Múlt héten jelent meg a kormany.hu oldalon az új Polgári Törvénykönyv (Ptk.) szakmai kodifikációs javaslata, amely alapján a kormány kidolgozza és a Parlament elé terjeszti az új PTK tervezetét. A javaslatból kiderül, a kodifikációs bizottság sem változtatna azon a jelenségen, hogy az intézkedő rendőr arcáról fényképet, videófelvételt publikáljanak a magyar sajtótermékek. Sőt, ha lehet még szigorúbb szabályozás nehezítheti majd a sajtó munkáját, ha a tervezet ebben a formában kerül áprilisban a Parlament elé.

Vagyis simán maradhat az a hungarikumnak számító helyzet hogy miközben New Yorktól Bukaresten át Moszkváig minden híradófelvételen látni az intézkedő rendőrt teljes valójában, a magyar sajtóban nem találni tiszta, nem kitakart felvételeket az egyenruhásokról.

Miközben a rendőrség munkáját nemcsak a sajtó, de a szemfüles adófizetők is nagy érdeklődéssel kísérnék, törvénybe ütközik a rendőrről, és más egyenruhás szervről készült felvétel publikálása. A 2006-os sajnálatos események idején a rendőri túlkapások miatt vált fontossá, hogy a rendőr tevékenysége teljes mértékben nyilvános legyen, a sajtótermékek mégis pénzbüntetéssel néztek szembe, ha felismerhető felvételt közölte, de számos civil is pórul járt már, mint például az a férfi, aki megörökített egy tilosban parkoló rendőrjárőrt.

Noha a rendőr, a börtönőr (és más, közhatalomgyakorló tisztséget betöltők) az adófizetők pénzéből lát el közfeladatot, sőt az állam hatalmát gyakorolja, amikor igazoltat, terelget, oszlat, mégis a jelenlegi szabályozás értelmezése, vagyis a bírói gyakorlat alapján tulajdonképpen kimondatlanul, de magánemberi minőségében teheti ezt. Ezért van joga kérni hozzájárulását képmásának publikálásához - amihez gyakorlatilag soha sem járul hozzá, ennek pedig az a következménye, hogy a szerkesztőségek inkább kitakarják a rendőr arcát, mintsem esetenként több százezer forintos bírságokat fizessenek ki a személyiségi jogainak megsértéséért perelő rendőrnek.

A 2006-os események hatása

A számtalan ellentmondást magában hordó gyakorlat kialakulásában a 2006-2007-es eseményeknek, egy sokak által bírált 2007-es ombudsmani állásfoglalásnak és a közösségi média hirtelen fejlődésének is szerepe van.

A nyilvánosság tájékoztatását végző fotós, tévés vagy online videós eddig büntetlenül készíthetett egyedi - vagyis nem tömegben  készült - felvételt közterületen tulajdonképpen bárkiről, ám a publikálásnál figyelembe kellett vennie, hogy a képmás nyilvánosságra hozása sérti-e a képen szereplő személyiségi jogait. A jelenleg hatályos Ptk szerint csak akkor nem kell hozzájárulást kérni a lefotózott személyről, ha nyilvános közszereplés közben készült a felvétel - ilyet pedig tipikusan politikus, közéleti szereplő követ el.

Az ombudsman közbelép

A magyar bíróságok értelmezése szerint a feladatát ellátó rendőr ugyanis nem közszereplő, ezért beleegyezése nélkül, felismerhető felvétel nem készíthető róla. Ha mégis készül, a rendőr pert indít, a sajtótermék pedig fizet. A rendőrök ezt a lehetőséget maradéktalanul kihasználják, és nem kevés pénzekért perlik állandó jelleggel a magyar sajtót. Mivel a bíróság előtt megállja helyét az az érvelés, hogy arcképük nagy nyilvánosság előtti bemutatásával nem vagyoni kár érte őket, hiszen nem közszereplők, a sajtó fizet.

A bírói gyakorlat ilyetén alakulását az általunk megszólaltatottak szerint Péterfalvi Attila adatvédelmi ombudsman 2007-es állásfoglalására vezetik vissza.

