Maffiózó? Vagy törvénytisztelő üzletember, akinek irigyei vannak? Vizoviczki Lászlóról, a két magas beosztású rendőrrel együtt letartóztatott szórakozóhely-tulajdonosról még laza körvonalú portrét is nehéz rajzolni, hiszen az üzletembernek még az életkorát sem tudja senki. Mi azért megpróbáltuk.
Vizoviczki Lászlóra a legjellemzőbb az a hétperces telefoninterjú volt, amit 2011. január 19-én, a West Balkán-tragédia után készítettek vele a Kossuth rádióban a szórakozóhelyek biztonságáról. A riporternek jól hallhatóan szinte elcsuklik a hangja az ijedtségtől, pedig nem is egy helyen vannak, az interjú ártatlan kérdéseit pedig nyilvánvalóan előre egyeztették. Onnan is tudható ez, hogy ugyanezen a napon a legendásan rejtőzködő üzletember váratlanul a fél magyar sajtónak, így az Indexnek is nyilatkozott, gyakorlatilag szó szerint ugyanazt, mint a közrádiónak.
Mivel Vizoviczki mindig is kerülte a sajtót – a sajtómunkások pedig általában féltek bármiről is megkérdezni – a tavaly januári nyilatkozatok ténye önmagában is pletykacunamit indított el. Pedig logikus lenne, hogy egy diszkótragédia után a legnagyobb magyar diszkótulajdonos megnyilvánuljon és nyugtatni igyekezzen a közvéleményt, akkor is, ha nem az ő szórakozóhelyén történt a baleset.
Az, hogy Vizoviczki nem engedte magához közel a médiát, persze semmit sem jelent, sőt az üzleti életben szokásos dolog. Amancio Ortega Gaona, a Zara, a Pull and Bear és a Bershka márkákat birtokló spanyol üzletember például életében egy interjút adott, azt is csak azért, mert éppen tőzsdére mentek, és hosszú évtizedekig nem készült róla fénykép sem.
Bár Vizoviczkit hosszú évek óta az éjszakai élet uraként emlegették, a tavaly januári volt az első alkalom, amikor az üzletember a nyilvánosság előtt vállalta, hogy negyven szórakozóhelye van.
Aki nem pletykákra akar alapozni, az hiteles forrást még az életkoráról vagy az iskoláiról sem talál. Szóbeszéd persze volt róla rengeteg, de ha az ilyen típusú sztoriknak minimálisan is igazat adnánk, akkor Vizoviczkinek fiatalon vagy 26 különböző nagyfőnököt kellett volna hosszú évtizedekig szolgálnia különböző félelemkeltő beosztásokban, és 43 különböző érdekcsoport és etnikum pénzeit mozgatnia, míg meg nem szerezte az első saját szórakozóhelyét. Ez nyilvánvalóan nem lehet igaz, így az egyszerűség kedvéért szóbeszédekkel nem foglalkoztunk, cserébe próbáltunk beszélni olyanokkal, akik üzleti vagy más okokból személyesen találkoztak vele.
Ha szintetizáljuk a beszámolókat, olyan középkorú, átlagos termetű és testalkatú, határozott, de udvarias beszédű férfi képe bontakozik ki, akitől előre majdnem mindenki fél vagy egyenesen retteg, majd a személyes találkozáskor ehhez képest fellélegzik. De aki láthatólag kihasználja a fekete, sötétített üvegű, testőrökkel tömött luxusautók pszichés hatását, és aki saját magát bigboss-nak, vagyis nagyfőnöknek nevezi az emailcímeiben. A cégbírósági papírokból derül ki, hogy házas ember, vagy legalábbis volt házas, akinek a kilencvenes-kétezres években pesterzsébeti hivatalos lakcíme volt.
„A vendéglátás úgy működik, hogy ha nincs ott személyesen a tulaj, akkor az alkalmazottai általában meglopják. Vizoviczkinek pedig jó pár helye van. Ezért üzletileg praktikus, ha rettegnek tőle. Nem lennék meglepve, hogy céltudatosan, azért keltett volna ilyen hangulatot maga körül, hogy az alkalmazottainak eszébe se jusson meglopni őt" – mondta egyik beszélgetőpartnerünk.
Egy másik, ingatlanüzletekben érdekelt vállalkozó úgy emlékszik, hogy emberünk nagyon határozott, céltudatos tárgyalópartner. „Rendkívüli magabiztossággal lépett fel minden ügyben. Az alapállás az volt, hogy az ő érdekei érvényesüljenek. Soha a kétség szikrája sem merült fel benne, hogy bármiben ne lenne igaza. Ettől még akkor sem lehetett eltántorítani, ha racionális érvekkel próbálta a tárgyalópartner meggyőzni. Ilyenkor Vizoviczki azt mondta, lehet, hogy igaza van, de akkor is az lesz, amit ő akar" – magyarázta az egykori tárgyalópartner. Ez mondjuk sok emberre, köztük e cikk írójára is igaz. De még ez az informátorunk is azt mondta, hogy Vizoviczki nem volt udvariatlan, és nem is fenyegetőzött vele.
Egy pletyka volt, amit, ha csak névtelenül is, de többen megerősítettek, miszerint ha Vizoviczki megígért valamit egy üzletben, például megállapodott a vételárról, akkor az ígéretét megtartotta és korrektül fizetett.
