindenhez ért. Mindegy neki, hogy az Operaház irányításáról, puszta kezes agyműtétről, csemeteültetésről, vagy az adósság eltüntetéséről van szó, a politikus mindent megold. (Erősen reménykedtem, hogy Bácskai ezúttal a mikrosebészi képességeit is megmutatja.)

A furcsa az, hogy a gyakorlati alapvetés szerint a politikus nyilvános álmunkája nem egyszerűen értelmetlen, hanem egy rakás más ember idejét is rabolja. A dolog nem azért furcsa, mert egy politikus PR-ja kedvéért mások güriznek, hanem azért, mert ez az egész - definíció szerint - a nyílt utcán játszódik, így nem maradhat titokban.

Mint ezúttal sem, hiszen amikor 9 óra 27 perckor megérkeztem a tízórás zebrafestés helyszínére, ott már láthatólag hosszabb ideje dolgozott egy négytagú brigád: egy fehér pólós, overallos ember, egy még izmosabb fickó védőkesztyűben, egy vékonyabb kolléga és egy ürge, aki folyamatosan mobiltelefonált. Ők festették föl a zebra fehér csíkjait (kivéve a mobilozót), Ferencváros legkeskenyebb utcájában. Rögtön feltűnt, hogy a csíkok elindulnak az egyik járdától, de nem érnek át a túloldalra. Később az is kiderült, hogy miért.

Kicsit körbenéztem a Bakáts téren, és gyorsan kiviláglott Ferencváros legmenőbb sebészének zsenialitása. Agyműtétet, mint tudjuk, remegő kézzel nem lehet végezni, újságírók előtt egész biztosan nem, és Bácskai János jó vezetőként nem kockáztatott: a kiválasztott zebra körülbelül 80 lépésnyire található a polgármesteri hivatal kijáratától, ugyanabban a háztömbben.

Eljött a tíz óra és dinamikus mozgással becaplatott a színre a főszereplő. Csinos, zöld-kék munkásoverallban, ami alól bohóccsuka méretű bőr öltönycipők meredtek kifelé. Bácskai egy szót sem szólt, csak nekiállt dolgozni. Olyan volt, mint én, amikor tízévesen megmondtam, hogy egyedül főzöm meg a karácsonyi menüt. Nem úgy értem, hogy kicsi, szőke és aranyos, hanem hogy öten dolgoztak a keze alá. Ezzel együtt, vagy ennek ellenére, hamar belerázódott, és tényleg dinamikusan kezelte a festékszórót. Zöld színt permetezett, merthogy a nagy PR-ötlet az volt, hogy a ferencvárosi iskolák és önkormányzati intézmények közelében lévő zebrákat zöld-fehérre festik. Az időzítés tökéletes, hiszen Orbán Viktor egykori jobbkeze, Kubatov Gábor elnökletével a Fradi prímán szerepel a bajnokságban, az esemény előtti napon is csak két góllal kapott ki az addig nyeretlen Vasatól.

Nagyobb is volt a lelkesedés festés közben Rósa Dénes sörhasánál is.

Az ember azt hinné, hogy egy ilyen pár perces, abszurd eseményen tényleg semmi nem derül ki a szereplőkről. Hát ez a legkevésbé sem igaz. Formanek Gyula alpolgármesterről ugyanis kiderült, hogy kétbalkezesebb, mint egy Felipe Félix-Oláh Lóránt kentaur.

A feladat annyi volt, hogy két munkás tartott egy jó nagy, hosszúkás téglalap alakú sablont és ennek a belsejébe kellett fújni se túl sok, se túl kevés festéket. Formanek remegett, mint a Szent Péter színe előtt álló PR-es, és vagy sokat fújt, vagy keveset. Bácskai bezzeg igazi vezetőtípus, ahogy eggyel végzett, máris ő magyarázta a többieknek a helyes technikát.

Bár a zebrafestés meghökkentő performance volt, Bácskai a nevetséges jelmezek ellenére rokonszenves fickónak tűnt, ami még furcsábbá tette az egészet.

Az esemény fénypontja egy véletlenül odakeveredett ázsiai turistacsoport volt, akiknek egy ferencvárosi sajtós próbálta elmagyarázni, mi is történik éppen, és amikor a zöld-fehér csíkokat magyarázta, önkéntelenül nagyot rúgott a levegőbe.

A másik fénypont egy arra bicikliző férfi, nyilván megátalkodott gyűlölködő, aki lelassított és azt mormogta, hogy "kis ember nagy kompresszorral jár", azzal továbbtekert.

Bácskai később kipróbálta a porfújó gépet és mondhatom, senki nem fúj úgy port, mint ő.

Látszott, hogy ez nem dumaönkormányzat, mert szöveg csak a festés végeztével volt. Ekkor tudtuk meg, hogy az akcióval azt demonstrálták, hogy Ferencváros vezetői a szívükön viselik a zebrákat, mármint a jól látható példányokat. Végül az is kiderült, miért nem festették oda a két hiányzó fehér csíkot: hogy jól láthassuk, ami a kerületben eddig volt, az nem zebra.

"Mocskos Gyurcsány" - gondoltam magamban, azzal távoztam, bár őszintén szólva még mindig nem teljesen értem, mi az értelme az ilyen sajtóeseményeknek.

(Ha kíváncsi ugyanerre a műfajra kommunistában, íme a "Verók zacskóban kapta a Trinátot" című riport.)