Navracsics nem jogosult kérni a büntetőítélkezési gyakorlat felülvizsgálatát, a bíró csak a törvénynek van alárendelve, a közvélemény nem befolyásolhatja.
Navracsics Tibor kedden a Cozma-ügyben született másodfokú ítélet nyomán levélben fordult a Kúria elnökéhez. Arra kérte Darák Pétert, hogy az esetenként túlzottan enyhe vagy következetlen ítéletek szülte társadalmi felháborodásra tekintettel vizsgálja felül az ítélkezési gyakorlatot.
Hétfőn a parlamentben lényegében ugyanerről beszélt Orbán Viktor is. A jobbikos Mirkóczki Ádám felvetésére azt mondta: legszívesebben azt mondaná négyszemközt, hogy egyetért azzal a véleménnyel, amit az ítélet enyheségét kifogásoló képviselő mondott. Ezt azonban nem teheti meg a nagy nyilvánosság előtt. Ha Magyarország miniszterelnöke bármely egyedi bírósági döntést kritika alá von, akkor nem jár el helyesen, mert az a képzet alakul ki, mintha az igazságszolgáltatásra nyomást akarna gyakorolni a kabinet – mondta a kormányfő.
A főbíró mai közleményében határozottan elutasítja Navracsics kérését. Darák Péter szerint az igazságügyminiszter nem jogosult a bűncselekmények ítélkezési gyakorlatának felülvizsgálatát kérni. MInt írja, egyedül az ügyben eljáró bíró van a birtokában mindazoknak az ismereteknek, melyek alapján körültekintő döntés születhet.
Az igazságszolgáltatás egyik legalapvetőbb értéke, a pártatlanság szempontjából kulcsfontosságúnak nevezte, hogy a bíró döntését se a közhangulat, sem más, az eljárás keretein kívüli körülmény ne befolyásolhassa. Ha pedig egy bíró mégiscsak hibát követne el, annak orvoslására kizárólag az eljárási törvényekben szabályozott módon kerülhet sor – fejtette ki Darák Péter. Mindezek alapján a Kúria elnöke nem lát lehetőséget az igazságügyminiszteri kérés teljesítésére.
Kónya István, a Kúria büntetőkollégiumának vezetőjének álláspontja szerint a bíróság az ítéleteit csak a konkrét ügy minden fontos részletének, körülményének alapos tanulmányozása után, kizárólag a hatályos törvényekre alapítva hozhatja meg, és semmiképpen nem lehet tekintettel a közhangulatra, társadalmi elvárásra vagy más, büntetőjogon kívüli körülményre.
A társadalmi elvárás egyébként is meglehetősen nehezen megragadható, sokféle, nemegyszer ellentétes tartalommal is megtölthető kategória, amely a bíró számára teljességgel alkalmazhatatlan, hiszen sehol nem szerepel a rá nézve kötelező jogszabályokban, és a bírónak nem is lehet feladata a társadalmi elvárások szemmel tartása, döntését a közhangulat nem befolyásolhatja.
A Kúria sajtófőnökének tájékoztatása szerint Darák válaszolt Navracsicsnak, a levél nem publikus, de tartalmilag megegyezik a nyilvános közleménnyel.
A Helsinki Bizottság szerint nehéz Navracsics lépését nem úgy értelmezni, mint a kormány a bírói kart célzó nyomásgyakorlási kísérletét – írja a civilszervezet társelnöke, Kádár András Kristóf az igazságügyminiszternek írt nyílt levelében. Kádár szerint a Kúria elnökének írt miniszteri levélből egyértelműen kiderül: a kormány közli a bíróságokkal, hogy a nagyviszhangot kiváltó ügyekben a társadalmi elvárások figyelembe vételét várja az ítélkező bírótól.
A Helsinki emlékezteti a minisztert az Alaptörvény 26. cikkére, mely szerint „a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak", valamint a tavalyi bírósági törvénynek a bírók függetlenségéről szóló bekezdésére.
A "csak a törvénynek" való alárendeltség azt jelenti, hogy az ítélet meghozatalakor a társadalmi elvárások nem számítanak – ajánl a szervezet Navracsics figyelmébe egy alapvető jogállami normát. A közvélemény ugyanis nem ismeri a konkrét ügyek fontos tényállási elemeit, valamint a büntetőjog fogalom- és szankciórendszerét. A Tárki felmérése szerint például a megkérdezettek 68 százaléka pártolja a halálbüntetést, ami a Helsinki szerint jól mutatja, hogy az ítélkezés során nem a társadalom elvárásait kell szem előtt tartani.
