A Jólét és Szabadság Demokrata Közösség ifjúsági tagozata szerdán közleményben jelentette be, hogy kéri a Corvinus Egyetem vezetését, Schmitt Pál doktorijához hasonlóan Bokros Lajos diplomamunkáját is vizsgálják meg. Az MDF utódpártja szerint ugyanis képtelenség, hogy valaki a nulláról indulva egy év alatt olyan szintű spanyol nyelvtudást szedjen fel, ami alkalmassá teszi arra, hogy 30-40 szakkönyvet áttanulmányozzon és szakdolgozatot írjon belőle.

A JESZ, amely az elmúlt hetekben kampányt indított annak érdekében, hogy rábírja Bokros Lajost az MDF színeiben szerzett brüsszeli parlamenti mandátumának visszaadására, egy közel két évtizedes történetet élesztett újra.

Bokrost a Horn-kormány pénzügyminisztereként 1995-ben a parlamentben is megtámadták a Panamai Egyetemen írt disszertációja miatt. Egy kisgazda képviselő a plenáris ülésen állította, hogy a miniszter 50 dollárért vette a végzettségét igazoló munkát. A politikusok által elhintett gyanút erősítette, hogy akkoriban forgalomba került egy panamai levél is, amelyben az egyetem illetékese leírja, nincs adat arra, hogy „señor Bokros” a hallgatójuk lett volna.

A plágiumvádat megpengető JESZ közleményében további feljelentésekre buzdította az embereket Bokros ellen. Az Index azonban csak egy tisztázó levelet kapott, amelyben a rövid MDF-es karriert is magamögött tudó közgazdász egykori egyetemi csoporttársa mesélte el, hogyan lehetséges, hogy az MKKE diákjaiként közel egy évig tanultak Panamában, ám hivatalosan még sincs nyoma az ottlétüknek.

A spanyol nyelvoktatással is foglalkozó Somfai Gábor 1973 és 1978 között volt Bokros csoporttársa Budapesten a közgáz általános karán, a tervezés szakon, ahol végül elméleti gazdaságpolitika szakágazaton végeztek. Az egyetem elvégzése után indultak együtt 10 hónapos ösztöndíjjal Panamába.

Somfai szerint a történet úgy kezdődött, hogy az MKKE-n meghirdettek egy intenzív spanyol nyelvtanfolyamot, amely mindenki számára nyitva állt azzal az ígérettel, hogy a sikeres elvégzői között dél-amerikai ösztöndíjlehetőségeket fognak szétosztani.

„Száznál többen jelentkeztünk, a nyelvtanfolyam heti 18 órás volt, három tanárral, köztük volt Fülei Szántó Endre tanszékvezető és Takács Zsuzsa költő. Ezt a tempót kevesen bírták, két év alatt a csoport létszáma hat főre zsugorodott. Az ösztöndíj feltétele a felsőfokú spanyol nyelvvizsga letétele volt. Ez négy fiúnak és két lánynak sikerült, a fiúk közül ketten Mexikóba mentek, ketten Panamába utaztunk, a két lány pedig Kubába kapott ösztöndíjat, mondván hogy lányoknak inkább a „baráti” Kuba ajánlott” - emlékezett vissza Somfai.

Az ösztöndíj hivatalos célja nyelvi továbbképzés volt, magyar koordinátora az azóta megszűnt Kulturális Kapcsolatok Intézete, a diákok az intézettel álltak hivatalos kapcsolatban, nem a panamai egyetemmel.

„Mivel Panamában hamar kiderült, hogy a nyelvi továbbképzés mellett rengeteg szabadidőnk marad, mindketten elkezdtünk bejárni a panamavárosi egyetemre, hogy anyagot gyűjtsünk a doktorinkhoz. Ehhez nem kellett hivatalosan beiratkozni, az ösztöndíjra hivatkozva megbeszéltük az adott tanárokkal, hogy bejárhatunk az óráikra. Leginkább Juan Jovane professzor világgazdaságtan óráit látogattuk. Vizsgáznunk nem kellett, valamiféle vendéghallgató félék voltunk, különösebb adminisztrációs kötöttségek nélkül, tanulmányainkról itthon kellett beszámolnunk a Kulturális Kapcsolatok Intézetének. Szorgalmasan látogattam kint az USA által szponzorált Washington Amador könyvtárat is, Bokros Lajosnak is hoztam onnan anyagokat, tehát az általunk felhasznált irodalmak tényleg léteztek, nem fikció az egész. Hazatérésünk után 1980-ban én a közgázon doktoráltam a Világgazdaság tanszéken a közép-amerikai integráció témakörében, tudomásom szerint Bokros Lajos is ezt tette, tehát doktorink magyarországi doktori, amelyhez kinti anyagokat használtunk fel, bőségesen” - állítja Bokros egykori csoporttársa.