Tudják, hogy Magyarország nemzetközi egyezményei miatt nem lehet, egy-két tucat fideszes képviselő mégis folyamatosan piszkálja a halálbüntetés témáját a kormánypárti frakcióban. Egy hevesi fideszes nemrég a plenáris ülésen is felszólalt a kivégzés bevezetése mellett.
„Tudom jól azt is, hogy a Parlamentben, sőt a Fidesz-frakcióban sem vagyok egyedül, aki támogatja a halálbüntetés bevezetését a legbrutálisabb bűnözőkkel szemben. Sokan gondoljuk úgy, hogy nem etetni és jól tartani kell a dolgozó, adózó állampolgárok pénzén a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőit, hanem a legszigorúbban eljárni velük szemben" – állította Boldog István fideszes képviselő májusi parlamenti felszólalásában.
A Heves megyei politikus szerint azért lenne szűkség a drasztikus szigor újbóli bevezetésére, mert „egyre több” olyan tragikus esetről hallani, amikor „idős, kiszolgáltatott emberek ellen követnek el brutális bűncselekményeket”.
Több kormánypárti képviselő is megerősítette az Indexnek, hogy az elmúlt hetekben a Büntető törvénykönyv (Btk), tavaly pedig az alaptörvény vitája miatt többször is felmerült a kormánypárti frakciókban a halálbüntetés kérdése. Hétfői sajtótájékoztatóján Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője is elismerte, hogy voltak olyan kormánypárti képviselők, akik felvetették az ügyet, és érveltek mellette. Rogán hozzátette azonban, hogy a Fidesz frakció nem támogat ilyen jellegű módosító indítványt.
Az Index forrásai szerint viszont nem csak elvétve felbukkanó véleményről van szó, a kormánypárti frakcióüléseken zajló vitákból az derült ki, hogy legalább egy-két tucat képviselő szimpatizál a visszaállítással, sőt szavazatával is hozzájárulna egy ilyen irányú törvénymódosításhoz. A képviselők azt mondták, szavazás nem volt a kérdésben, a támogatók arányára abból lehet következtetni, hogy nagyjából egy-két tucatnyi képviselő hangosan helyesel a frakcióülésen, ha Boldog vagy más szóba hozza a témát. Minderről hétfőn a parlamentben szerettünk volna néhány kérdést Boldognak, a képviselő azonban megkeresésünkre nem kívánt kijönni az ülésteremből, később pedig már nem találtuk a helyén.
A képviselők szerint a kormánypárti frakciótagok többsége tisztában van azzal, hogy Magyarországon a nemzetközi egyezmények miatt nem lehet visszaállítani a halálbüntetést, sőt a visszaállítás-pártiak egyre növekvő számú súlyos bűncseleményről szóló retorikája is ellentétben áll Pintér Sándor belügyminiszter érvelésével, aki rendszeresen azt állítja, hogy a kormányváltás óta bevezetett intézkedések elegendőek voltak ahhoz, hogy jelentős csökkenést érjenek el testi sértések és hasonló bűncselekmények terén. Sokan azonban ennek tudatában is a halálbüntetés mellett érvelnek, valószínűleg azért, mert abban a körzetben, ahol megválasztották őket, ez a választói elvárás - tették hozzá forrásaink, akik szerint a támogató képviselők főként a szegényebb, kelet-magyarországi körzetekből kerültek be az Országgyűlésbe.
Erősen megkérdőjelezhető az erkölcsi szilárdsága azoknak a képviselőtársaknak, akik aktuálpolitikai okokból hajlandóak felvetni ezt az ügyet, mondta egy halálbüntetés-ellenes kormánypárti politikus. A képviselő szerint a halálbüntetés támogatása nem egyeztethető össze a keresztény konzervativizmussal. Szerinte elég, ha az ellenoldal odafigyel arra, mi történt az elmúlt években a móri bankrablás bírósági eljárásban.
Egy kormányzati tisztséget is betöltő kormánypárti képviselő az Indexnek azt mondta: a kormányzati apparátus mindössze azért foglalkozik a kérdéssel, mert a Jobbik már benyújtott egy erről szóló módosító javaslatot. A kormányzatnak pedig minden módosító javaslatot meg kell vizsgálni - mondta a forrás. Hozzátette azonban: a kormány nyilván még mérlegelni sem fogja a javaslat elfogadását.
A halálbüntetés szóba került az alaptörvény tavalyi vitája során is. Egy, a témára rálátó kormánypárti képviselő szerint a frakcióülésen a kérdés akkor az élethez való jog, illetve a magzati élet védelme miatt került szóba. Az alaptörvény több esetben is alapul vette az európai emberjogi chartát, amely kimondta a halálbüntetés tilalmát. Ezt azonban végül szó szerint nem vette át az új alkotmány, tartalmazza viszont „az élethez való jogot", amire hivatkozva levezethető a halálbüntetés tilalma, tette hozzá a forrás.
Magyarországon 1990 óta nincs halálbüntetés, de visszaállítására érdekében újra és újra felbukkannak kezdeményezések, és az állampolgárok többsége még ma is pártolja a halálbüntetés alkalmazását.
Tóth Tamás volt sárszentmihályi polgármester például évekig próbálkozott a visszaállítás kérdésének napirendre tűzésével. Népszavazási indítványaival rendszeres látogatója volt az Országos Választási Bizottság üléseinek, ahol azonban az ország nemzetközi szerződései miatt rendszeresen elutasították a kezdeményezéseit. Két elutasítás után, 1999-ben végül odáig jutott, hogy hitelesítették népi kezdeményezése aláírásgyűjtési ívét, de a kezdeményezés végül elhalt. Tóth Tamás azért indította el magánakcióját az élet elleni bűncselekményekre kiszabható büntetések szigorításáért, mert 1992-ben fiát brutálisan meggyilkolták.
A magyar Alkotmánybíróság 1990-ben határozatban mondta ki, hogy a halálbüntetés alkotmányellenes, és meg is semmisítette az összes erre vonatkozó jogszabályi rendelkezést. A rendszerváltás idején az alkotmánybírói testületben nem volt egyetlen bíró sem, aki a halálbüntetés alkotmányossága mellett foglalt volna állást.
Tóth Zoltán, az Országos Választási Iroda korábbi vezetője 2004-ben a Jogi Fórumon publikált tanulmányában azt állította, 2004. május 1-jétől, Magyarország EU-be való belépésétől kezdve a halálbüntetés visszaállítása visszavonhatatlanul tilos lesz, miután az Európai Unió 2000 decemberében elfogadott, az Alapvető Jogok Chartája 2. Cikkének 2. pontja leszögezi: „senkit sem szabad halálra ítélni, sem kivégezni."
Magyarország korábban is elkötelezte magát két nemzetközi egyezménnyel arra, hogy tiltja a halálos ítéletek kimondását. Az 1950-ben elfogadott Római Egyezményként ismert, Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló megállapodás, valamint az ENSZ-ben 1989-ben elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya hatálya is kiterjedt az országra, miután az előbbit 1995-ben, az utóbbit pedig mind a nyolc kiegészítő jegyzőkönyvével együtt az Európa Tanácsba való felvételünk után, 1993-ban ratifikálta az országgyűlés.
Ezekből az egyezményekből elvileg kiléphetne az ország, de ez már a Tóth-féle tanulmány szerint sem lett volna jó politikai ötlet: mert ugyan tény, hogy „nemzetközi jogilag semmilyen hátrány nem érhetné ebből Magyarországot, más kérdés, hogy a jelenlegi körülmények között és a mai nemzetközi tendenciák fényében ez politikailag felérne egy öngyilkossággal”.