Akkoriban tüntetés követett tüntetést, vagyis a rendőri intézkedések nyilvánosság előtti bemutatása mindennapossá vált, a rendőri túlkapások miatt pedig soha nem látott érdeklődés övezte a közhatalom gyakorlóinak tevékenységét - a közösségi média és az internet terjedésével pedig a korábbinál sokkal több nyilvánosságot kaptak a rendőrök. Ebben a helyzetben foglalt állást úgy az ombudsman, hogy a rendőr nem közszereplő, ezért képmását beleegyezése nélkül nem lehet publikálni.

Egy fecske nem csinált nyarat

Azóta egy esetben döntött a sajtó javára a bíróság. A pécsi ítélőtábla egy 2011-es sporteseményen lefotózott rendőr perében úgy érvelt, „a tömegrendezvényen való rendőri részvétel (...), a sport- vagy politikai rendezvényeken a szurkolótáborok egymás elleni fellépésének a megakadályozására kivezényelt rendőrök tevékenysége – különösen a 2006. őszi budapesti események fényében – nyilvános közszereplésnek minősül”, valamint a közzétett képeken több személy is szerepel, ezért a fotók nem tekinthetők egyedi felvételnek, így a rendőr arcának kitakarására sincs szükség. Az Indexnek nem volt ekkora szerencséje.

Ugyanezzel az érveléssel próbált ugyanis védekezni legutóbb az Index jogásza is, Bodolai László a Fővárosi Törvényszéken (a Fővárosi Bíróság jogutódja), ahova négy rendőr adott be keresetet a 2011 májusában a Kossuth téren lezajlott rendvédelmi dolgozók demonstrációján készült képgaléria miatt.

Magyarul, miközben a rendőrkollégák tüntettek, az eseményt biztosító rendőr pert indított az eseményről tudósító Index ellen. A pesti bíróság pedig nem osztotta a pécsi döntést, elsőfokon elmarasztalta az Indexet. Lapunk a döntésbe ezúttal nem nyugodott bele, és fellebbez ellene.

Kúria: nincs jogbizonytalanság

Tekintve, hogy két hasonló ügyben eltérő ítéletet hozott két bíróság - felmerülhet, hogy a Kúria (korábbi nevén a Legfelsőbb Bíróság) jogegységi döntést hoz: irányt mutat a bíróságoknak abban, mi az ajánlott ítélkezés - a rendőr közszereplő-e vagy sem. Kérdéseinkre Banicz Erika Viktóra, a Kúria szóvivője válaszolt.

"Önmagában nem okoz súlyos jogbizonytalanságot, ha egy konkrét ügyben a bírói gyakorlattal ellentétes döntés születik, a Kúriának nem kell jogegységi eljárást indítania, mert van jogorvoslati lehetőség" - nyilatkozta az Indexnek a szóvivő, és rámutatott, a pécsi ítélőtábla sem hozott teljesen ellentétes döntést a gyakorlattal, hiszen - amellett, hogy megállapította a közszereplést - azzal is érvelt, hogy a fényképen a rendőr nem egyedül, hanem a tömeggel együtt szerepelt, vagyis - úgy tűnik - nincs szó egyedi ábrázolásról.

A Kúria álláspontja az, hogy ha bárki, rendőr, tűzoltó, mentő stb. egy nyilvános tömegrendezvényen, tüntetésen, sporteseményen végzi a munkaköréből eredő feladatait, nem válik nyilvános közszerepléssé függetlenül attól, hogy azt a legszélesebb nyilvánosság előtt teszi. Ebből következően, ha ilyen tevékenység során egy konkrét személyre irányulóan, a tömegből kiemelve felismerhető módon ábrázol a sajtó egy intézkedő rendőrt, és ezt a felvételt az ő hozzájárulása nélkül bemutatja, megsérti az adott személy képmáshoz fűződő jogát.

Tehát jogorvoslatra valóban van lehetőség, hiszen a beperelt fél (sajtótermék) másodfokra, sőt harmadfokra (Kúria) is viheti az ügyet, ám a Kúria ismertetett állásfoglalása után kérdéses, hogy a fellebbezés után mennyiben változik meg az érvelés, ha nemcsak az első- és másod-, de a hamadfokon eljáró bíróság is így vélekedik a kérdésről.

