Index Vakbarát Hírportál

A híres írók nem mertek, így mi érettségiztünk le magyarból

2012. május 9., szerda 20:09

Felkészít-e a való életre az érettségi? A megválaszolhatatlan kérdésre saját testi és szellemi épségünk veszélyeztetésével kerestük a választ: leérettségiztünk. Hála istennek mind ötösre, de ezúttal nem ez volt a kérdés.

Az Index történetének legmegrázóbb feltárt ténye következik: a magyar írók gyávák.

Ha nem lennének itt kiskorúak is, azt mondanám: beszariak. Ha okoskodni kell, meg jól jönne valami ösztöndíj, persze verik az asztalt, de ha tökösen helyt kell állni, és mellé minimálisat kockáztatni is, rögtön menekülőre fognák. .

A dolog úgy derült ki, hogy kitaláltuk a szerkesztőségben, teszteljük le valahogyan az idei érettségit. A valahogyanból az lett, hogy hívjunk meg híres magyar írókat, és írassuk meg velük a magyarérettségit. Az alapötlet az volt, hogy páran mi is leérettségizünk velük együtt, aztán a dolgozatokat vakon kijavíttatjuk egy igazi gimnáziumi magyartanárral, majd sok tízezren együtt nevetünk az eredményen.

Megkerestünk nagyon, közepesen és kevésbé híres írókat és költőket, a Nagy Öregektől a Dinamikus Látszatot Keltő Álfiatalokon át a Majdnem Tényleg Fiatalokig, és képzeljék el, egyetlen egy sem merte vállalni közülük, pedig a könyvtárban született zsidótól a kocsmában felnőtt parasztig volt közöttük mindenféle. Kilencven százalékban ugyanazzal az indoklással hajtottak el minket: milyen ciki lenne leégni a nagyközönség előtt. Úgyhogy hagyjuk is a szerencsétlen magyar írótársaságot! Mi ugyanis nem félünk nyilvánosan megalázni magunkat, úgyis ezt műveljük az unalmasabb munkanapokon is, így persze megcsináltuk a tesztet mi magunk.

Hárman vágtunk bele: Janecskó Kata, a politika rovat riportere, Haász János, a gazdasági rovat vezetője és én. Csak annyi segítséget használtunk, mint a diákok, vagyis a letöltött feladatlapokat és egy helyesírási szótárt. Természetesen nem használtunk Google keresőt, bár ennek őszintén szólva nem is lett volna túl sok értelme. Mivel mi életvitelszerűen írunk, ellentétben a diákokkal, a tesztkérdésnél kettő helyett egy órát adtunk magunknak.

Alapvetően azt próbáltuk tesztelni, hogy a 2012-es magyarérettségi a későbbi civil életben is felhasználható képességeket kér-e számon. No meg a másik irányban azt, hogy az értékelési rendszer helyesen jelez-e vissza, ha a vizsgázónak jó a szövegértése és a fogalmazása. Újságírók vagyunk, vagyis rettentően felszínesek, de nap mint nap kell értelmeznünk leírt szövegeket, a gondolataink könnyen befogadható, írásbeli megfogalmazásáról nem is beszélve. Emiatt gondoltuk, hogy mi is megtesszük kísérleti nyúlnak. Az akció annyira életszagú volt, hogy a napi munkánk közben érettségiztünk le, kettőnk rovatügyeletesként, fél kézzel más cikkeket szerkesztve. A három választható témát persze elosztottuk egymás között.

A dolgozatainkat Székely Júlia két osztályával éppen érettségiző gimnáziumi tanár pontozta, miután nyilvánosságra hozták a hivatalos javítókulcsot. A dolgozatokat összekevertük, rájuk írtunk egy 1-est, egy 2-est és egy 3-ast, így bírálónk nem tudta, kinek a szövegét javítja. Az olvasók kedvéért a tanárnőt megkértem arra, hogy, bár ez ma már nem része a magyarérettséginek, a régebbi divat szerint adjon pár mondatos szöveges értékelést is a dolgozatainkról. Bár ne tettem volna!

Én lettem az 1-es, a Camus-ről és a hősiességről írott esszémet plusz a kíméletlenül pontos szöveges értékelést itt olvashatja, ez itt János írása Karinthy két híres novellájáról, ez pedig Kata műve Arany Tetemre hívásáról. Ez itt az én szövegértési tesztem, emez Jánosé, ez pedig Katáé. Utóbbiakhoz nincs külön tanári értékelés. Jó szörnyülködést a műveinkhez!

A szövegértési feladatra mind a hárman 36 pontot kaptunk a 40-ből. Az érettségi egy dologban rögtön jól vizsgázott: összetettben az a Kata lett a legjobb, 96 százalékos teljesítménnyel, akiről mi is csak utána tudtuk meg, hogy nemhogy diplomás magyartanár, de tanított is végzős gimis osztályt. János 95 százalékot teljesített, szintén hibátlan esszével, igazából a helyesírása miatt szorult a második helyre. Én találtam ki az egészet, tehát nyilván nekem kellett arca esnem, amit 82 százalékkal sikerült is abszolválnom. Olyan szöveges értékeléssel, amiből messze nem az a legkeményebb mondat, hogy "egy gyenge poén kedvéért lemond a szerző a konklúzió levonásáról." És még itt is jól vizsgázott a gyakorlatban az érettségi és a javítókulcs, mert szó mi szó, tényleg totálisan széteső fogalmazást sikerült produkálnom.