Egy üzleti partnere volt, aki névvel is vállalta a nyilatkozatot. Gerendai Károly gasztrovállakozó, a Sziget kitalálója, aki, bár szomszédok voltak a Hajógyári szigeten, mindössze egyszer tárgyalt személyesen Vizoviczkivel. A téma a taxik behajtása volt a fesztivál területére. „Korábban kisebb összefeszülés volt a taxikérdésben. Személyesen teljesen normális volt, el is fogadta a javaslataimat" – emlékszik vissza a találkozóra Gerendai. A beszélgetés úgy zajlott, hogy a két üzletember gyalog, kettesben bejárta a kérdéses területet, miközben úgy húsz méterrel lemaradva egy feltehetőleg testőrökkel teli autó követte őket lépésben.
Gerendai szerint a cégeik közötti viszony mindig normális volt, ha Vizoviczki megígért valamit, az úgy is lett.
Előfordult például, hogy az egyik Sziget alatt a fesztivál területén fekvő, de Vizoviczki érdekeltségébe tartozó vendéglátóhely, a Mokka Cuka menedzserei olyan terméket árultak, amit a szigetes kereskedők nem tehettek volna meg. Amikor erre felhívták a figyelmét, az üzletember előbb elnézést kért és elvitette az árut, majd – bár ezt nem is kérték tőle – átküldte azt a szigetes kereskedőkkel megkötött szerződésekben szereplő összeget, amit ilyen kihágásért azok fizettek volna.
Az üzletembert körüllengő hangulatot az újságírók is táplálták azzal, hogy – bár soha senki nem terjesztett olyat, hogy inkorrektül bánt volna sajtómunkásokkal – remegve ejtették ki a nevét. Erre azért maga az üzletember és környezete is rájátszott. „Én több emailcímről is leveleztem vele, a domainek változó cégnevek voltak, de az ő neve mindig az volt a kukac előtt, hogy bigboss. Én már emiatt féltem tőle. Amúgy telefonban nagyon határozott, de udvarias volt." – idézte föl egy riporter.
„Én ugyan nem az életéről faggattam, hanem valami fesztiválról, amihez köze volt, de amikor mondtam, hogy vannak olyan részletek, amiket muszáj lesz beleírni a cikkbe, akkor mondta, hogy megérti. Vészjóslóan mondta, de még mindig élek" – jelezte egy másik kolléga, hogy közel sem ették olyan forrón a kását.
A valós információk hiányára jellemző, hogy ha rá terelődik a szó, szinte mindenki Sándor „Papa" István egykori nyomozó vallomását veszi elő, amit a korábban maffiaügyekben vizsgálódó rendőrtiszt a Parlament olajügyeket vizsgáló bizottsága előtt tett, pedig Sándor azzal indított, hogy nem igazán ismeri Vizoviczkit. De legalább mondott valamit, amibe kapaszkodni lehetett.
Íme a rengeteget idézett jegyzőkönyvrészlet:
Elnök: Egy másik kérdés a belváros, Vizoviczki szerepe, kapcsolatai, beépülésük az önkormányzatba, az olajosok térnyerése az ingatlanszerzések területén, a belvárosban. Erről van-e információja?
Sándor István: Kérem szépen, konkrét információ nincs róla, mert ez nem volt a feladatom. Ha erre vonatkozóan akar választ kapni, én már mint polgári életben dolgozó ember, közvetítéssel foglalkozgatom, piackutatással. Azt tudom mondani, hogy a mai magyar közigazgatásban bárki bármikor, bárhol megvehető, és ha pénze van az embernek, bármi elérhető. Bármi. Bármi. Az ingatlanpiacon is elég gyakran megfordultam, közvetítettem, és csak forgott a fejem, amikor egymillárdos üzletért százmilliós csúszópénzeket kérnek bizonyos köztisztviselők azért, hogy aláírják azt, amit amúgy is alá kellene írni.
Elnök: Van-e információja a Belváros Közbiztonságáért Közalapítványról?
Sándor István: Az, hogy milyen közalapítványok voltak a rendőrségnél vagy az önkormányzatnál, nem tudom, de azt mind az alvilág pénzelte.
Elnök: Információim szerint 20 night club pénzeli a belvárosi közalapítványt.Sándor István: És kinek a kezében van az a húsz night club, kérdem én? A Conti Car. A Vizoviczki egy katona.
Elnök: És a rendőrök kapcsolata...
Sándor István: Erről jobb nem beszélni. Inkább.
Elnök: Az anyagok között, ami leadásra került, a bizottsági anyagok között van egy olyan kazetta is, ahol az V. kerületi őrsparancsnok veszekszik az egyik night club vezetőjével, és a védelmi pénzek megvitatása folyik egészséges magyar kifejezések közepette...
Sándor István: Ugyanez elmondható a belvárosi őrsről és a többiről is.
A beszélgetés később az olajügyekben esetleg érintett politikusokra terelődött, ekkor hangzott el a következő:
"Dr. Kóródi Mária (SZDSZ): Azt szeretném megkérdezni, hogy olyan esetekről, amikor nem tudatosan, de véletlenül politikusok belekeveredtek ilyen ügyletekbe, ezekről volt-e tudomása, találkozott-e ilyennel. Tegnap éppen meghallgattuk Homoki János urat, és kérdés, hogy ez mennyire volt részéről...
Sándor István: Mondom. Két alkalom vetődött fel, amikor politikusokkal kapcsolatos jelzés jött, az egyik volt Lányi Zsolt, a másik Atyánszky György, aki a Váci utcában nem tudom melyik bárban meg szokott jelenni, hogy kinek a társaságában, nem tudom, de ez a bár azt hiszem, Vizoviczki László tulajdonában volt, aki kapcsolódott az olajosokhoz. Ez a két ember volt, akiről akkor készült is egy-egy feljegyzés, ami át lett adva megfelelő helyre."
Látható tehát, hogy még egy olyan bennfentes, az éjszakai életet jól ismerő rendőr, mint Sándor István is csak másodkézből származó, meg nem erősített értesüléseket tudott mondani Vizoviczkiről.