Úgy indul a sztori, mint egy klasszikus erdeihorror-forgatókönyv. A szlovák sajtóhírek után, miszerint egy medve, amit már többször el akartak kapni, mert bejárt településekre, átjött Magyarországra, kedden több helyről verbuvált hazai szupercsapat indult az állat befogására. Van köztük állatkerti szakember, medveotthon alkalmazottja, hivatásos természetvédő és túsztárgyaló is. Már ha az "elismert állatkoordinátor" ezt jelenti.

Nem sokkal az expedíció indulása előtt Guzsik Alfréd, az Ipoly Erdő Zrt. fővadásza azt nyilatkozta, hogy bár a jelenség nem is olyan ritka, idén még egyetlen erdész vagy vadász sem talált medvenyomot az Ipoly menti erdőségekben. Guzsik szerint medvével talákozni amúgy nem is olyan veszélyes, ha mégis megtörténik, "szép óvatosan el kell hátrálni".

Jól hangzik, de a környékbeli mindentudók szerint mindez csak porhintés. Dunakanyarban lakó forrásunk szerint a környéken az terjedt el, hogy a medvét az előző hétvégén titokban lelőtték Szob közelében. Ez egyébként a Guzsik Alfréd fővadász alá tartozó erdőterület. Állítólag egy környékbeli falu polgármestere is ezt terjesztette megnyugtatásul a  településén és egy környékbeli rendőr is ugyanezt a sztorit mesélte el többeknek.

Jellemző a szállongó pletykák mennyiségére, hogy maga a fővadász is megemlített egyet a nyilatkozatában, miszerint "Vámosmikolán valaki lefényképezte, és a fotót feltette az internetre, a kép azonban sehol nem látható."

De praktikusan mi a teendő, ha nem igazak a pletykák, a medve elkerüli a szupercsapatot, de minket nem?

Barnamedve kóborol a Börzsönyben nagyobb térképen való megjelenítése

Talán meglepő, de nem szabad csendben megmerevedni vagy megpróbálni elbújni. Ellenkezőleg. Egy szlovák területen medvefigyelő túrákat is vezető szakértő azt mesélte, hogy a legfontosabb azonnal a medve tudomására hozni az ember jelenlétét, mert ha tehetik, azonnal elmenekülnek. Praktikusan, ha medvegyanús részen járunk, hangosan beszélgetve gyalogoljunk. Ha ennek ellenére felénk indulna a medve, még mindig nem kell pánikba esni, mert az állat az esetek nagy többségében ilyenkor is blöfföl és nem akar minket szétmarcangolni. Ha látjuk, hogy úgyis odajön, érdemes lefeküdni, majd mozdulatlanul, a kezünket a tarkónkra kulcsolva kushadni a földön, míg szívgörcsöt nem kapunk, vagy a medve el nem megy. Ha ezután sem adja fel, akkor cselekedjünk a pillanat sugallata szerint, esélyünk úgy sincs sok.

Szakértőnk szerint szlovákiai medvék esetében a kaland úgysem végződik szinte soha erőszakkal. Nagy ritkán az erdélyi, sokkal sűrűbb állományt alkotó medvékkel lehet baj, azok közül is azzal a néhánnyal, amelyik egyáltalán nem fél az embertől, sőt élelemforrásnak tekint minket.

A közelben korábban medvenéző túrákat is kalauzoló erdőjáró ezt válaszolta arra, hogy mi volt a taktika, ha a csoportja medvébe ütközött:

"Saját csoporttal kis túlzással az volt a kifejezett cél, hogy medvébe ütközzünk, így ilyenkor leginkább a fényképezőgépek
előkeresése és az izgatott figyelés a közvetlen reakció. Extrém pech kéne hozzá amúgy, hogy ne a medve vegyen észre előbb, hanem rámenj véletlenül túl közel, és rohadtul nem egyszerű medvét látni még azokon a helyeken sem, ahol egyértelműen gyakran járnak. Így a május-júniusi időszakra van egy elég tuti medvenéző rét Liptószentmiklóstól nem messze, de még ott se garantált a siker, ha kint töltesz egy estét vagy hajnalt, pedig ott egyes helyeken szó szerint tíz méterenként
volt egy medveszar."