Legfeljebb tízből egy '56-os megtorló érheti meg, hogy hatályba lépjen a büntetőjogi felelősségre vonásuk lehetőségét megteremtő törvény. A nyilvánosság elől eltűnt egykori kommunistákat nem könnyű megtalálni, sokszor azt sem tudni, élnek-e vagy meghaltak. Kutatásunk szerint mindössze két ember él biztosan, egy pedig talán az MSZMP KB azon egykori 51 tagja közül, akik részt vettek a megtorlásról döntő ülésen.
Húsz évvel a rendszerváltás után minden nappal csökken az esély arra, hogy elérje a célját a Fidesz törvényjavaslata, amely az emberiesség elleni bűncselekmények elévülhetetlenségét kimondva lehetővé tenné az 1956 utáni megtorlások levezénylőinek büntetőjogi felelősségre vonását. A javaslatnak ragadványnevet adó legismertebb célpont, Biszku Béla szeptemberben töltötte be a 90. évét.
Mielőtt hozzáláttunk volna a többi szóba jöhető érintett összegyűjtéséhez, elvégeztünk egy gyors előzetes becslést a KSH korfái alapján. Megnéztük, mekkora volt 1956-ban a 25 évesnél idősebb és 65 évesnél fiatalabb korosztály, hányan voltak akkoriban elég idősek ahhoz, hogy szerepet játsszanak a megtorlásokban: 5 193 510 ember. Aztán kikerestük, hogy a legfrissebb adatok szerint – 2010-ben – hányan voltak életben ebből az 1931-ben vagy azelőtt született korosztályból: 520 534 ember. Az eredmény: nagyjából csak minden tizedik ilyen ember érte meg 2010-et. Ha csak a férfiakat vesszük – márpedig a kommunista döntéshozók között messze ők voltak többségben –, akkor még rosszabb az arány, százból mindössze hat-hét.
Második lépésben egy konkrét lista neveiből kiindulva próbáltuk megbecsülni, mekkora az esély arra, hogy a felelősöket még meg lehessen büntetni. 51 ember vett részt az MSZMP KB 1957. december 21-i ülésén, amelyen megadták a hozzájárulást a Nagy Imre és társai elleni büntetőeljárás megindításához. Az ülés jegyzőkönyvét Kádár János haláláig egy páncélszekrényben őrizte, ma már a Magyar Országos Levéltár digitális archívumában bárki számára hozzáférhető.
Az, hogy valaki részt vett ezen az ülésen, természetesen még nem jelenti azt, hogy automatikusan a megtorlás politikai megrendelőjének számít, hogy a büntetőjogi felelősségre vonása indokolt lenne. „Kollektív bűnösség nincs olyan értelemben, hogy ha valaki tagja volt a KB-nek, az már biztosan tett is hozzá. Pontosan fel kell tárni, hogy ki mit mondott, szerencsére a jegyzőkönyvek rendelkezésre állnak” – mondta az Indexnek Gulyás Gergely, a törvényjavaslat fideszes előterjesztője.
Ugyanakkor az 51-es lista jó kiindulási pont lehet ahhoz, hogy látszódjon, milyen következményei voltak az időmúlásnak. Mind az 51 ember életrajza megtalálható a digitális Történelmi Tárban, amelyet Glatz Ferenc indított el a História szerkesztőjeként tanítványaival. Mindössze 5 olyan ember van az 51-ből, akiknek a neve mellett nem szerepel halálozási dátum a folyamatosan frissülő adatbázisban. Az ötös lista ez volt: Biszku Béla, Nyers Rezső, Sándor Kálmán, Kiss Dezső és Cservenka Ferencné.
A lista egy névvel azonnal megrövidült, amikor elértük az életrajzokat szerkesztő történészt, Szabó Róbertet. Ő elmondta: nemrég szereztek tudomást arról, hogy Sándor Kálmán már a hetvenes években meghalt.
Egyáltalán nem könnyű nyomára akadni azoknak a kevésbé ismert egykori kommunistáknak, akik öreg korukra teljesen eltűntek a nyilvánosság szeme elől. Cservenka Ferencné esete tökéletes példa erre. Cservenkáné egyike volt annak a 17 embernek, akik hozzá is szóltak a Nagy Imréékről szóló MSZMP KB-ülésen. A jegyzőkönyv szerint az asszony „a legteljesebb mértékig” egyetértett a határozati javaslattal, miszerint "szabad folyást kell engedni a törvényes eljárásnak”. Kijelentette, hogy Nagy Imre árulása szinte példátlan a munkásmozgalomban, és egyetlen kommunista számára sem lehet probléma az árulók elítélése. Sőt, amiatt aggódott a felszólalásában, hogy a kegyelemben részesülő Rajkné és mások folytatni fogják, amit azelőtt csináltak.
Cservenkáné 1918. december 29-én született egy bőrgyári munkás lányaként. 56 után több mint harminc éven át volt MSZMP KB-tag, különféle pártfunkciókat töltött be, 1989. márciusáig országgyűlési képviselő is volt, sőt nyolc éven át az országgyűlés alelnöki tisztsége is az övé volt. Az életrajzában a rendszerváltás utáni időkről már nincs adat.
