Egy amatőr madártenyésztő szélmalomharcot vív a magyar hatóságokkal, hogy bebizonyítsa, egy madár nem lehet védett, ha fogságban született. Hermann Ottó süvöltőt tenyésztene, de ezt itthon nem lehet. Belgiumban viszont igen, ezért most az EU-val vizsgáltatja, hogy Magyarország megsérti-e az uniós jogot.
„Édesanyám szólt, hogy siessek haza, mert keresnek a rendőrök. A kutyával voltam éppen állatorvosnál” – mondta Hermann Ottó, egykori biztonsági őr, hogy meddig fajult jogi háborúja a süvöltőiért.
A süvöltő a verébalakúak rendjébe és a pintyfélék családjába tartozó, 15 centis erdei madár. Magyarországon kevés fészkel, de Európában és Ázsiában sokfele él.
Hermann Ottót azért kereste egy rendőr és öt további személy a természetvédelmi hivataltól, hogy elkobozzák a süvöltőit. A madarakat nem vitték el, Hermann arra hivatkozott, hogy már sötét van, és ha a madarakat felébresztik, akkor megijednek, és nekirepülve a kalickájuknak kárt tehetnek magukban. A süvöltők azóta is Hermann csomádi otthonában vannak, a kert végi sufniszerűségben, több másik madár mellett.
Hermann Ottó tudta, hogy benne van a pakliban, hogy megbírságolják és akár el is kobozzák a madarait. A magyar törvényeket akarta tesztelni, azt remélve, ha végigviszi a süvöltő ügyet, akkor megváltoztathatja a magyar madártartási rendszert.
Hermann egyszemélyes háborúja most vesztésre áll, de a dolog súlyát jelzi, hogy már Brüsszelben az Európai Bizottság is foglalkozik Hermann madaraival. Az egykor kaszinót őrző, teletetovált karú, nagydarab Hermann kőkemény harcot vív már 2010 októbere óta süvöltőiért.
Eddig Schmitt Pál köztársasági elnökhöz, a Miniszterelnökséghez, az igazságügyi minisztériumhoz, Lezsák Sándorhoz házelnökhelyetteshez, Fazekas Sándor földművelésügyi miniszterhez, Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkárhoz és a jövő nemzedéke ombudsmanhoz fordult. Nem is beszélve az ügyében leginkább illetékes természetvédelmi hivatalról. A két madárral kapcsolatos levelezés tértivevényekkel együtt vastagabb paksamétát ad ki, mint amekkora Hermann bicepsze.
Eddig sehol sem mondták, hogy igaza van, leginkább az Európai Bizottságban reménykedik most. Onnan ugyanis azt írták, hogy komoly okot találtak a vizsgálat lefolytatására.
A Hermann–Magyar Állam-konfliktus lényege a következő: az illetékes állami hatóság (természetvédelmi hivatal) szerint nem lehet süvöltőt tartani hobbiból, mert védett madár. (Eszmei értéke példányonként tízezer forint.) Hermann szerint azonban az ő madaraira nem vonatkozhat a védettség, mert sohasem éltek vadon.
Hermann egy belga tenyésztőtől vásárolta süvöltőit. Európa más részein is védett ugyan a süvöltő, de a fogságban szaporított példányokra máshol nem vonatkozik a védelem. A Hermannak a madarakat eladó belga kereskedő igazolta, hogy a süvöltőknek már a szülei is fogságban születtek. Sőt a Magyarországra behozott süvöltők színe (barna pasztell) olyan, amilyen a természetben nincs. A lábukon ötnapos fiókakorukban felhelyezett gyűrű is bizonyítja, hogy fogságban született példányok.
Hermann szerint a védelem csak a vadon élő példányokra kellene hogy vonatkozzon, és jogértelmezése szerint ez következik a természet védelméről szóló törvényből. A természetvédelmi hivatal szerint viszont ez nem így van.
Hermann a törvény tizedik paragrafusával érvel, amely így definiálja a védendő élőlényeket „Vadon élő szervezet egyedének az országba történő behozatala, átszállítása, kivitele, mesterséges körülmények közötti szaporítása, tartása, termesztésbe, tenyésztésbe vonása, keresztezése, természetbe kijuttatása, értékesítése a Kormány által meghatározott feltételekkel és módon történhet.” Hermann szerint mivel az ő madarai sosem éltek vadon, ezért rájuk nem vonatkozhat a törvény.
A hivatal viszont a 43. paragrafusra hivatkozik, ami szerint védett fajok birtokban tartásához a hivatal engedélye kell és ezt hobbicélú tartáshoz nem lehet kiadni. Így ők nem adhatták meg az engedélyt a madarak tartásához, még csak mérlegelni sem volt módjuk.
Hermann sok politikushoz, hivatalhoz fordult, még Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár fogadóórájára is elment, de fáradozásai nem hoztak eredményt, nem tudott itthon meggyőzni senkit sem, hogy igaza van. Pedig több példája is van: egyrészt az EU nagy részén a fogságban szaporított példányokra nem vonatkozik a védelem, és szerinte Magyarországon is van példa a két eset szétválasztására. Például a vadon élő hóvirág védett, azonban üzletekben teljesen legálisan lehet kertbe ültethető hóvirághagymát kapni, vagyis a védett élőlény legális házi szaporítása lehetséges. Ugyanígy igen sokan tartanak legálisan Magyarországon görögteknőst, ami szintén védett állat, ám megfelelő tenyésztői igazolással forgalomba hozható.
Hermann jogi küzdelmében az utolsó szalmaszál az EU. Azt reméli, hogy az Európai Bizottság legvégső esetben kötelezettségszegési eljárással módosíttatja a magyar hatóságok hozzáállását. Az Európai Bizottságnál ugyanis beadványa nyomán már vizsgálják, hogy Magyarország akadályozza-e az áruk szabad mozgását előíró irányelvet azzal, hogy itt nem lehet olyan árut tartani, ami más európai országban legálisan kapható.
Hermann internetről és külföldi tenyésztők tanácsai alapján az elmúlt években beletanult a madártenyésztésbe, és azt szeretné, ha például süvöltővel, illetve más védett, ám nyugaton széles körben tenyésztett madarakkal is legálisan foglalkozhatna.
Szerinte van igény ezekre a madarakra, és létezik feketepiacuk is. Egy süvöltő hím 200, a tojó 100 euró a nyugati, legális kereskedésben. Hermann szerint amennyiben ugyanaz a büntetés jár a külföldön (az ottani törvények szerint) legális madarak vásárlónak, és a befogott vadmadarak tartójának, akkor az olcsóbb, természetből lopott állatok kereskedelme fut fel.
Hermann próbának szánta a madárimportot, nem véletlen tehát, hogy ennyit fáradozik az ügyben. 2010-ben, a kormányváltás után hozta és jelentette be a madarakat, hogy kipróbálja, az új kurzusban megkapja-e az engedélyt. Abban bízott, hogy a kormányváltás után megértőbbek lesznek a hatóságok, és átérzik, hogy a korábbi hozzáállásuk nem volt jó. Hermann ugyanis már az előző ciklusban is győzködte a hatóságokat, de ugyanúgy hiába, mint most.
A süvöltők elkobzásáról határozó Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség igazgatója, Dolla Eszter így foglalta össze az ügyet az Indexnek: „Az ügyfél a hazai jogszabályok értelmében nem kaphat engedélyt a süvöltők tartására” és mivel a felügyelőség jogalkalmazó szerv, nekik kötelességük megakadályozniuk, hogy védett állatokat hobbiállatként tartsanak Magyarországon. Hermann fellebbezett az elkobzásról szóló határozat ellen.