A pénzügyi szolgáltatókra vonatkozó pénzmosás elleni szabályok szerint a politikaközeli közszereplőket és az állami pénzzel gazdálkodókat az átlagembereknél szigorúbban kell ellenőrizni. Megnéztük, hogy lehet-e gyakorlati haszna a szabályozásnak.
Olvasónk és felesége egy januári péntek délután bement a Raiffeisen Bank egyik burgenlandi bankfiókba, hogy számlát nyissanak. A nő nevére szóló számlához a férjnek is kértek hozzáférést, ezért az ő papírjait is elkérték.
Az ügyintéző az adatok begépelése közben egyszer csak közölte, hogy a férfi egyelőre nem kaphat hozzáférést, mert szerepel egy olyan tiltólistán, ami magyar politikusok nevét tartalmazza. (Olvasónk nem fedte fel a nevét, de elismerte, hogy az megegyezik egy fideszes országgyűlési képviselőével.)
A férfi állítását, miszerint nem azonos a politikussal, csak a lista szereplőinek további adatait is ismerő bécsi központ tudta volna megerősíteni, azonban ott már túl késő volt ehhez, ezért a bankfiókban ígérték, hogy a következő héten felhívják Magyarországon, és tájékoztatják az eredményről.
A történtek miatt felhívtuk a bank bécsi központját, ahol kiderült, hogy a férfi meghökkentő állításai igazak, de szó sincs tiltólistáról; az anyavállalat nem áll bosszút magyar politikusokon a bankadó és a végtörlesztés miatt elszenvedett veszteségekért.
Az eset hátterében a pénzmosás elleni nemzetközi küzdelem áll: egy 2005-ös uniós direktíva (pdf) alapján a politikaközeli közszereplőnek (politically exposed person, PEP) számító személyekre szigorúbb szabályok vonatkoznak. Bankok esetében ilyen személy csak felsővezetői jóváhagyással nyithat számlát, azt folyamatos, szigorú ellenőrzés alatt kell tartani, és a pénzintézetnek vizsgálnia kell a gyanús pénzmozgások hátterét.
A direktíva 2006-os kiegészítése (pdf) szerint politikai közszereplőnek minősülnek az államfők és kormányfők, a miniszterek, helyetteseik és az államtitkárok, a parlamenti képviselők, a legfelsőbb bíróságok, alkotmánybíróságok és egyéb, megfellebbezhetetlen döntést hozó bírói testületek tagjai, a jegybankok vezető testületeinek tagjai, a nagykövetek és diplomáciai misszióvezetők, a fegyveres testületek magas rangú tisztjei, valamint az állami tulajdonú cégek vezető és ellenőrző testületeinek tagjai.
A korlátozások a közszereplő házastársára vagy jogilag azzal egyenértékű partnerére, a gyermekeire és azok házastársaira és partnereire, illetve a szülőkre is vonatkoznak. Sőt, azokra a személyekre is, akik a lista szereplőivel társtulajdonosok, közös jogügyletek kedvezményezettjei, vagy bármilyen más szoros üzleti viszonyban vannak velük.
Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, azok az emberek is figyelőlistán vannak, akik a kizárólagos tulajdonosai vagy kedvezményezettjei olyan vállalkozásoknak vagy jogügyleteknek, melyekről tudható, hogy valójában az érintett közszereplők profitálnak belőlük.
Az ügyfelek jogi átvilágítása (due diligence) a szolgáltatók kötelessége: a vállalatok ennek teljesítésével igazolják, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a pénzmosás ellen. A PEP-listákat erre szakosodott cégektől lehet megvásárolni, igencsak borsos árért. A Dow Jones (ez a cég a New York-i tőzsdeindex megalkotója és a Wall Street Journal kiadója) mellett számos további cég, például a Truth Technologies vagy a World Compliance árul ilyen szolgáltatást.
A listákat nyilvános források alapján állítják össze, és a cégek nem vállalnak felelősséget a tartalmukért. Az egyik cég listájához az Index is hozzájutott. A felhasználási feltételek között szerepel, hogy az adatok nem nyilvánosak, így elsősorban arra koncentráltunk, hogy kik nincsenek rajta a közel 1,2 millió nevet tartalmazó nemzetközi figyelőlistán.
A lista ellenőrzése során hamar kiderült, hogy a lista készítői, karbantartói meglehetősen slendriánok: a családtagok közül még a köztársasági elnök gyermekei is hiányoznak. Rengeteg képviselő és politikus házastársai és családtagjai nem szerepelnek a listán, rajta vannak viszont furcsa mód a 2006-os országgyűlési választások képviselőjelöltjei.
Az alkotók nem tettek túl nagy erőfeszítést a prominensek üzleti kapcsolatainak feltérképezése érdekében sem. A miniszterelnök családtagjai szerepelnek a listán, de testvérének felesége, aki résztulajdonosa a család tulajdonában álló Gánt Kő és Tőzeg Kft.-nek, már nem. Kimaradtak a szórásból a nyáron megválasztott új alkotmánybírók is, kivéve azt, aki korábban képviselő volt.
Ahogy távolodunk a politikától, úgy nőnek a hézagok a listán. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő szinte teljes igazgatósága hiányzik, akárcsak a Magyar Fejlesztési Bank vezetői. Nincsenek rajta a például a Magyar Villamos Művek, a Paksi Atomerőmű és a MAVIR vezetői sem.
Olyan gigantikus, és a (korábbi menedzsmentek) gazdálkodási anomáliái miatt sokat bírált cégek irányítóit sem figyelik, mint a MÁV és a BKV. Nem fog fennakadni semmilyen rostán a Nemzeti Földalap, a Concordia Közraktár, vagy az épp a napokban tönkrement Malév menedzsmentje sem.
Nem kell kényelmetlenségtől tartania a kormányzati informatikai közbeszerzéseket bonyolító VÁTI vezetőinek sem, és értelemszerűen nem szerepelnek a listán azok az állammal, állami cégekkel bizniszelő politika-közeli üzletemberek sem, akiknek az ügyeit, számlamozgásait a leginkább értelme lenne figyelni.
Nincs központi PEP-nyilvántartás, erősítette meg a gyanúnkat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete. A sajtóosztályon közölték, hogy a hazai bankcsoportok saját vagy a multinacionális cégektől beszerzett, az általunk vizsgálthoz hasonló listával dolgoznak, aminek a meglétét és a használatát ellenőrzik, a lista helytállóságát azonban nem.
Kérdés, hogy hatékony eszköz-e a jelenlegi szabályozás a pénzmosás ellen. A bankok évi pár ezer euró kifizetésével és az ellenőrzés lefuttatásával letudják a kötelességüket, ugyanakkor roppant valószínűtlen, hogy a hatalmukkal, beosztásukkal visszaélő közszereplőket ilyen módon le lehetne buktatni.
A közpénzek kicsit is rafinált elsíbolói nyilván nem fognak saját néven olyan bankban számlát nyitni, ahol lebukhatnak: offshore cég mögé bújnak, vagy kevésbé szigorú bankot, országot keresnek. Arra viszont kétségkívül alkalmas a mostani rendszer, hogy az ország összes Balogh Józsefének, Horváth Istvánjának és Kovács Lászlójának Európa-szerte kellemetlenséget okozhasson.