A hallgatói önkormányzatok csütörtöki demonstrációja előtt a kormány több olyan javaslatot is tett, amivel megpróbálja kifogni a szelet a tüntetés vitorlájából. Lazítanának a diplomások röghöz kötésén, a hallgatói képviseletek vétójogot kapnának bizonyos kérdésekben. Az ugyanakkor biztos, hogy a jövőben több diáknak kell majd fizetnie tanulmányaiért, ehhez Navracsics Tibor kedvezményes diákhitelt ajánlott.
A szegedi, debreceni, miskolci figyelemfelkeltő demonstrációk, illetve az éhségsztrájk után csütörtökön országos tüntetést tart Budapesten a Nemzetierőforrás-minisztérium Szalay utcai épülete előtt a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége (HÖOK). A tüntetésen nemcsak az egyetemi hök-ök vesznek részt, ott lesznek az európai hallgatókat tömörítő ESU, a doktoranduszok és a rezidensek képviselői, szakszervezeti vezetők és több rektor is. A szervezők külön hangsúlyozták, hogy a tüntetés független a kormány vagy a kormánypártok politikája elleni egyéb tüntetésektől.
Az Index a tüntetés előtti napokban szeretett volna személyesen találkozni Nagy Dáviddal, a HÖOK elnökével. Érthető, hogy erre végül nem sikerült időpontot találni a sok szervezés és tárgyalás miatt. Sokkal meglepőbb volt azonban a telefonbeszélgetésekben és smsm-ekben, hogy a főként 18-24 éves egyetemistákat képviselő, és belőlük is álló szervezetben Nagy Dávidot mindenki hangsúlyozottan nagy betűvel Elnök Úrnak szólítja vagy írja le, és az Elnök Úr személyi assziszetenséhez irányít további egyeztetésre. Már csak azt vártuk, mikor adják meg Elnök Úr sofőrjének a telefonszámát.
A tüntetés meghirdetése idején még csak a törvény koncepciója volt ismert, amely valóban sok támadható pontot tartalmazott. Azóta viszont megjelent a törvény tervezete, ami számos helyen finomította az elképzeléseket. Szerdán ráaádásul Navracsics Tibor újabb javaslatokkal és engedményekkel próbálta kifogni a szelet a tüntetés vitorlájából.
A hazai érdekképviseletek egy tüntetésen előszeretettel helyezik előtérbe saját szervezeti érdekeik megsértését. Jelen esetben a HÖOK egyik fő kifogása is az, hogy kihagyták őket az egyeztetésekből. Ez az amúgy sem túl aktív diákságot nem nagyon villanyozza fel. Nézzük meg ezért most a készülő törvénynek azokat a pontjait, amelyek közvetlenül és húsbavágóan érinthetik a leendő egyetemi hallgatókat.
A legfőbb kérdés az, kinek és mennyivel kell majd többet fizetnie a tanulmányaiért. A tandíj eltörléséről szóló 2008-as szociális népszavazás jelentősen megköti a mostani kormány kezét. Soha nem mondanák ki, hogy a felsőoktatás nem képzelhető el a diákok által fizetett díjak, költségtérítésesek nélkül. A felsőoktatásba járó hallgatók közel fele (43 százaléka) ma is súlyos összegeket, félévenként többszázezer forintot fizet tanulmányaiért, és így volt ez a szociális népszavazás idején is.
A most átformálódó hazai felsőoktatási törvény legnagyobb kérdése a hallgatók szempontjából az lesz, mennyivel csökkentik az állam által fizetett, tandíjmentes helyek számát, és ennek következtében mennyivel több hallgató kényszerül a jövőben arra, hogy fizessen tanulmányaiért.
Maga a felsőoktatási törvény nyilvánosságra került tervezete erre nem ad választ. Az államilag finanszírozott keretszámokat minden évben a kormány határozza meg, ezeket várhatóan idén novemberben hirdetik ki. Erről korábban többféle verzió is keringett és a különböző tárcák között is vita volt. A legdrasztikusabb csökkentést például maga az oktatási államtitkársága javasolta.
A koncepció szeptemberi változatában már csak a Nemzetgazdasági Minisztérium javaslata szerepel. Eszerint míg idén még 53 ezer diákot vettek fel tandíjmentes helyre, ezt a számot 2012-ben 40 ezerre, 2013-ban 35 ezerre, 2014-ben 30 ezerre csökkentenék (figyelembe kell venni azt a demográfiai tényt is, hogy évről évre alacsonyabb lesz a felvételiző korosztály létszáma).
Jelentősen átalakulna az is, mit finanszírozna az állam. Ezt is a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe illesztenék, azaz főként „a gazdasági kibontakozás, az adósságcsökkentés szempontjából meghatározó műszaki, természettudományos, informatikai, valamint a közoktatás fejlesztéséhez szükséges pedagógusképzési programokra” adna pénzt az állam, illetve az egészségügyi, a szociális gondozói és a környezetgazdálkodásra felkészítő képzésekre.
Miután az állam határozza meg, milyen szakok elvégzésére ad pénzt, ez jelentős átalakulásokat indukál majd az egyetemek és főiskolák életében. Ahová nem mennek államilag támogatott diákok, és ahol a költségtérítéses képzések sem népszerűek, ott bizony szakokat kell majd megszüntetni és oktatókat elbocsátani. Bizonyos vidéki főiskolákat ugyanakkor azzal védenének a munkahelyek megtartása érdekében, hogy egyes állami képzések csak ott indulnának.
