Nyugdíjas szimpatizánsok társaságában sírta vissza a köztársaságot a demokráciát féltő MSZP az általuk állított Magyar Köztársaság kövénél, melyet a résztvevők papírzászlókkal tűztek tele. A párt vezetői még mindig bíznak a 2014-es sikerben, a rendezvény ezt kevéssé erősítette meg, de legalább a kő olyan fontos lett, hogy térfigyelő kamerát kellett fölé helyezni. Az nem derült ki, hogy ez a védelem csak ideiglenes vagy végleges.
Az MSZP idén másodjára siratta a Magyar Köztársaságot a kétharmados alaptörvény elfogadásának első évfordulóján a párt által tavaly lerakott köztársaság kövénél, ami leginkább egy sírkőre emlékeztet. A hangulat ehhez mérten gyászos volt annak ellenére, hogy a kő – amit bármelyik temetkezési vállalkozó megirigyelhetne – az állampárti idők óta szocialista bástyának számító Angyalföld szívében, a Vizafogó panelházai és a Helia Hotel árnyékában áll. A tavalyi tumultus és a beszédek utáni fáklyás felvonulás is elmaradt idén. A párt prominensein és néhány fiatalabb szimpatizánson kívül pár tucat nyudíjas vett részt az eseményen, amit körülbelül ugyanennyi rendőr biztosított a Duna-partról.
A szervezők valószínűleg több résztvevőre számítottak. Miután mindenkinek jutott a hurkapálcákra rögzített papírzászlókból, az osztogatás nem állt le. A cél valószínűleg az volt, hogy az osztogatók kezéből elfogyjanak a zászlók. A rendezvény egyetlen tizenöt évnél fiatalabb résztvevője, egy szemüveges, copfos, rózsaszín kabátban és iskolatáskában mászkáló kislány is a lobogók szétszórásával volt elfoglalva. Nem csoda, hogy engem is vagy négyszer kínáltak meg zászlóval a szimpatizánsok.
A tavalyi forgatókönyvvel ellentétben – amikor az ismert arcok mind a mikrofon mögött, a pódiumon sorakoztak – idén csak a szónokok álltak fel az emelvényre.
A politikusok többsége – így az MSZP nagyasszonyai, Lendvai Ildikó és Lamperth Mónika vagy a később felszólaló Hiller István, az ingyen BKV-s Horváth Csaba, Mesterházy pártelnök vagy Kiss Péter – nem nagyon keveredett a néppel. Inkább a színpad mellett álltak, és egymással smúzoltak. Azért volt pár üdítő kivétel, például a korábban pártelnöki ambíciókat is dédelgető Szanyi kapitány, Török Zsolt szóvívő, vagy a korábbi újpesti alpolgármester Trippon Norbert. Utóbbi kettő összeöltözhetett, a vörös egyik árnyalatát, rózsaszín inget viseltek. Vagy csak mindketten trendik akartak lenni.
Hozzájuk hasonlóan a résztvevők többségén is volt valami piros, mondjuk, egy terézvárosi MSZP-s esőkabát, egy póló, vagy egy Societas-os vörös sál.
Két nyugdíjas néni is hiába kérte Törököt, hogy küldje a többieket kicsit a nép közé barátkozni, ők jól elvoltak egymással. Az idős asszonyok egyébként csak a sok rendőrt kiszúrva látogatták meg a köztársaságot sirató eseményt, de azért az MSZP-s politikusoknak nagyon örültek.
Nem csak a szimpatizánsokat, az egymással cseverésző politikusokat is váratlanul érte a Himnusz felcsendülése, amit aztán egyhangúlag énekeltek. Utána még egy Hajrá, Angyalföld!-re is futotta a közönségből. Elsőként Galkó Balázs állt be a mikrofon mögé, elszavalta József Attila Ős patkány terjeszt kórt kezdetű versét. Őt Mesterházy Attila, Horváth Csaba és Hiller István követte. Mindhárman a demokratikus Magyarország leépüléséről beszéltek szavazóbázikusok tagjainak. Mesterházy szerint mindez lopakodva történik, egyelőre nincs totális elnyomás, a parlament pedig azért maradt meg, hogy a demokrácia látszatát keltse.
Horváth Csaba arról beszélt, hogy a kiépülő rendszer a Fidesz belső, félelmekkel teli világát tükrözi, ahol a hatalom szükségképpen jók és rosszak, barátok és ellenségek kategóriáiban gondolkozik. Szerinte a Fidesz a szobrokkal együtt nem csak Károlyi Mihály, de József Attila és Nagy Imre szellemiségét is igyekszik eltörölni. Később megnyugtatott, hogy a demokraták majd együttes erővel visszaállítják azt, amit a mostani kormányzat le akar bontani.
A pulóver-zakó kombóban egyetemi professzorként színpadra álló Hiller István is azt mondta, hogy majd 2014-ben visszaállítják a demokratikus rendet, ezzel megalapítva a negyedik köztársaságot. A köztársaságot, melynek élő eszménye ez a kő, mely akkor teljesül be, mikor a köz választhatja majd meg a köztársasági elnököt. Beszéde végén arra kérte a közönséget, hogy a Lesz még magyar köztársaság! dallamaira helyezzék papírzászlóikat a köztársaság köve elé, a résztvevők többsége azonban inkább a kőbe tűzte a zászlókat. Biztos nehéz lett volna lehajolni.
Nemcsak a nyugdíjasok elmaradhatatlanok egy MSZP-s rendezvényről, a rendőrök is kötelességüknek érezték, hogy nagy erőkkel vonuljanak ki. A kő fölötti fára még egy térfigyelő kamerát is felszereltek. Valószínűleg ideiglenesen, bár a helyszínt biztosító rendőrök azt mondták, hogy a kamera állandóan ott van. A tavalyi átadón azonban videónk tanúbizonysága szerint még nem volt a fán.
Amúgy a Magyar Köztársaság siratása nem zavart sok vizet, eleinte még arra is odafigyeltek, hogy a bicikliút szabadon járható legyen. Később azonban a bringásoknak meg kellett kerülniük az úton álló kisebb tömeget. Az egyetlen kivétel egy maszekul összerakott, motorral felszerelt mountain bike-on ülő renegát volt, akit nem zavart, hogy át kell vágnia az MSZP-szimpatizánsokon.