“Következik a magyar pénzügypolitika vezénylő tábornoka, aki egyenesen a lövészárkokból érkezett” - konferálták fel Matolcsy György gazdasági minisztert szombat reggel a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola Siker a Kárpát-medencében című előadásán, amiből már sejteni lehetett, valami egészen különleges élményben lesz részünk. A terem zsúfolásig megtelt, de nem csak azért, mert a főiskola két évfolyamának is dolgozatot kellett írnia az előadásból, hanem azért is, mert Matolcsy most szerepelt nyilvánosan először azóta, hogy a kormány csütörtökön kisebb korrekciót hajtott végre gazdaságpolitikáján, és szabadságharc helyett visszahívta az IMF-et. Arra viszont, ami ezután következett, még a legedzettebb tudósítók sem számíthattak.
Az előadás elején Matolcsy a főiskolát méltatta, aminek szerinte a neve lesz a titkos hajtóereje, ilyen névvel ugyanis, mint Wekerle Sándoré, a siker gyakorlatilag garantált, és egyenes út vezet a legerősebb 500 európai intézmény közé. Aztán köszöntötte az intézmény vezetőjét, és máris meglátszott, hogy az elmúlt napok azért kicsit még őt is megviselhették, mert zavarában a falra kivetített kép felé fordult, ahol az éppen Amerikában lévő elnök köszöntőjét sugározták – felvételről. Röviddel ezután már rá is tért arra, hogy mi a XXI. századi siker titkos receptje: az, hogy mindenki tegye azt, amiben a legjobb. Amiben nem vagyunk jók, azt nem érdemes csinálni.
„Egyszerű gondolkodás, egyszerűség, simplicity kell” – mondta Matolcsy, aki szerint a felgyorsult világban minden elakad, ami bonyolult. Aki pedig ortodox tankönyvekből akarja megérteni a világot, az el fog bukni – lőtte be az első bombagólt a gazdasági miniszter.
Az egyszerű megoldás a következő: Magyarországnak közép-európai térségi központként kell működnie. Az európai gazdasági válság 2020-ig is eltarthat, nekünk viszont nincs időnk addig várni. Elbaltáztuk az előző éveket, a XXI. századi sikerrecepetet alkalmazó gazdaságpolitika kell. Ennek kulcsa pedig Matolcsy szerint a növekedés. A növekedés, aminek három eleme van.
Jó hír: az első, legfontosabb elemmel minden rendben. Ez ugyanis a hatékony politika, ami 2010 óta megoldott kérdés. Matolcsy szerint óriási neoliberális tévedés, hogy a piac egyedül megold mindent, igenis hatékony állam kell, ezt pedig a magyar kormány megvalósította az új alkotmánnyal és a kétharmados törvényekkel.
A növekedés második oszlopa az értékrend. „Önök nálam jobbak szorzásban, de azt még egy miniszter is tudja, hogy ha egy három elemű szorzat egyik eleme negatív, akkor az eredmény is az lesz” – viccelődött a miniszter, a három elem pedig az erkölcs, a szorgalom és a tudás, ezek közül szerinte mindegyiknek pozitívnak kell lennie. Ennél mondjuk valóban nem nehéz jobbnak lenni, mert ezt az analógiát követve ha a háromból két elem negatív, akkor is pozitív lesz a végeredmény, vagyis lustán és hülyén, de erkölcsösen, vagy lustán és bűnösen, de okosan, vagy hülyén és bűnösen, de szorgalmasan is lehet sikeresnek lenni, de Matolcsy erre külön nem tért ki.
Amúgy is megváltozott a világ az ötvenes évek óta, tudtuk meg a minisztertől. Régebben az számított egy versenyben, hogy ki az erősebb. Dehát hányszor lehet valaki erősebb egy másiknál, háromszor, négyszer? – kérdezte, majd bemutatta azt is, milyenek az új idők: most már a tudásbeli különbség számít, és az alapján akár százezerszer, sőt, milliószor is lehetünk okosabbak, mint mások.
A magyarok egyébként is alkalmasak a sikerre, mert a világ öt legindividualistább népe közé tartozunk, tehát mindig többre vágyunk, növekedni akarunk, ha pedig akarunk, akkor fogunk is.
Miután alaposan kivesézte az értékrend-kérdést, jött a harmadik feltétel, a csapatmunka, egyedül ugyanis nem megy. Példaként Kínát hozta fel az egész előadás talán legjobban sikerült mondatában: „Kína egyetlen országnak tűnik, és az is, de hány kistigris, kisorszlán, jaguár nő fel benne?” – utalt a viharos gyorsasággal fejlődő gazdasági régiókra. A magyarok egyedül nem lehetnek sikeresek, csak az egész Kárpát-medence együtt.
A három dolog tehát megvolna, egy fontos dolgot azonban még el akart mondani. Nemcsak barátaink vannak és szövetségeseink, hanem üzleti érdekek is léteznek – világosította fel a hallgatókat. Magyarország ellen spekulációs támadások történnek, ezeket azonban sikerrel verjük vissza.
