Schmuck Andor igazából Frank Sinatrához vagy Stephen Fry-hoz fogható, nagybetűs Szórakoztató, így az ő esetében teljesen felesleges praktikus szempontokat felhozni, a Deák tér felé menet mégis elábrándoztam azon, vajon hány belvárosi nyugdíjas kiálthatott föl boldogan a hír hallatán, hogy „végre lesz hol feltölteni az elektromopedemet!" Egyáltalán: hány embernek lehet ilyen rokkantmotorja Magyarországon? 10? 50?

Ez azonban tényleg teljesen mindegy, Schmuck ugyanis nem valóságban, hanem újságíró-összecsődítésben utazik, sőt ő a műfaj Yehudi Menuhinja, aki legendásan laza csuklójával bármikor képes több tucat kamerát és riportert odavonzani szinte bármire, olyan pompásan fogalmazza a meghívókat. Ha lefejtenénk róluk a csillogva szórakoztató csomagolást, a 2010-es évek Schmuck-eseményei amúgy jórészt egyszerű termékelhelyezések, amiket egy-egy médiafigyelemért lihegő politikus színesít. De miért akarnánk lefejteni?

Ezúttal Rogán Antal polgármester és állítólagos Orbán-utód volt a színesítő elem, aki évek óta olyan mértékben a bulvárlapokban éli a magánéletét, hogy még akkor is kihívta a bulvárfotóst, amikor Rétvári Bencéék egy házaspárok közötti kanasztapartin megmutatták nekik a nyelves csókot.

A Tisztelet Társasága irodájában egy Lepellel Leborított Izé (a leendő töltőállomás), egy bordó fényezésű rokirobogó, egy kerekeken guruló járókeret, és egy önmagához képest még mindig gazellatermetű Schmuck Andor fogad. Rogán késik, de a Mester ilyesmitől nem jön zavarba, különben nem ő lenne a Mester: megkéri Barabás Tiborné Erikát, a Tisztelet Társasága elnökét, hogy modellkedjen egy kicsit, és a fotósok kedvéért üljön rá a robogóra. Egyből felforrósodik a hangulat, villognak a vakuk, az operatőrök profin tapossák az öregeket, Erika pedig nevet, gázt ad, indexel, 4-5-ször előre-hátra megy a járművel, párszor majdnem elüt egy fotóst, aztán mégsem, szóval őrült a hangulat.

Elém pattan egy elegáns fiatalember. Forgalmazószagot érzek, és nem is kell csalódnom: az ő cége ajánlotta fel a robogót és csinálta meg a töltőállomást, és ő az, aki megmutatja nekem a járókeretek Maseratiját, amin van 4 kerék, 2 fék, 2 rögzítőfék, meg egy 1 bevásárlókosár. Egy néni mellettem azt kérdezi egy szervezőtől: „Az is motorikus?" Ábrándozásba merülök egy turbómotorral hajtott járókeretről, de Rogán még mindig nem fut be. Lehet, hogy a lottónyereményét veszi föl éppen, jut eszembe, hiszen ki másnak lehet akkora disznó szerencséje, hogy az általa vezetett önkormányzat nagy összegű pályázatot ír ki blogolásra és közösségi oldalakon való posztolgatásra, amit – most mindenki fogja meg a hozzá legközelebbi malac farkát! – a több százezer magyar blogger közül pont a házában lakó alsó szomszéd nyer meg.

Eltelik még pár perc, aggódni még nem aggódunk, de most már azért tényleg, hol lehet Rogán Antal? Baja nem eshetett az önkormányzattól idefelé, azon a 200 méteren, hiszen ügyes fickó. Annyira ügyes, hogy már nem is neki kell sétáltatnia a magyar hírességek toplistáján Delhusa Gjon fodrászával holtversenyben 37-dik helyen álló Krumpli kutyát, hanem bérsétáltatóknak. És aki nyugdíjas olvasóink közül azért tartott volna Rogántól, hogy szemtelenül fiatal kora miatt talán túlzottan is szabados, megnyugodhat: a bérsétáltatók nem engedhetik el a lendületes beagle-t, mert a végén lepaktálna valami LMP-s pulival. Jobb is ez így, ha a kutya megszökne, szegény sétáltató sírhatna, mint az egyszeri ávós Dániel Péter üzenőfalán.

Mielőtt igazán megijednénk, befut Rogán. Kicsit sápadt, idegesnek néz ki, engem pedig, a Mester rajongójaként, annyira elandalítottak a sűrűn szálló Schmuck-poénok, hogy nem kapcsolok: mit keres itt egyáltalán a magyar IMF-tárgyalódelegáció oszlopa, miközben Fellegi miniszter Washingtonban tárgyal?

Rogán beszél: méltatja a Belváros Kaliforniával vetekedő elektromosautó-kultúráját, majd azt kezdi fejtegetni, hogy hiába álllnak más oldalon politikailag, praktikus kérdésekben milyen remekül egyet tud érteni Schmuckkal, ezért is kapta meg a Mester ezt a remek helyen lévő irodát, hogy aktív szolgáltatóházat csinálhasson belőle nyugdíjasoknak. Minta lehetne ez a magyar politikai életben – mondja Rogán, nekem meg hirtelen leesik a hályog a szememről, hogy ki is lehetne a legjobb új miniszterelnök. Egy kis termékelhelyezés, pár jó vicc, egy csomó fanatikus néni, és Magyarország hónapok alatt kitörne a mostani páriasorból.

Erika néni és Antal lerántják a leplet, Andor bedugja a dugaszt, és már át is van adva az egy évig ingyenes töltőállomás.

Az avatónak majdnem vége, az újságírók megrohanják Antalt, aki az esemény lekötésekor nyilván remek alkalomnak tekintette azt, hogy készülhessen róla egy rakás fotó aranyos öreg nénik társaságában. Akkor még Ő sem tudhatta, hogy az nem egy unalmas január lesz. Még a Hír meg Echo Tv-s lojálisok is csak az IMF-tárgyalásokról kérdezik, mire Rogán látványosan ideges lesz, még a baráti sajtót is elég nyersen hessegeti el azzal, hogy csak a rokirobgóról hajlandó nyilatkozni, annyit azért elpöttyint, hogy nem, januárban nem fog elmenni semmilyen IMF-tárgyalásra, aztán elporzik a helyszínről.

Soha rosszabb elektromosrobogógyorstöltőállomás-bemutatót!