Navracsics azonban a Helsinki szerint épp arra buzdítja a főbírót, hogy a bírákat rávegye: a törvényben nem szereplő szempontokat is vegyenek figyelembe, azaz törvénysértő ítéleteket hozzanak.
A Helsinki Bizottság három kérdéssel zárja a nyílt levelét. Mit tehet Navracsics szerint Darák, hogy jogszerűen szigorúbb ítéletek meghozatalára késztesse a bírókat? Az elmúlt két évtized gyakorlata alapján valóban indokolatlanul enyhének tartja-e a Cozma-ügyben kiszabott közel húszéves fegyházbüntetést?
A harmadik kérdés azt firtatja, hogy Navracsicsnak egyetemi oktatóként, az alkotmányosságról és a jogállamról vallott nézetei hogyan egyeztethetők össze a miniszterkedése során elfogadott törvényekkel (például a semmisségi törvénnyel, a korábbi főbíró leváltásával, az AB hatáskörének korlátozásával), vagy határozati javaslatával, hogy Magyarország ne tartsa be a strasbourgi emberi jogi bíróság egyik ítéletét.
Navracsics Tibor péntek kora esti válaszában úgy fogalmaz, hogy miniszterként felelős az igazságszolgáltatást érintő kormányzati feladatok elvégzéséért, így többek között a büntető anyagi jogi szabályok Országgyűlés elé terjesztéséért. "Így ha azt tapasztalom, hogy ezen szabályok gyakorlatban való megvalósulása során nem töltik be megfelelően a céljukat, úgy erkölcsi kötelességemnek érzem jelezni ezt azon személy felé, akinek az alaptörvényből eredően kötelessége a jogalkalmazás egységének biztosítása, nevezetesen a Kúria elnöke részére."
A miniszter emlékeztetett: az Alaptörvény szerint a Kúria biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét. A bíróságok szervezetéről szóló törvény tartalmazza részletesen azokat a szabályokat, amelyek alapján a Kúria ezt a jogát gyakorolja, illetve ezt a kötelezettségségét teljesíti. Ennek keretében a Kúria jogerősen befejezett ügyekben joggyakorlat elemzést folytat.
A Helsinki Bizottság társelnöke, Kádár András Kristóf megítélése szerint ugyanakkor Navracsics lehetetlent kér, a jogegységi döntés intézménye ugyanis nem használható arra, hogy a Cozma-ügyhöz hasonló egyedi esetekben útmutatást adjon a bíráknak a büntetés mértékére nézve. Ehhez az esetek túlságosan különbözők, a másodfokú bíróság pedig nem nagyvonalúságból hozott enyhébb ítéletet, hanem mert nem látta bizonyítottnak azt a tényállást, amire a szigorú elsőfokú ítélet alapult.
Marian Cozmát, az MKB Veszprém és a román kézilabda-válogatott játékosát 2009. február 8-án gyilkolták meg a veszprémi Patrióta lokál előtt, segítségére siető csapattársait, a szerb Zarko Sesumot és a horvát Ivan Pesicet életveszélyesen megsebesítették.
A három fővádlott büntetését április végén jelentősen enyhítette a Győri Ítélőtábla. A jogerős határozat az első fokon életfogytiglani fegyházra ítélt Raffael Sándor és Németh Győző büntetését 18-18 év börtönre, míg Sztojka Iván 20 év fegyházbüntetését 8 év börtönre változtatta.
A bíróság szerint az elsőfokú ítélet hibás: nem állapítható meg, hogy Raffaelék akarategységben követték el a cselekedeteiket, azaz hogy lett volna az eseménysorozatnak olyan pontja, amikor az elkövetők tudtak egymás emberölési cselekedetéről, szándékáról, és abban osztoztak. A bárban és a bár előtt történtek vizsgálata során nem került elő erre utaló bizonyíték, nem áll meg a több emberen elkövetett emberölés vádja sem.
A Cozma-gyilkosság indulati bűncselekmény, az elsőfokú ítélet pedig túlzó volt, mellyel a Veszprém Megyei Bíróság a helyi és az országos közvélemény elvárásaira reflektált – így foglalható össze a másodfokú bíróság jogerős ítélete. A döntés utalt az elsőfokú eljárás cigányellenes élére is: az elsőfokú ítélet a vádlottakat "roma csoportnak", a sértetteket "sportolónak" és "sporttársnak" nevezte.
Az ítélet szóbeli ismertetésekor a Győri Ítélőtábla bírója kijelentette, hogy az elkövetők, sértettek származására csak akkor lehet utalni, ha annak az ügy szempontjából jelentősége van, és a bíróságnak a látszatát is kerülnie kell, hogy részrehajlóan jár el.