Mali a XV. században a világ egyik jelentős birodalma volt, ahol arany, só és rabszolgák cseréltek gazdát, a profitból pedig hatalmas palotákat emeltek. Fél évezreddel később Kelet-Magyarországon bukkantak rá egy sivatagi épületre, amely magán hordozza az összes nyugat-afrikai stílusjegyet. A jelenség magyarázata egyértelmű.
Köztudott, hogy a magyarság eredetéről a tudomány sajnos hazudik, és sokkal több és sokkal izgalmasabb helyekről származunk, mint azt az unalmas szakemberek eddig állították. Orbán Viktor tavaly Kínában járva hívta fel a figyelmet arra, hogy a magyarok valójában hunok, egy régebbi szaúd-arábiai útján pedig Duna mentén élő beduinok voltunk. Szőcs Géza kulturális államtitkár rögtön beiktatásakor javasolta, hogy vizsgáljuk felül a finn-ugor elméletet, genetikai alapon. Amely vizsgálat eredményei már a kezében lehetnek, Pekingben járva ugyanis a közös kínai-magyar gyökerekről beszélt.
Bár mali-magyar kormányzati tárgyalások előkészületéről nincsenek hírek, de ha majd egyszer gazdasági segítségért folyamodunk a nyugat-afrikai országhoz is, repülőrajttal kezdhetjük a rokonság bizonyítását. A kutatók augusztusban ugyanis egy autentikus nyugat-afrikai erődítményre bukkantak a Bükk érintetlen erdőségeiben.
A kiterjedt és meglepően jó állapotú építményrendszer vizsgálata után megállapították, hogy az Mali építészet jegyeit viseli magán. Még csak régésznek vagy építésznek sem kell lenni, hogy meglássuk a hasonlóságot Timbuktu jellegzetes vályogépületei és a magyar lelet közt. A gúla alakú tornyok, a befelé dőlő, vaskos, tapasztott falak, és a tüskeszerűen kimeredő tartógerendák világosan mutatják a közös gyökereket.
Az épületen ugyanakkor megjelennek az Afrika óta eltelt idő nyomai. Nem a lőrésszerű ablakcsíkokra gondolunk, amelyek mintázata néhány falon egészen kortárs hatást kelt, ez ugyanis az eredeti, letisztult, sivatagi építészet sajátja. A műkő- meg beton járólapok, a lakóparkos hangulatú főszárny a vaskorlátokkal és fém nyílászárókkal, továbbá a műgyantából készült, üreges művályogfalak jelzik, történt velünk egy s más azóta, hogy megkezdtük vándorlásunkat Maliból.
A múlt és a jelen egyedülálló kettőse jelenik meg a falakon belül is. Míg Mali a világ egyik legszegényebb országa, itt az étteremből és állóbüféből következtethetően nincsenek élelmezési problémák, a pezsgőfürdő pedig arra utal, hogy őseinktől eltérően a vízhiányon is úrrá lettünk. Igaz, az élővilág vészesen elszegényedett. Míg Mali szavannáin még mindig szép számmal élnek elefántok, oroszlánok, zsiráfok és leopárdok, itt csak négy darab szurikátát figyeltünk meg, akik egy fedett, homokos udvaron csinálták, amit a szurikáták szoktak: két lábon álltak, és úgy forgatták a fejüket, mint Gyurcsány Ferenc.
Lényeges különbség őseink és a Kárpát-medence magyarjai közt, hogy eleink a sivatag végtelenjén hordozhatták végig a tekintetünket, itt a tetőtér faltól falig ablakai mögött viszont a Bükk lenyűgözően zöld vonulatai hullámzanak. A szobák bútorai pedig részben fejlett technológiás bútorlapokból készültek, részben gyarmati stílusú bőrfotelek és kanapék.
A mennyezeten ugyanakkor megmaradtak a döngölt padlós épületek emeleteit tartó megmunkálatlan keresztgerendák, és a tűz, amely itt a recepció mögött lebegő, sárgán megvilágított szövetdarabok formájában van jelen. A kultúrák hasonlóságára utalnak az étterem falait domináló hieroglifák, a tengeri csillag, a gyík, a tengeri tehén avagy dugong és a csavarvonalak, amelyekre ugyanolyan értetlenül nézett kísérőm, mint egyszeri jobbikos a rovásírásos helységnévtáblára. „Talán az van felírva, hogy jó étvágyat” – vetettem fel, amely megoldást vezetőm nyugtázta.
A mali eredet végső bizonyítékát mégis a hegy lábánál fekvő Felsőtárkány lakói szolgáltatták. Kiderült, hogy hiába üt el a sivatagi épület falujuk építészetétől, mégsem idegenkednek tőle. A homokszínű erőd formái nyilvánvalóan ősi húrokat pendítenek meg az ideszármazott magyarok lelkében.
„Néhány hete láttam először, de személy szerint nagyon tetszik” – mesélte egy férfi a kocsmában, megemlítve, hogy wellnessbe azért mégsem ide jönne, mert az úgy jó, ha elutazik hozzá az ember, arra viszont most nincs pénze. Barátja dolgozott az építményben, és belülről is nagyon érdekesnek találta, továbbá pontosan kifizették. Az erőd falainál egy kedves, bennszülött néni pedig elmesélte, hogy a terület régen KISZ-tábor volt, aminek szintén örült, mert ott dolgozott a lánya. Ő az egészről többet ugyanakkor nem tud mondani, mert makkot volt szedni az erdőben, amiből a faluban 3000 forintért vesznek át egy zsákot.
Mali a világ 25 legszegényebb országa közt van. Területének több mint fele sivatag, lakóinak 80 százaléka földet művel, a többiek vándorolnak vagy nem csinálnak semmit. Gazdasága ezek után érthető módon nem túl erős, GDP alapján a világ 134. országa ott, ahol leszármazottaik, a magyarok az ötvenötödikek. Szintén lehangoló adat, hogy Mali egészségügyi helyzete katasztrofális, gyermekhalandóság tekintetében a negyedik helyen áll a világban, az átlagéletkor 52 év, a lakosság fele nem jut ivóvízhez.
Mindezek ellenére a népszaporulat alapján a tekintélyes negyedik helyet szerezte meg az ország (Magyarország a 199. a 221-es listán), a lakosság majd fele 14 éven aluli, ami arról tanúskodik, hogy a mali emberek optimisták, és nehézségek ellenére is hisznek a jövőben.
Mali egyébként nem volt mindig ilyen szomorú hely: a XV. században az országot a karavánútvonalak fontos megállóhelyeként ismerték, ahol arany, só, rabszolgák és datolya cseréltek gazdát. Ekkor építették azokat az erődöket, mecseteket, palotákat, amelyek nyomát most megtalálták a Bükkben. A lelet jelenleg egyébként Bambara hotel néven wellness szállóként működik.