„Az elvesztegetett pénzügyi lehetőségek időszaka lehet Magyarországnak a jövőre véget érő hétéves uniós költségvetési ciklus, a 2007 és 2013 között felhasználható 8200 milliárd forintos uniós keretből ugyanis eddig csupán 2500 milliárdot sikerült szabályszerűen elkölteni” – írtuk cikksorozatunk első részében, ahol arra kerestük a választ, hová lettek az uniós pénzeink.

A lemaradás nem titok, maga a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség is elismeri, hogy időarányosan nagy csúszásban van az ország, az ügynökség azonban eddig nem adott magyarázatot a hosszú ideje húzódó problémákra. Petykó Zoltán, NFÜ-elnök a hátralévő rövid idő ellenére optimista, és egy hete már be is jelentette, hogy sikerült megoldást találni, és felgyorsították a kifizetéseket. Háromszorosára.

Az érintett gazdasági szereplők azonban ezt már nehezen hiszik el: ha az előző kormányoknak és két éven át az Orbán-kormányzatnak sem sikerült lendületet adni, akkor a finisben mi változna egy elnöki bejelentéstől.

Az Index megkérdezett több olyan, uniós projektek intézésében közreműködő pályázatírót, aki napi rendszerességgel szerez tapasztalatokat a pályázatok indításáról, elbírálásáról, pénzügyi lebonyolításáról. A rendszert alulnézetből ismerők egybehangzóan állítják, hiába voltak a jobb statisztikai eredményekre vonatkozó ígéretek, a gyakorlatban nem javult a helyzet tavaly óta. Az Index 2011 szeptemberében számolt be először az EU-s pályázatok kifizetéseinek csúszásáról.

A nevük elhallgatását kérő szakemberek azt mondják, a gondok ott kezdődnek, hogy közülük jónéhányan még soha nem találkoztak olyan projekttel, amelynél a hivatal tartani tudta az előírt határidőket. Tapasztalataik szerint az esetek több mint 90 százalékánál van valamilyen időtúllépés.

Egyik forrásunk, egy elsősorban oktatási és környezetvédelmi pályázatokban érdekelt vállalkozó szerint az NFÜ-nél és a különböző pályázatokkal foglalkozó hatóságoknál továbbra sem képesek betartani a tavaly márciusban és idén februárban hozott kormányrendeleteket. Pedig a kormány jelentősen szűkítette a határidőket a hivatalok számára, de ott általában nem bírják a tempót. „Inkább csak a stressz nőtt, de nem a hatékonyság, van hogy én vigasztalom a bürokratákat, amikor besokallnak az anyázó ügyfelektől.”

Sokszor előfordul, hogy a kiírt pályázatokhoz nem készülnek el az elektronikus benyújtáshoz szükséges kitöltő programok. Volt olyan március elején kiírt pályázat, ami emiatt csúszott június közepére. Elvben addigra már eredményt kellett volna hirdetni. De olyannal is találkozott már egyik forrásunk, hogy a pályázat kiírása után három új mellékletet is bekértek, az ezekhez szükséges űrlap azonban nem készült el, viszont a beadási határidőt nem hosszabbították meg. Vagyis fizikailag lehetetlen volt hiánytalanul leadni a pályázatot.

Az intézményeknél nagy a fluktuáció, jellemző, hogy két-három hónap után felmondanak az ott dolgozók. Emiatt sok az ellentmondásos utasítás. Ugyanarra a kérdésre többféle választ adnak az egymást váltó illetékesek. „Egy pályázatnál megkérdeztem, hogy a járulékokat be kell-e számítani az egyik költségvetési táblázatba, mert a kiírás alapján nekem nem volt világos. Háromféle válaszom van már.” Tovább bonyolítja az ügymenetet, hogy az uniós pénzek elosztásában közreműködő szervezetek néha még saját szabályokat is bevezetnek a pályáztatás általánosan érvényes eljárási szabályi mellé. "Mivel a kritériumok zavarosak, az ügyintézők túlbiztosítják magukat, és olyan dokumentumokat is bekérnek, ami nem lenne kötelező."

Egy másik környezetvédelmi specialista szerint az igazán nagy bajok mégsem a pályázatok befogadásánál vannak, hanem kifizetéseknél és az elszámolások elbírálásánál. „Az ügyféllel kőkeményen betartatják a rá vonatkozó határidőket, néha már az az ember érzése, a cél az, hogy megbuktassák a projektet. A saját határidőket viszont kénye-kedve szerint megszegi az ügynökség. És nem néhány nappal.”

A pályázatíró szerint az apparátusnak elvileg 30 napja van, hogy jóváhagyja vagy hiánypótlásra visszaküldje az előfinanszírozott elszámolásokat, ehelyett az esetek többségében 90-120 nap után jön értesítés arról, hogy hiánypótlást kérnek. Ilyenkor újrakezdődik a hivatalos 30 napos határidő. Forrásunk személyes tapasztalata, hogy a hivatalnokok az időhúzás és saját maga levédése érdekében még a dokumentáció meghamisításra is kényszerítheti a pályázót. „A pályázati útmutatóban nem volt benne, a szerződésben sem szerepelt, a végén mégis azt kérték, hogy több ajánlatot is csatoljon a vállalkozó az egyik munkafázis elvégzéséhez. Ha nem tudja produkálni az utólag kikényszerített papírokat, akkor búcsút mondhat a pénznek.”

A csúszások bizonyos helyzetekben nagy gondot okozhatnak. Például egy arborétumok felújítására is alkalmas pályázatot tavaly novemberben kellett volna elbírálni, de csak idén júniusban kaptak értesítést a győztesek. Mivel a pályázatban vállalt munkát csak tavasszal lehet elvégezni, az idénre tervezett munka biztosan elmarad, és egyáltalán nem világos, hogy jövőre is meg lehet-e csinálni az idei árakkal és lehetőségekkel tervezett koncepcióval.

A januárban bevezetett áfa-emelés szintén zavarokat okoz a rendszerben. Egy másik pályázatíró forrásunk szerint a pályázó központi költségvetési intézmények számára jelent visszatérő gondot a 27 százalékos kulcs megjelenése. Az elszámolásoknál ugyanis a hivatalnokok rendszeresen belebotlanak abba a megoldhatatlan problémába, hogy a pályázatban még 25 százalékos áfás összegekkel számoltak, az elszámolásban viszont már a magasabb összeg szerepel. Sehol sem előírás, mégis gyakori, hogy hiánypótlás keretében külön nyilatkozatokat kérnek a pályázóktól a számláik mellé, hogy mit milyen áfakulccsal számláztak.

Egy vidéki óvodai pályázatokkal foglalkozó forrásunk szerint van ahol problémát jelent, hogy az intézményfenntartó önkormányzat kezeli a pályázatokat, és ott elakad a pénz. Egy megyei jogú város például ráült a pályázaton elnyert pénzekre, és a település pedagógusainak ingyen kellett elvégezni a pályázatban vállalt feladatokat. A településen forrásunk állítása szerint négy óvodát és két iskolát érint ez az ügy, egyenként 3 millió forintot nyertek. A vállalt továbbképzéseket a munkaidő terhére végeztetik a pedagógusokkal, a megnyert pénzt pedig állítólag már fel is élte napi működésre az önkormányzat. Az érintett intézmények munkatársai nem akarnak nyilatkozni, így a település megnevezésétől is tartózkodnunk kell.