Pedig nehéz a dolgunk – itt tért ki Matolcsy a 2002 és 2010 közötti történelmi bűnökre, amikor „elrontották az országot”. Ekkor nemcsak az országot adósították el, hanem a családokat is. Eddigre pedig már annyira felvettük az előadás ritmusát, hogy csak utólag tűnt fel, egy üzleti főiskola előadásán aránylag nemortodox húzás a családok eladósításaként beszélni a devizahitelekről. A lényeg azonban az, hogy a válság azokat bünteti a legjobban, akik eladósodtak.
A helyzetet az új kormánynak kellett stabilizálnia. Az első csatát megnyertük, mondta Matolcsy, sikerült ugyanis 3 százalék alá csökkenteni a hiányt 2004 óta először, erre pedig rajtunk kívül csak egy EU-tag volt képes, de ami ennél is fontosabb, ez megszorítások nélkül sikerült. Hideg november van, de talán nem véletlen, hogy ezen a ponton kezdtek el a legtöbben köhögni egyszerre a teremben.
A tét most már a növekedés, hogy tudunk-e egyáltalán növekedni és meg tudjuk-e őrizni a növekedést. Meg tudjuk, nyugtatott meg mindenkit Matolcsy. Ehhez azonban az államnak is pénzre van szüksége.
És akkor eljött a nagy pillanat. Bár az előadás eddigi íve alapján simán elképzelhető lett volna, hogy Matolcsy, aki öt napja még az IMF ellen hangolt kormányzati politikáról beszélt a parlamentben, úgy ahogy van, kihagyja ezt a lényegtelen kérdést, a miniszter ennél sokkal elegánsabb megoldást választott. A nagyjából félórás előadás nagyjából huszadik percében nagyjából két mondatban lezavarta a témát.
Arról van szó, hogy a növekedés biztosításához igénybe veszünk még egy védőhálót. Persze egyáltalán nem vagyunk kiszolgáltatottak, a védőháló csak „lebeg, mint egy biztonsági tartalék”, amihez fordulhatunk, ha nagyon összeomlanának a dolgok. Ennél több szót nem is érdemes vesztegetni erre.
Főleg azért, mert Matolcsy azt is tudja, hogyan lehetne elérni, hogy ne legyen hiány. Mindössze egymillióval több adózó munkahely kellene. Mi magyarok pedig alkalmasak vagyunk bármire, amit az is bizonyít, hogy mi szereljük össze a világ legjobb autóit, de vannak más területek, amiket erősíthetünk. Matolcsy ennek bemutatásához történelmi példákhoz nyúlt. A miniszter szerint az ősmagyarokról feljegyezték korabeli bizánci és perzsa források, hogy három dologban voltak kiemelkedően jók: agysebészetben, gasztronómiában és vendéglátásban.
Erre lehet építeni ma is: az agysebészet modern megfelelője az egészségipar, a gasztronómia nem is lehet kérdés a mangalicánkkal és a sompálinkákkal, a turizmus pedig jó dolog.
Mielőtt a beszéd végleg szürreális fordulatot vett volna, Matolcsy két csendes forradalomról is beszámolt. Az egyik a közmunkaprogram, amiben még a németeknél is jobban vagyunk, mert ők nem tudnak mit kezdeni a képzetlen munkaerővel, ellenben nálunk 300 ezer közmunkás lesz. A másik a felsőoktatásban zajlik, ahol kétszeresére emelik a természettudományos képzésben résztvevő hallgatók számát. Ezzel nem azt akarta mondani a diákoknak, hogy hagyják ott az üzleti főiskolát, csak azt kérte, hogy „tájékoztassák rokonaikat, barátaikat a forradalomról”.
Az első csatát tehát megnyertük, ezután jöhet a sikerrecept alapján a növekedés. Persze azért Matolcsy önkritikus is volt, elismerte, ez a siker „ma még láthatatlan”.
A siker azonban szerinte olyan mint a jéghegy – nagynak kell lennie alul ahhoz, hogy látszódjon. Itt végleg összezavarodtunk, hogy ha a magyar gazdaság egy gyorsnaszád, a siker pedig jéghegy, akkor végül is mi is van, de Matolcsy személyes búcsúüzenete megnyugtatta a kedélyeket.
A miniszter azt kívánta, hogy mindenki készítse el saját növekedési tervét, aminek segítségével ki tud törni. Mindenkinek a saját életén keresztül kell táplálnia a Kárpát-medence sikerét. A kormány pedig azzal járul hozzá ehhez, hogy a hónap végén tárgyalni kezd a magyar növekedési tervről, ami a Wekerle Sándor Terv, a Mikó Imre Terv és az Új Széchenyi Terv integrációjával jön majd létre.
A Wekerle főiskola részéről megköszönték Matolcsynak, hogy a kormányzati politika „tudományos rendszertanát" adta elő, mi pedig zsongó aggyal bambultunk hosszan magunk elé: tényleg lehetséges, hogy egy gazdasági miniszter előadását hallottuk?