Orbán Viktor harmadik nekifutásra csak a kormányába emelte Lázár Jánost. Hódmezővásárhely polgármestere üstökösszerűen felfelé ívelő politikai karrierje eddigi csúcsára ért, bár egyáltalán nem biztos, hogy új posztja, legyen az hivatalosan is a miniszterelnök legközvetlenebb alárendeltje, kielégíti politikai étvágyát.
Üstkökösszerűen felfelé ívelő karriert írtunk, bár Lázár pályáját, hogy a csillagászati hasonlatoknál maradjunk, holdként kezdte egy nagy bolygó árnyékában. Az akkor még jogi egyetemista Lázár 1995-ben csöppent bele a politikába szülővárosa, Hódmezővásárhely polgármesteri hivatalának jegyzői irodáján, gyakornokként. Még mindig egyetemista volt, amikor 1997-ben a város erős embere, az 1990-től polgármester, 1994-től parlamenti képviselő Rapcsák András maga mellé vette személyi titkárként. 1998-ban már ő szervezte a feloszlott KDNP-ből a Fidesz felé mozduló Rapcsák választási kampányait, majd 2000-ben az időközi polgármester-választási kampányát is.
Rapcsák 2002-es halálakor így nem is volt kérdés, hogy a kiszemelt örökös a helyébe lépjen. Könnyű dolga volt. Mentora már az 1994-es polgármester-választáson 76,65 százalékot szerzett, így kétség sem férhetett hozzá, hogy Lázár megörökölheti a posztjait. Önálló politikai pályája első négy évében sokat nem is hallatott magáról. A parlamentben ritkán szólt, akkor is jellemzően városáról beszélt, például a Kossuth-szobor avatásának századik évfordulóján, vagy a 47-es út beígért, de meg nem valósult négysávosra bővítése miatt.
Az árnyékból következő ciklusában lépett elő. Már a kormányprogram vitájában felszólalt, a Gyurcsányt számára "nagyon szimpatikusan, imponálóan jellemző" lendületet és ambíciót hiányolta a programból, annak is a védelempolitikai és rendészeti fejezetéből. Az érdeklődés nem véletlen.
Addigi pályája alapján némileg váratlanul ő lett a Fidesz védelempolitikai kabinetjének vezetője, és első ellenzékiként a honvédelmi bizottságának az elnöke. És ő rakhatott rendet a Fidesz Csongrád megyei szervezetében, ahol amúgy választókerületében pont ellene lázadtak a kereszténydemokraták, akiket Orbán szorított a háttérbe a jelöltállítások idején.
A rendészeti és honvédelmi bizottság elnöki posztja hamarosan sztárszerepnek bizonyult. Az augusztus 20-i, négy halálos áldozatot követelő budapesti vihar, majd az őszi zavargások rendszeres megjelenést biztosítottak Lázárnak is, aki a helyzethez való gyors igazodási képességét is bizonyította. Október 16-án még az augusztus 20-án embereket mentő, szeptember 19-én a köztársaság rendjére vigyázó, magára hagyott rendőrökről beszélt. November 13-án, a Fidesz legújabbkori mitológiájának alapját adó október 23-i tüntetés brutális szétverése után már a rendőri vezetők leváltását követelte.
Aktivitására jellemző, hogy az előző ciklusbeli hét felszólalásával szemben 2006-2010 között már 57-szer szólalt fel, rendészeti témák mellett egészségügyi és oktatási kérdésekben is. És ő írta a Fidesz programjának rendről szóló fejezetét, amely a "maffiaszerű kormányműködés" felszámolását, a korruptak bíróság elé állítását, a büntetőtörvénykönyv szigorítását ígérte. A kormányváltáskor egészségügyi és rendészeti miniszterként is felmerült a neve, de leghosszabban leendő honvédelmi miniszterként emlegették. De Lázár a politikailag súlytalan honvédelmi tárca helyett inkább a frakcióvezetést választotta. Ez egyrészt bizalmi pozíció, amit jól példáz, hogy elődje, Navracsics Orbán kabinetfőnökéből lett frakcióvezető, amiből miniszterelnök-helyettes lett. Másrészt nagyobb hatalommal is jár.
Akkorával, amekkorával akár a miniszterelnök-helyettest is meg lehet fegyelmezni. Ahogy azt Lázár meg is tette a médiatörvény megalkotása idején, amikor Navracsics akaratával szemben, de Orbán szándékának megfelelően megszavaztatta Rogán Antal alkotmánymódosítását. Lázár még név szerinti szavazást is kért a kérdésben, így Navracsics kénytelen volt felállva, hangos igennel megszavazni az NMHH-elnök Szalai Annamária rendeletalkotási jogát, noha miniszterként ellenezte a javaslatot.
Lázár nem retten vissza hatalma gyakorlásától, és nem is rettenti a hatalom. Ezért 2011-ben újra elutasított egy miniszteri felkérést. Orbán bizalma áprilisban megingott Réthelyi Miklósban, aki eleve csak a kormányzás félidejéig - korabeli hírek szerint csak 2011. december 31-ig - vállalta a miniszterséget. Helyére Lázárt nevezte volna ki, ő viszont nem szívesen vállalta volna a három nagy pénznyelőt, az oktatást, az egészségügyet és a szociális ügyeket összefogó tárcát, ahol bukni könnyű, sikert elérni lehetetlen. Újra nemet mondott.
Pontosabban meggyőzte Orbánt, hogy az új alkotmány elfogadása után a sarkalatos törvények megalkotásakor is szükség van még rá a frakció, ahogy ő hívta, Orbán Viktor frakciója élén. És mert maradhatott, keresztül is vitte a miniszterelnök akaratát a frakción, amely a parlamenti létszám felezését ugyanúgy megszavazta, ahogy a képviselői összeférhetetlenség új szabályait és az önkormányzati vagyon államosítását is. A frakció csaknem száz polgármesterének meggyőzésében fontos eszköz volt, hogy ő maga is az.
És ha ez nem lett volna elég, Lázár még Orbán egyik bizalmas barátját, Balog Zoltánt is a miniszterelnök figyelmébe ajánlotta, aki végül idén májusban meg is örökölte Réthelyi minisztériumát. A sarkalatos törvények elfogadása után azonban már érvelnie se lett volna mivel a frakcióvezetés megtartása mellett, ráadásul Orbán az eddigieknél visszautasíthatatlanabb ajánlatot tett. Varga Mihály ugyan, tán habitusából is adódóan, nem villogott a miniszterelnökségi államtitkár szerepében - még szakmai területén, a gazdaságban sem hagyott lenyomatot, maradéktalanul érvényesült a Matolcsy féle gazdaságpolitika - Lázár újraértelmezheti a szerepet.