Fantazmagóra szeánsz, tenger varázsa szeánsz, érzéki mézes szeánsz - ezekre szólt a Gellért fürdő meghívója, amelyre fürdőruhát és papucsot is kellett vinni. A szerkesztőségben egyértelmű volt az álláspont, hogy a fürdő vezetése a tavaly kirobbant szexbotrány után felismerte a piaci rést, és most már nyíltan szervez erotikus szaunázásokat a lassan százéves fürdőbe.

De persze nem erről volt szó, hanem a fürdő újdonságairól. Az abszurd sajtóesemény a Gellért egyik teraszán kezdődött, ahol megtudhattuk, hogy a hullámmedencében a vizet még most is ugyanaz a szerkezet mozgatja, amelyet a huszas évkben beépítettek, és hogy évente 450 ezer ember fordul meg a Gellértben, ami amúgy a legdrágább fürdők egyike.

Azt a fürdő igazgatója is megerősítette, hogy a Gellért mindig is az arisztokrácia és a pénzügyi-gazdasági elit fürdője volt. Ma meg leginkább a külföldieké: a vendégek 70 százaléka nem magyar, és többségük nem a Gellért szállóból jön, hanem utazásszervezők irányítják oda a csoportokat. Ezután az igazgató a vendégvisszajelzések fontosságáról, a tradícióról és a megújulásról, a szolgáltatások bővítéséről marketingelt, én pedig azt figyeltem, mikor hangzik el először a kényeztetés szó, mert olyan wellness-hirdetést még nem láttam, amiben ez ne lett volna benne.

A kényeztetésre akkor tértünk rá, amikor a felújított kádfürdő elé értünk. Az igazgató itt arról beszélt, hogy ez extra szolgáltatás. A szeparált, eredeti csempével kirakott fürdőt két órára is ki lehet venni, ahol az ember a feleségét, partnerét nyugodt körülmények között kényeztetheti, mondta az igazgató, de itt rögtön meg is állt egy pillanatra, mert eszébe jutott, hogy ez a Gellért esetében kerülendő kifejezés, úgyhogy pontosította a szakkifejezést: "a vendég itt elkápráztathatja a partnerét, senki nem zavarja közben őket".

Jó lett volna már megnézni, miről is van szó, de kiderült: nem mehetünk be, mert az ajtó másik oldalán éppen kényeztetés (vagy elkápráztatás) zajlik. "A szolgáltatás új, de máris annyira népszerű, hogy valaki rögtön ki is vette két órára, és a vendég kérése nekünk szent" - vágta ki magát az igazgató. Szóval ezzel kipipáltuk a sajtótájékoztató első részét.

A program másik része a szaunaszeánszok bemutatása volt. Ruszkabányai Gitta szaunamester beszélt arról, hogy cégük a Gellértbe is elhozta a szaunakultúrát, a szakmaiságot és a hitelességet. Hiába nőttek ki ugyanis 2000 után Magyarországon gombamód a földből az új wellnesfürdők és hotelek, a szaunák minőségével és a kiszolgálással bizony bajok vannak. Egy felmérés szerint sok külföldi volt, aki a higiéniai problémák vagy a személyzet hozzáállása miatt néhány nap után összecsomagolt valamelyik magyar fürdőben vagy gyógyszállóban és örökre elhagyta Közép-Kelet-Európa térségét.

Magyarországon már sokan szaunáznak, de igazán senki nem ismeri a szabályokat. A cég szaunamestereinek feladata, hogy kalauzolják a vendéget, elmondják a legfontosabb tudnivalókat és figyeljenek a megfelelő hőmérsékletre, páratartalomra. Amit ők csinálnak, az jóval több a hagyományos szaunázásnál: ők élménnyé szeretnék tenni a szaunázást különböző illóolajokkal, sókkal, aromákkal. Ezekből lesznek a tematikus szeánszok, ahol a közös élmények hatására az addig ismeretlen emberek elkezdenek beszélgetni egymással és akár a magányosok is párra találnak.