Ha tehát csökken az állami helyek száma, sokan csak a képzés teljes vagy - szociális okból - részleges költségének megfizetése után járhatnak egyetemre vagy főiskolára. Korábban Kósa Lajos magyarázta el az Indexnek, hogy az önköltséges képzésnek a képzés valódi költségét kell fedeznie. Az összeg meghatározásakor tehát ebbe bele kell számolni az állami infrastruktúra használatának, például az egyetem adminisztrációnak vagy a terembérleteknek a költségeit is.
A koncepcióhoz készült számítás szerint végül drasztikus emelés nem várható. A most 300-440 ezer forintba kerülő fizetős jogászképzés javasolt önköltsége például a jövőben félévenként 300-500 ezer forint lenne, a közgazdász alapképképzésért a diáknak a mostani 320-380 helyett 350-400 ezret kellene fizetnie. Aki pedig fizetne is azért, hogy magyar szakos lehessen, annak vagy a szüleinek ez 230-300 ezer forintjába fájna.
A HÖOK gyakran beszél bújtatott tandíjról. A tervek szerint aki az állami képzésben nem veszi komolyan tanulmányait, könnyen a fizetős képzésen találhatja magát. Ezek az elképzelések amúgy jelentős részben találkoznak az egyetemi vezetők, oktatók igényeivel. Az elmúlt években gyakran panaszkodtak arra, hogy a nem tandíjas diákokat nem motiválja igazán semmi a tanulásra.
A korábban megjelentekhez képest ebben is enyhültek a feltételek. Fizetős képzésre sorolhatják át azt, aki időre nem fejezi be tanulmányait, aki az utolsó két félévben nem szerezte meg legalább az ajánlott tantervben előírt kreditmennyiség felét, illetve nem teljesíti (a közelebbről meg nem határozott) tanulmányi átlagot (korábban 2,5-es átlagról volt szó). Lesz lehetőség ugyanakkor a fizetős képzésről az államilag támogatott körbe való bekerüléshez is.
Megoldandó kérdés, hogy ha egyre több diáknak kell fizetnie, milyen eszközökkel tudják lehetővé tenni azt, hogy szociális helyzettől függően mindenkinek legyen lehetősége és esélye a tanulásra. Erre dolgoznák ki a második diákhitel konstrukciót.
A második diákhitellel kifejezetten az önköltséges képzés tandíját lehetne részben vagy egészben fedezni. A szerdai egyeztetés után Navracsics Tibor közigazgatási miniszter azt mondta: míg a mostani diákhitel piaci alapú, a második hitelkonstrukció nagyon kedvező lesz, az jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kötelezettséggel, de a részletek kidolgozása még folyik. A HÖOK ugyanakkor visszásnak tartja, hogy az eladósodottság ellen küzdő kormány elfogadhatónak tartja azt, hogy a fiatalok 4-5 millió forintos hitellel a nyakukban vágjanak neki az életnek.
Élesen tiltakoznak a hallgatók az úgynevezett röghöz kötés ellen. Ugyan ez a felsőoktatási törvény tervezetében nem szerepel, a szándék továbbra is megvan (ezt az ötletet maga Orbán Viktor fejtette ki egy korábbi interjújában). Az elv lényege, hogy ha egyszer az állam fizeti egy diák tanulmányait, akkor az cserébe Magyarország érdekében kamatoztassa tudását.
Az eredeti koncepció szerint az állami támogatás fejében a diploma megszerzése után a diáknak vállalnia kellett volna, hogy 10 év alatt 7 évet, 20 év alatt 15 évet Magyarországon dolgozik. Ha ezt nem teljesítette volna, vissza kellett volna fizetnie képzése adott esetben több millió forintos költségét. Navracsics Tibor a HÖOK elnökével folytatott tárgyalás után szerdán azt mondta, erre is sikerül rugalmasabb megoldást találni. Az Origo információi szerint húsz év alatt csak öt évnyi magyarországi munkát kell majd igazolni.
Emlékezetes, hogy a röghöz kötéssel az előző és a mostani kormány is próbálkozott a fiatal orvosok esetében, ami ellen a rezidensek keményen tüntettek. A HÖOk most egyrészt azzal érvel, hogy ez ellentétes az unión belüli szabad munkavállalással, másrészt az országnak is hasznos, ha valaki több év külföldi munka után tapasztalataival Magyarországot gazdagítja.
A hallgatóknak tett kedvezményként értékelhető Navracsics Tibor szerdai bejelentése, amely szerint a hallgatói önkormányzatoknak mégiscsak lenne egyetértési, azaz vétójoga a tanulmányi és vizsgaszabályzat illetve a szociális ellátások ügyében. A hallgatók eredetileg csak véleményezési jogot kaptak volna. Nem véletlenül. Bizonyos egyetemeken a HÖK-ök erős befolyással, sőt zsarolási potenciállal rendelkeztek bizonyos kérdésekben.
Nagy kérdés a hallgatói önkormányzatok legitimitása is. A magyar diákok a legtöbb egyetemen híresen passzívak, a hök-ös szavazásokon csak kevesen vesznek részt. A törvénytervezet szerint ha a hallgatói önkormányzat választásában a hallgatók legfeljebb ötven százaléka vett részt, akkor a szenátus létszáma legfeljebb tíz százalékának megfelelő számban delegálhat képviselőt a szenátusba.
A HÖOK szerint ugyanakkor érdekes, hogy míg a hallgatókat, a megfelelő képviseleti szint eléréséhez 50 százalékos részvételre kényszerítik, például az önkormányzati választások esetében 25 százalékos szintre viszik le az érvényességi küszöböt.