Közel négy évvel Schmitt Pál kisdoktori disszertációjának megvédése előtt, 1988 szeptemberében olyan cikk jelent meg az Állami Ifjúsági és Sporthivatal lapjában, a Labdarúgásban, amely múlt időben, mintegy kész munkaként említi a doktori disszertációt. A havilapban megjelent kétoldalas cikk címe Labdajátékok az olimpiákon, és Schmitt Pál beszél benne a csapatsportokról. „Schmitt Pál, a MOB főtitkára, a NOB magyar tagja Az olimpiai program elemzése címmel készítette doktori disszertációját, tehát a téma szakértő ismerője. Ismertetőjét a definícióval kezdte: tulajdonképpen mit is nevezünk csapatsportnak” – így vezeti fel a cikk Schmitt mondanivalóját.
Schmitt disszertációjának végleges változatán dátumként 1992 május szerepel, a bírálatok pedig 1992 júniusában készültek. Az, hogy a doktorinak létezett már egy változata 1988 szeptemberében is, ellentmondani látszik annak, amit a keletkezési körülményekről Schmitt korábban mondott. A disszertáció készítéséről Scmitt Pál Kő András sportújságírónak beszélt a 2005-ben megjelent Vendégségben: Schmitt Pál című könyvben.
„Amikor anyuka meghalt, megfogadtam, hogy doktori címet szerzek. »Minden szép, minden jó körülötted – mondta egyszer –, de úgy szeretném, ha dr. Schmitt Pál lennél.« Egyik fülemen bement, a másikon kijött. Gondoltam, ez úgyis lehetetlen, nekem sohasem lesz rá időm. De amikor meghalt, eldöntöttem, hogy le fogok doktorálni. Közben azonban már NOB-tagként, 1992-ben jött az első olimpiám, egy évvel korábban beválasztottak a végrehajtó bizottságba. Akkor neveztek ki spanyol nagykövetnek, és erre a megbízatásra készültem. A Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként szintén akadt tennivalóm, és mindezek dacára ledoktoráltam filozófiatörténetből. Kisdoktorim van a Testnevelési Egyetemen” – idézte a könyvet korábban a Hvg.hu. Ugyanerre a könyvre hivatkozva idézte fel a Hvg.hu, hogy Schmitt édesanyja 1990 augusztusában halt meg.
Az viszont tény, hogy a dolgozat sokat változott az 1988-as verzióhoz képest, hiszen a felhasznált szakirodalom 21 tételes jegyzékében több, ’88 után megjelent forrás is szerepel. Ilyen például az Olimpiai Charta 1991-es verziója, vagy éppen Klaus Heinemann szintén 1991-ben megjelent tanulmánya, amelynek – mint azt azIndex megírta – hosszú részletei köszönnek vissza szinte szó szerint a Schmitt-doktoriban.
Schmitt 1992-re frissítette a dolgozatát az újabb fejleményekkel. Az 1988-as újságcikkben bátran beszélt arról, hogy bár Magyarország az egyik legerősebb öttusa-hatalom, ő személy szerint a NOB-on belül azok közé tartozik, akik ellenzik, hogy egyetlen szerepléssel akár két aranyérmet is szerezhessenek az öttusázók amiatt, hogy az egyéni produkciók összeadásából jön ki a csapatverseny eredménye. 1992-re győzött a NOB-on belül az ellenzők tábora, Schmitt doktorijának végleges, 1992-es változatából ez ki is derül.
„Amennyiben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság másként nem intézkedik, egy versenyszám nem eredményezhet egyidőben egyéni és csapat rangsorolást. (Ezen előírás hosszas vita után került a chartába, sokan kifogásolták az úgynevezett pseudo csapatversenyek létét. Az 1996 évi játékok programjából már ennek alapján került törlésre az öttusa.)” – olvasható a doktoriban. Ez a két mondat egyébként a doktorinak egy olyan részében szerepel, amely a Hvg.hu összehasonlítása szerint gyakorlatilag az akkor hatályos Olimpiai Charta átvétele. Az első mondat szerepel is a Chartában, azonban a zárójeles megjegyzés Schmitt sajátjának tűnik.
Az 1988-as állapothoz képest a cím is változott, a doktori végleges változatának Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése címet adta Schmitt. Érdekesség, hogy a ’88-as újságcikkben említett egyszerűbb cím, „Az olimpiai program elemzése”, megegyezik annak a munkának a címével, amelyet 1985-ben jelentetett meg Nikolaj Georgiev és egy másik bolgár sportkutató, Hristo Meranzov. Az Analysis of the Olympic Programme című munkából a Hvg.hu szerint közel egy oldalnyi szöveget emelt át doktorijába Schmitt. Szerepel is Schmitt szakirodalom-jegyzékében, igaz, pontatlan magyarra fordítással, Az olimpiai program értékelése címen.
Nikolaj Georgiev másik, 1987-ben befejezett tanulmányából – ahogy azt a Hvg.hu feltárta - mintegy 180 oldalnyi terjedelemben vehetett át Schmitt hosszú mondatokat, bekezdéseket. A plágiumügy kirobbanása után a Köztársasági Elnöki Hivatal azzal utasította vissza a vádakat, hogy Schmitt Nikolaj Georgievet személyesen, jól ismerte, és kutatásaik során több résztéma megtárgyalása során együttműködtek. Az 1988-as újságcikkben Schmitt nem említi sem Georgievet, sem azt, hogy bárkivel együtt dolgozott volna, a doktorija megírásáról egyáltalán nem mesél.
A közel négyéves várakozás miértjére is választ adhat a Semmelweis Egyetem tényfeltáró bizottságának jelentése, amely március 28-ra készül el. Tóth Miklós, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának (TSK) dékánja januári sajtótájékoztatóján ugyanis azt mondta: a bizottság feladata, hogy "minden részletében" feltárja Schmitt "doktori eseményének" részleteit.
Az eredmény bejelentésének forgatókönyvéről egyelőre nem sokat lehet tudni. A Semmelweis Egyetem hétfői megkeresésünkre megerősítette, hogy a tényfeltáró bizottság munkájával kapcsolatos eredményekről március 28-án adnak tájékoztatást, sajtóesemény formájában, ahol a bizottság tagjainak nevét is megismerhetjük. ( A január végén felállt öttagú bizottság tagjainak nevét eddig nem hozták nyilvánosságra, arra hivatkozva, hogy így biztosítják munkájuk zavartalanságát.)