Egyes cselekményeket átminősített, de a büntetési tételeken nem változtatott, jogerős ítéletében a diósdi maffiaperben eljáró győri ítélőtábla. Kovács Tamás bíró – emlékeztetve arra, hogy több védő is kifogásolt a nyomozás és az elsőfokú eljárás során történt mozzanatokat – elmondta: az általa vezetett tanács a két szakasz egyikében sem bukkant olyan eljárási szabálytalanságra, amelyet utóbb ne hoztak volna helyre.
Korábban több védő kezdeményezte az első fokon hozott ítélet hatályon kívül helyezést, mondván, a megyei bíróság két tagja is nyomozási bíróként lépett fel korábban. Kovács Tamás elmondása szerint ezt a jogszabályokból és a joggyakorlatból le nem vezethető, kiterjesztő értékelésnek tekintették.
A bíró megjegyezte: nem tudtak eltekinteni a bűnszervezetben való elkövetés megállapításától sem azokban az esetekben, amelyekben azt a vádlottak, illetve azok védői kérték. Megállapították azt is, hogy az első fokon eljáró tanács helyesen döntött arról, mely bizonyítékok rekesztendőek ki az ügyből, s melyek nem, miközben széleskörű és színvonalas bizonyítási munkát végzett.
A Pest megyei bíróság 2010. június elsején első fokon a 44 embert érintő ügyben egy vádlottat életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt, hárman 20 év fegyházbüntetést kaptak és több vádlottra 1 év és 18 év közötti szabadságvesztést róttak ki.
Az akkori döntés a vádlottak számlájára írt a 2000-es évek elején elkövetett, a Mol százhalombattai finomítóját 100 milliós nagyságrendben megkárosító olajlopásokat. Megállapította azt is, hogy a bűnszervezet több tagja miként jutott el a védelmi pénzek szedésétől a nagy tételű olajlopásig, a diósdi kettős gyilkosságig, valamint a pénzszállító autók és bankfiókok elleni támadásokig.
Az ügy mostani szakaszában a tárgyalóteremben megjelent szereplői közül akadtak, akik emelt fővel, néhányan tenyerükbe temetett arccal hallgatták a bírói indoklást. Az első fokon a legsúlyosabb büntetésre ítélt vádlottak (az életfogytiglannal sújtott K. Ferenc, a bűnszervezet irányításával vádolt testvérpár, Sz. István és Miklós, a húsz évre ítélt C. Attila, valamint a 17 és fél évi fegyházzal sújtott P. István) nem kívántak részt venni az ítélethirdetésen.
Az ítélethirdetés után a tárgyalóteremben elkezdték letartóztatni a per tíz, szabadlábon védekező vádlottját. A rendőrök igazoltatták a vádlottaknak fenntartott szektorban ülőket, és megbilincselték azokat, akiknek azonnal meg kell kezdeniük büntetésük letöltését. Az elítéltek közül – akik egyikét már az ítélethirdetés alatt is visszatanácsolta a terembe az ajtóból egy kommandós – többen még gyorsan hazatelefonáltak, mások ügyvédjükkel vagy társaikkal beszéltek az elvezetés előtti percekben.