De mi a kérdés?

A rendőr nem közszereplő, állítja a bíróság. Az sem járja, hogy nem mutatható az államhatalom parancsát teljesítő, nevében eljáró rendőr arca, állítja az újságíró.

Mindkettőnek igaza van, feltéve, ha nem a kodifikációs bizottság szövegéből, hanem a témában publikált jogi szakvéleményekből és a 2009-ben elfogadott, ám végül nem hatályosult Polgári Törvénykönyv szövegéből indulunk ki. Az 1959 óta hatályos, többször módosított Ptk. újraalkotása a rendszerváltás óta napirenden van, a Bajnai-kormány utolsó hónapjaiban pedig meg is született az új törvény, amit Sólyom László köztársasági elnök az idő rövdiségére hivatkozva visszavont, így az nem lépett hatályba.

A 2009-es Ptk tisztázta a helyzetet, amikor úgy fogalmazott, nem kell hozzájárulás a "nyilvános közszereplés, illetve közhatalom nyilvános gyakorlása során a közszereplőről, illetve a közhatalmat gyakorló személyről felvétel készítéséhez és nem visszaélésszerű felhasználásához".

Vagyis a jogalkotó itt konkrétan megfogalmazta, mi is az intézkedő rendőr tulajdonképpen: nem közszereplő, de nem is egy olyan magánszemély, akit megilletnek a - képmás védelmével is járó - személyiségi jogok, hanem éppen ellenkezőleg: a hatalom megtestesítője, a hatalom maga. Éppen ezért igazoltathat, alkalmazhat kényszerítő intézkedést, vagyis másokat alapjogaiban korlátozhat - amit magánszemélyként értelemszerűen nem tehetne meg. Ezt a gondolatmenetet remekül vezette le Szabó Máté Dániel alkomtányjogász egy évekkel ezelőtt írt tanulmányában.

Az állam ellenőrizhetőségének kérdése

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) is számos alkalommal felemelte a szavát a hatályos bírói gyakorlat ellen. "Magyarországon nem feltétlenül a jogszabályokkal van a gond, hanem az ítélkezési gyakorlattal. A jogszabályok lehetővé tennék, hogy a médiában a rendőr arca bemutatható legyen, az ítélkezés alakult úgy, hogy ezt nem teszik lehetővé" - nyilatkozta az Indexnek Hegyi Szabolcs, a TASZ  politikai szabadságjogok program vezetője. A TASZ szerint már most is levezethető lenne az a jogi érvelés, hogy a rendőr arca - hatalomgyakorlói minőségében - közérdekű adatnak minősül, vagyis a nyilvánosságra tartozik.

Hegyi úgy érvel, hogy a személyiségi jogok bizonyos speciális esetekben korlátozhatók. Ilyen eset lenne ez is, hiszen a rendőr személyiségi jogával egy kiemelkedő közérdek áll szemben: az állam nyilvánosságának és a közhatalomgyakorlás ellenőrzésének jogos igénye.

A közszereplés és az otthon melege

Hegyi egyetért abban, hogy a rendőr nem közszereplő, hiszen ez a fogalom amúgy is egy nehezen meghatározható minőség, mert inkább szituatív, eseti jellegű. A pulpituson közszereplő politikus ugyanis otthonában - azaz más szituációban - mosogatva pl. már nem tekinthető közszereplőnek. Feltéve, ha nem nyújtott be törvényjavaslatot a mosogatás betiltásáért, hiszen akkor már közérdek fűződik ahhoz a tényhez, hogy a nyilvánosság előtt mosogatásbetiltás-párti politikus otthonában mosogat. Ahogy egyébként a rendőrt is - szolgálaton kívül, otthonában, horgászás közben - ugyanúgy megilletik a személyiségi jogok.