Persze nem csak mi érettségiztünk le svarcban, sokakat megkísértette a lehetőség. Uj "Cvikli" Péter mikrobloggernek még a feladatot sem kellett ismernie ahhoz, hogy levizsgázzon Karithyból:

Na tessék. Karinthy Frigyes gyerekkorában hegedűművésznek készült, és jelentkezett a Megasztárba, ennek kapcsán döbbent rá, hogy a művészi színvonal és közönségsiker nem jár mindig kéz a kézben. Ezt a jelenséget figelhetjük meg korunk “valóságsós”, “celebes” bulvármédiájában, ahol sajnos nem az nyeri el méltó jutalmát, a népszerűséget, pénzt, csillogást, aki valódi értékeket tesz le az asztalra, hanem az, aki a talmi felszínesség, magamutogatás és gatyaletolós poénok infernális miliőjében jól tudja érvényesíteni önnönmagát.  Karinthy műveiben ez a világ érzelmi és intellektuális sivatagként jelenik meg a fiatal költő számára, de művészi eltökéltségének engedve végül mégis fölmászik egy magas, ám annál ingatagabb építményre, ahonnét végső soron lehegedülve valósítja meg önmagát. Ez azonban messze elmarad az elvárt katarzistól, amolyan keserédes belenyugvás a valóságba, a bohóc ugyan megnevetteti a panem et circenses klözönségét, de legbelül zokog. Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.

Mastolla, egy másik híres mikroblogger a műfajhoz illő tömörséggel elemezte Camus Pestisét:

tavaly nyáron olvastam a pestist, és közben egy őrületes szőrtüszőgyulladás fejlődött ki a bikinivonalamon. természetesen meggyőződésem volt, hogy ez egy olyan combtő táji kelés lesz, aminek kifejlődése és felhasítgatása a halált megelőző utolsó stádium a regényben. erre hányast adnának a mai érettségi rendszerben?

Öt, külföldön, bankban dolgozó diplomás magyar férfi pedig a következőképpen elemezte ki Arany János Tetemre hívás című versét egy köremailben, amit egyikük aztán elküldött nekünk. (Ez a 18 pluszos rész, fiatal és trágárságra érzékeny olvasóink ugorjanak az idézet végére!)

"I. A csaj egy osotba ribanc volt, aki visszaelt a fiu langolo szerelmevel es ha rajtam mulna “idegenkezuseg”-re utalo jelkent ertelmeznem hogy ott hagyta egy torrel a szerencsetlent. Javasolnam az ugyesznek hogy azonnal statualjanka vele peldat es mint bunos, szenvedjen (hiszen a rosszakat el kell itelni...amugy is majus van).

II. A srac seggbe akarta de a pina tiltakozott. Srac megprobalta eroszakkal, a csaj leszurta. Egyebkent meg azt hazudja h ongyilkos lett..
„Bírta szivem' már hû szerelemre, -
Tudhatta, közöttünk nem valagát:
Unszola mégis szóval „igenre”,
Mert ha nem: õ kivégzi magát.

III. Tipikus eset... pl mikor Lajos kerdezi, “he te Geza, hova rakjam le a biciklid”? Geza: “Aaa, csak baszd be oda a vizbe”. Bebaszta. Igaz tortenet.
Az en elemzesem...hulye picsa ad egy tort a csavonak, “ugyse mered magad kinyirni” felszolitassal... hat nem jott be. Megszivta.

IV: A srac odavolt erte, de hogy szerelem volt e sosem tudjuk meg mert gyanusitott K.Adel egy halalosfegyverrel ruhazta fel erosen ittas es esetlegesen egyeb illegalis szerek hatasa alatt allo kedveset ki akkor es ott jo otletnek tartott eletenek onkezuleg vegetvetni.

V:en ahhoz hasonlitanam, hogy csokinak van 10 bogyoja, aztmondja andrasnak: vegyel be egyet bazzeg kulonben megeszem en mind a 10et es kileszek. Andras aztmondja nem kell neki. majd 2 ora mulva mikor csoki mar magabol kikelve tombol a 10 bogyon andras odamegy hozza h megis kerne egyet... ...Nem-nem, Andras azt mondja h nem kell, majd megiszik egy liter tomenyet. Ontudatlan allapotban ratukmalunk egyet meg egy csikot aztan lassan magahoz ker es ker meg egyet... ...Masnap meg azt meseli h de bebasztam tegnap, gecire faj a fejem, de meg szerencse h nem drogoztam :D"

Látható tehát, hogy a magyar embert igenis érdekli az érettségi, annyira, hogy még a drága munkaidejét is képes alternatív érettségizésre áldozni. Tesztünkből az is kiderült, hogy a vizsga olyan képességeket is mér, amikre a felnőtt életünkben is szükség lehet, az értékelési rendszer - egy jó tanár kezében - pedig van annyira érzékeny, hogy különbséget tudjon tenni egy átlagosan és egy különösen felszínes újságíró között.

További kellemes érést kívánunk minden olvasónknak!

Rovatok