Több millió eldobott rágógumi borítja Pécs utcáit, írta a Dunántúli Napló online kiadása, a BAMA. A lap szerint a városban van olyan terület, ahol négyzetméterenként ötven rágó is található a földön.
„Valószínű mindenkinek volt gyerekszobája, mert azt megtanulták, hogy ha iskolába megyünk, nem rágózunk, így még az épület előtt eldobják. És ezt, úgy látszik, máshol is betartják" – írja a lap szerzője, Dodo hétfői beszámolójában. „Remélem megtanulják azt is, hogy egy szemeteskosárban jobb helyen lenne a rágó, mint a járdán."
A probléma nem új keletű: a világ több városa küzd az eldobott rágógumikkal, és egyes önkormányzatok drákói szigorral csapnak le a rágózókra. Szingapúr odáig ment, hogy 1992-ben teljes egészében betiltotta a rágógumi importját és árusítását. A rendelet nemcsak a kereskedelmi, hanem a magánimportra is vonatkozik, vagyis a városban gyakorlatilag tilos a rágógumizás – épp azért, mert a szingapúriak ősi szokás szerint úgy szabadultak meg a használt rágótól, hogy az asztalok és a székek lapjának aljára ragasztották.
A kétezres évek elején a rágógumigyárak, elsősorban a Wrigley, lobbizásba kezdtek, hogy visszaszerezzék a világviszonylatban kicsinek számító szingapúri piacot, és 2003-ban állítólag maga George W. Bush, az Egyesült Államok elnöke is szóba hozta az ügyet szingapúri tárgyalásai során. A tárgyalások eredményeképpen most Szingapúr engedélyezi a gyógyhatású rágógumik importját és árusítását, de azokat csak fogorvosok és gyógyszertárak tarthatják a polcaikon.
A rágógumi Európában is sok gondot okoz. Róma önkormányzata tavaly télen üzent hadat a rágóguminak, miután kiderült, hogy a város utcáin naponta 15 ezer rágót köpködnek szét és ragasztanak mindenhova, többek között a műemlékekre is. Egyetlen rágógumi eltávolítása 1 eurójába kerül a városnak, és ez a köztisztasági hivatal (Ama) vezetője szerint éves szinten 5,5 millió eurójába kerül a városnak. Róma idén áprilisban Gum Pocket néven akciót hirdetett, amelynek keretében 13 ezer rágótartó zacskót osztott szét ingyen.
Olaszországba egyébként 1945-ben az amerikai csapatokkal érkezett meg a rágógumi, amiből az olaszok ma naponta 28 millió darabot rágnak el. Másfél grammal számolva ez évente 23 ezer tonnával egyenlő. Rómában évi 160 tonna a rágógumi-fogyasztás, ami azt jelenti, hogy naponta 300 ezer rágót rágnak az olasz fővárosban.
A rágózás nemcsak köztisztasági, hanem kulturális konfliktusok forrása is, és okozott már kisebb politikai balhékat is. 2011 februárjában Nicolas Sarkozy francia elnök húzta ki a gyufát, amikor törökországi látogatásakor rágózott, miközben találkozott Ankara polgármesterével.
„Sarkozy kiszálláskor egy hatalmas rágógumin csámcsogott. A lépcsőn leereszkedve egypillanatra megállt, félbeszakította a rágózást, vizslató tekintettel körbenézett, majd ott folytatta, ahol abbahagyta" – mondta Melih Gökcek, aki úgy adott hangot megbotránkozásának, hogy Sarkozy távozásakor ő is végi rágózott. "
„Amikor kikísértem, én is végig rágóztam – az autóban, a repülő felé vezető úton, és amikor elbúcsúztam tőle, akkor is" – mondta a látogatás után.
Az, hogy a rágógumi nem feltétlenül a sátán műve, több más nemzetközi példa is bizonyítja. Néhány éve egy német iskolában az oktatás szerves részévé tették a rágógumizást: „A rágógumi a gyermekek egészségére és kognitív teljesítményére is jó hatással van" – magyarázta a kísérletnek otthont adó Volkenschwand általános iskolájában Wolfgang Ellegast, a bajorországi oktatási minisztérium munkatársa.
Az iskola igazgatója, Siegfried Lehr szerint is jó ötlet a rágózás, ugyanis a jó hangulatú oktatási légkör megteremtésének előfeltétele, hogy a diákok ne rettegjenek az iskolától és tanulás közben is jól érezzék magukat. Éppen ezért a szünetekben és a tanórákon is szabad a rágózás – mondta az igazgató.
Hollandiában néhány napja közösségi projekt keretében igyekeztek megvosztani a rágógumit a ráragadt negatív imidzstől: két holland művészeti iskola, a De Endhovense és a SintLucas egyesülése alkalmából a diákok 4,5 méter magas rágógumiszobrot állítottak fel, amelyhez összesen háromezren rágták össze az alapanyagokat. Ez a mű sem szól az örökkévalóságnak: a szobor öt év alatt lebomlik majd.