"A közhatalomgyakorlás viszont egy komoly felhatalmazás, ráadásul egy szűk, meghatározott, zárt halmazt érint, amely halmaz szereplőit jogszabályok határozzák meg" - állítja Hegyi, aki egyszerűen úgy definiálná a közhatalom gyakorlóit, mint "akik fel vannak hatalmazva arra, hogy az állampolgárok jogait és kötelezettségeit közvetlenül érintő döntéseket hozzanak".

Jóllehet az ELTE jogi karán alakult kodifikációs bizottság álláspontja szerint "az új Kódexnek (…) növelnie kell a jogbiztonságot, meg kell könnyítenie a jogalkalmazók és a jogkeresők eligazodását a természetes és jogi személyek mellérendeltségi viszonyait szabályozó joganyagban.", a javaslat ebben a kérdésben nemcsak visszalépést jelent a 2009-es törvényhez képest (lásd a keretest), amikor szót sem ejt a közhatalom gyakorlóiról, de a jelenleg hatályos szabályozást is tovább szigorítja azzal, hogy már nemcsak a felvétel nyilvánosságra hozatalát köti hozzájáruláshoz, hanem annak elkészítését is ("elkészítéséhez és felhasználásához").

Itt repül a kismadár

Azt pedig még elképzelni is nehéz, hogyan valósulhat meg a gyakorlatban ez a szabályozás.

Hogyan készülnek majd el a tévéhíradók, a cikkek, a fotógalériák és a videók, ha minden egyes felvétel előtt engedélyt kell kérni minden rendőrtől, hogy felvétel készüljön róla? Ha véletlenül mégis felvétel készül, akkor mi történik: a rendőr elkobozza a fotós, kamerás készülékét és megsemmisíti a felvételt? Vagy utólag a bíróság bekéri a nyersanyagot?

Ez még a mai, kitakarós gyakorlatnál is sokkal keményebb öncenzúrához vezethet, vagyis ahhoz, hogy a sajtómunkatárs már meg sem kockáztatja, hogy a rendőri intézkedésről bármilyen felvételt készíthessen. Az utolsó nagy kérdés pedig az, hogyan fog az eseményekről, a hatalom tevékenységéről tájékozódni az olvasó és a néző.

Az új Ptk. első változatát a hetekben hozta nyilvánosságra a kormány. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM)  áprilisra dolgozza ki a Parlament elé benyújtandó törvénytervezetet. Megpróbáltuk szóra bírni az Országgyűlésben a 2009-es Ptk. körül szorgoskodó, ma már kormánypárti KDNP-s honatyákat - Salamon Lászlót, Mátrai Mártát és Rubovszky Györgyöt, de a javaslat frissességére hivatkozva nem akartak reagálni.

Ez nem a kormány álláspontja

A kormány részéről  Rétvári Bence a KIM államtitkára nyilatkozott az Indexnek. "A koncepciót a jogtudósok írták, ez még nem a kormány álláspontja" - fogalmazott elismerve, hogy valóban nem oldja meg a rendőrképmás és a nyilvánosság problematikáját a jelenlegi szöveg, de személy szerint szeretné, ha ez rendeződne. "Még frakcióülésen sem volt róla szó" - érzékeltette, a kormány és a parlamenti kormánytöbbség is a törvénytervezet kidolgozásának elején van még.

Megkérdeztük az Országos Rendőrfőkapitányságot is, hogy mit gondol a kérdésről, illetve mitől fél valójában a rendőr, amikor személyiségi jogi pert indít újságokkal szemben. "A rendőr nem közszereplő" - visszhangozza Garamvölgyi László szóvivő is a bíróságok és Péterfalvi Attila álláspontját, de hangsúlyozta, ez a gyakorlat egyáltalán nem zárja ki az intézkedő rendőr azonosítását, és azt, hogy készülhessen róluk felvétel. "Annak vagyok a híve, hogy ezt jogilag rendezzük, és megértem a sajtót is egyébként."

Garamvölgyi szerint egyébként sok olyan vidéken élő rendőr szolgál Budapesten, akik otthon nem szeretik bevallani, hogy mit csinálnak a fővárosban, ezért indítják a kártérítési pereket, és nem egyfajta megélhetési pereskedésről van szó részükről.