Még az sem nyilvánosan megszerezhető információ, hogy valaki él-e vagy meghalt. Amikor valaki meghal, értesítik annak az önkormányzatnak az anyakönyvi hivatalát, ahol született, tehát az anyakönyvi hivataloknál elméletben megtalálható ez az információ, ők azonban nem jogosultak azt idegen számára kiadni. A Cservenkáné után folytatott kutatás során a következő, hangsúlyozottan csak hallomásból származó, szóbeszédként terjedő verziókat osztották meg velünk forrásaink: egy vidéki nagyváros idősek otthonában lakik; Budapest egyik külvárosi kerületében, szerény körülmények között, egy panelházban él; Izraelbe költözött ott élő rokonaihoz. Végül biztos forrásból megtudtuk: Cservenkáné 2010-ben elhunyt lakóhelyén, a II. kerületben.
Az 1920-as születésű Kiss Dezsővel (aki egyébként szintén hozzászólt az ülésen, és egyetértett a határozati javaslattal) gyakori neve miatt még reménytelenebb volt a helyzet. Születési helyének anyakönyvi hivatala, miként azt várni lehetett, megtagadta az információadást róla. Az MSZMP-KB 51 neves listájáról tehát mára annyit lehet mondani: két ember, Biszku Béla és Nyers Rezső biztosan él még, Kiss Dezső talán, a többiek mind meghaltak.
Az új törvény alapján felelősségre vonható politikai felelősök körének pontos meghatározása nagyon nehéz feladat elé fogja állítani az ügyészséget és a bíróságot. A politikai "megrendelő" megfogalmazást egyébként nem tartja szerencsésnek Ungváry Krisztián történész, aki szerint inkább politikai haszonélvezőkről kellene beszélni. "Azt reálisnak tartom, hogy azokat a személyeket valamilyen szankciónak vessük alá, akik vezető szerepet vállaltak a pártállamban '56 után" - mondta. A probléma szerinte az, hogy formailag ténylegesen megrendelőnek nem lehet nevezni például az összes KB-tagot, mert a KB-tagok egy jelentős része nem volt olyan pozícióban, hogy bárkitől bármit is megrendeljen, viszont KB-tagnak lenni azt jelentette, hogy a diktatúrában hatalmat gyakoroltak, vagyis legitimálták a rendszert. A történész szerint a párthatásköri listákból kellene kiindulni, és a listák alapján húzni meg valahol a határt, honnantól felfelé tekintünk valakit felelősnek.
A politikai felelősökön kívül a másik kör, amelyet előterjesztője szerint érinthet a törvényjavaslat, az igazságszolgáltatás szereplőié, a megtorlásokat végrehajtó ügyészeké, bíróké. A halálos ítéletek aláíróinak listája ismert, ugyanakkor a vérbírók többsége is meghalt már. A kevés kivétel egyike dr. Mátyás Miklós, az egyik legvéresebb kezű bíró, aki tizenhárom halálos ítéletet hozott. Mátyás személye körül 2010 januárjában botrány alakult ki, amikor egy alá nem írt parancs alapján kikerült a Honvédelmi Minisztérium honlapjára, hogy a honvédség vezérkari főnöke születésnapja alkalmából ajándékot adott a vérbírónak 2009. szeptember 21-én. A HM sajtóosztálya utólag közölte, hogy a hír hamis, Mátyás nem volt ott az ünnepségen, és nem is kapott ajándékot.
A Biszku-filmmel ismertté vált Novák Tamás és Skrabski Fruzsina a Heti Válasz számára idén nyáron az egykori vérbírókról forgattak. Megtalálták balatoni nyaralójában Mátyást. Elvitték hozzá az őt évek óta kereső Fekete Pált, az '56-os elítéltet, akit a vérbíró halálra ítélt, de később kegyelmet kapott. Mátyással végül nem, csak a feleségével sikerült beszélniük. (A filmet például itt is meg lehet nézni.) Életben volt még akkor a csepeli ellenállókat halálra ítélő Jacsó János is, akit telefonon értek el, és nem kívánt nyilatkozni.
A halálos ítéletek aláírónak felelősségre vonása ingoványosabb talaj, mint a politikai felelősöké Ungváry Krisztián szerint. "A parancsra tettem elv egy bíró esetében már felvethető, mert a bíró jogot alkalmaz" - mondta. A történész szerint ráadásul az is vitatható, miért éppen csak az '56-hoz kapcsolódó ítéletek ügyészeit és bíróit vonnák felelősségre, amikor 1967-ig még számtalan más ügyben hoztak politikai alapú halálos ítéletet. Ráadásul ott vannak a politikai alapú nem halálos ítéletek is. A történész szerint a pártállami rendszer egészét kellene kezelni, 1989-ig, és nem leszűkíteni a felelősségre vonást az '56-os ügyre.
Az október 19-én benyújtott fideszes törvényjavaslat általános vitája szerdán kezdődik. A vitára alkalmasnak találta a múlt héten mind az alkotmányügyi, mind az emberi jogi bizottság. Az utóbbi ülésén ötpárti támogatást kapott, még az MSZP is mellé állt, tudtuk meg Gulyástól. A fideszes képviselő tudomása szerint módosító javaslatokra lehet számítani, de úgy számol: négy hét alatt elfogadhatja a parlament. A törvény a kihirdetését követő nyolcadik napon lépne hatályba. Gulyás már korábban megígérte: a hatályba lépés után a Fidesz a "szükséges intézkedéseket" meg fogja tenni. A nyomozás a Központi Nyomozó Főügyészség feladata lesz, a Fővárosi Bíróság soron kívül járna el ezekben az ügyekben.