Ezután a marketinges szőnyegbombázás után néhány újságíró hazaindult, és ez alapján  tényleg nagyon szép cikket lehet írni a Gellért megújuló szolgáltatásairól. Mi két kalandvágyó kolléganővel ottmaradtunk, hogy saját bőrünkön éljük át a szaunaszeánszot.

Én ehhez egy elkülönített, exkluzív helyet képzeltem el, ahol halk zene szól, gyertyák égnek és a szaunázás papnője celebrálja nekünk a kényeztetés miséjét. Túl élénk a fantáziám, csalódnom kellett. Az egyik kinti medence mellé felállított fabódéhoz kellett mennünk, ami konkrétan úgy nézett ki, mint egy építkezéseken felállított konténer.

Itt Noémi, a szaunamester fogadott minket, majd beterelt a melegbe. A Gellért most is tele volt külföldivel, úgyhogy bejött velünk két turista is. Noémi ezek után természetesen magyarul kezdett el beszélni, majd kellő udvariassággal alapfokú angolsággal próbálta elmagyarázni ugyanezt a két külföldinek egy mondatban: Thisz iz ö szauna szeansz. Fiftín minitsz. Vid sztróberi end pálinka. OK? Oh, oh - mondta hálásan a két külföldi. Ők is átérezték, hogy valami egészen új dolgot fognak megtapasztalni itt Magyarországon.

A pálinkát a szaunában nem inni kell, még csak nem is kenegetni. A pálinkás, málnás kivonatot Noémi a forró kövekre öntötte, amitől hamarosan kellemes bukéja lett az egész fabódénak. Közben egy törülközővel hadonászott a levegőben, majd elővett egy zászlórúdra erősített törülközőt is és azt lobogtatta a szaunában. Figyeltem közben a száját, nem mormol-e varázsigéket is, de kiderült, hogy a legyezés lényege csak annyi, hogy a levegőt összekeverje - hiszen azt ugye mindenki tudja, hogy egy szaunában alul jóval hűvösebb a levegő, mint fent.

Egyre melegebb lett, kicsit elbágyadtam és izzadtam mint a ló. Akkor kaptam fel a fejem, amikor Noémi váratlanul a mellettem ülő arca felé csapott a törülközővel, majd az enyém felé csattantott. Szerencsére nem talált el, viszont nagyon forró pálinkás levegőt nyomott az arcomba. Mindannyian nagyot nevettünk.

Közben a fürdő vendégei is felfedezték maguknak a szaunát, folyamatosa benyitogattak és megpróbáltak behatolni a szaunába. No, no, prájvit program - tessékelte ki őket Noémi. A megszeppent turisták értetlen arccal visszavonulót fújtak, mi pedig együtt haragudtunk a betolakodókra, akik megzavarták a mi kis intim szeánszunkat.

Mikorra lenyugodtak a kedélyek a 100 fokos szaunában, kis műanyag tálkákban mindenki kapott sót, amit szét kellett kennie magán. Szeánszunk vezetője külön figyelmeztetett, hogy a sót ne kenjük az arcunkra, a sebeinkre és a genitáliáinkra (igen, ezzel a szóval). Bevallom, egészen addig nem jutott eszembe, hogy sót kenjek a magam vagy a mellettem ülő genitáliájára a szaunában, de mint tudjuk, a legtöbb szabály és figyelmeztetés megtörtént eseteken alapul. Ültünk így egy ideig besózva, Noémi közben többször szellőztetett, hogy oldja a fülledtséget a szaunában, aztán véget is ért a szeánsz.

Lezuhanyoztam és gyorsan elmenekülten a Gellért fürdőből, elnézést az olvasóktól, hogy a tenger varázsa és az érzéki mézes szeánszról már nem tudok beszámolni. Bármilyen kelet-európai színvonalú hókuszpókusznak is tűnt ez az egész, a Móricz Zsigmond körtérnél éreztem, hogy a meleg, a pálinka, az aroma, no és Noémi megtette a hatását. A téren ezért nem a villamosra szálltam, hanem fel a levegőbe és laza tagokkal hazarepültem.