Az alibi-ügynöktörvénytől a hajléktalanok kitiltásán át a képzetlen suhancok utcára szabadításáig hosszan lehet sorolni a mostani és a korábbi kormányciklusok elhibázott törvényeit. Válogasson vállaltan szubjektív összeállításunkból, vagy dühöngjön, amiért a személyes kedvence kimaradt! Ha ön szerint nincsenek rossz törvények, tilos elolvasnia ezt a cikket.
A kommunista múlt, azon belül is az ügynökügy teljes feltárásának és társadalmi feldolgozásának elmaradása a rendszerváltás utáni politika egyik legsúlyosabb adóssága. A kommunista államhatalom titkosszolgálati tevékenységének feltárását egy 2003-as törvény szabályozza.
A szabályozás több szempontból is alkalmatlan a múlt megismerésére és a megfigyeltek információs kárpótlására (azaz, hogy megtudják, a bizalmukkal visszaélve ki, mit jelentett róluk). Az ügynökdefiníció szerint a háromból két feltételnek kell teljesülnie: volt aláírt beszervezési nyilatkozat, aláírt elismervény a juttatásról, vagy más, az ügynöktevékenységre utaló irat (pl. jelentés). Ez a 200 ezer beszervezett személy közül alig 200 esetében teljesül csak.
Az ügynökadatok csak korlátozottan megismerhetők. Aki nem kutató, az csak annak ügynöki tevékenységéről juthat információhoz, aki ahhoz hozzájárul, például azzal, hogy közszereplőnek nyilvánítja magát. Ha ellenben valaki arra kíváncsi, hogy a házastársa ügynök volt-e, ezt csak akkor tudhatja meg, ha az illető róla is jelentett, és a jelentések megmaradtak.
A 2011 végén elfogadott új választási törvény átszabta a választókerületek határait. Mivel a lakosság eloszlása az előző választási törvény óta eltelt idő alatt sokat változott, ez még önmagában nem lenne baj. Az új térkép azonban egyértelműen a mostani koalíciónak kedvez, ezért nyilvánvalóan nem jelenthet tartós megoldást: a szavazatokat képviselői mandátumokra konvertáló jogszabálynak politikai konszenzuson kell alapulnia.
Az új törvénybe ráadásul a többséget erősítő elemek kerültek. A 2014-es választás már egyfordulós lesz, az egyéni mandátumot így relatív többséggel is meg lehet szerezni. Az egyéni kerületekben a vesztes jelöltekre leadott töredékszavazatok utáni kompenzáció viszont mostantól a listán győztes pártnak is jár majd.
Az ország új alkotmányának és a kapcsolódó kétharmados törvényeknek anélkül is súlyos hiányosságai vannak, hogy az egyoldalú és elsietett alkotmányozás problémájára kitérnénk. A keresztény-konzervatív értékrend becikkelyezése miatt a nem így gondolkodók egyáltalán nem érzik sajátjuknak az új alkotmányt. Az élet kezdetének a fogantatással való definiálása megteremtette az abortusz betiltásának lehetőségét.
A határon túliaknak megadott szavazójog miatt olyanok is szavazhatnak, akik nem viselik a döntésük következményeit, mert nem itt laknak, és nem itt adóznak. Az új alkotmány kizárja az azonos neműek házasságát, kikerült a szexuális beállítottság alapján történő diszkrimináció tilalma, viszont belefoglalták az alapjogi szempontból Európában egyre problematikusabb megítélésű életfogytiglani börtönbüntetést.
Szűkült az alkotmánybíróság hatásköre, a kontroll lehetősége többé nem terjed ki az összes törvényre, és nem fordulhat már bárki az Ab-hoz. Csorbult a bíróságok függetlensége, az egyházügyi törvény diszkriminatív, megszűnt az adatvédelmi és a zöldombudsman önálló státusa, az ügyészség bírósági igazgatási ügyekbe avatkozhat. Végül alkotmányos válsághelyzetet okozhat, hogy a költségvetés elfogadása az állami vezetők által delegált Költségvetési Tanácstól függ.
Hamarosan az Országgyűlés elé kerül az új Ptk. tervezete, ám a jelek szerint az sem fogja orvosolni a rendőrök személyiségi jogának szabályozását: Magyarországon, egyedülálló módon ki kell takarni a sajtóban megjelenő felvételekről a közhatalmat gyakorló rendőrök fényképét. Ha ez nem történik meg, a rendőrök 100-200 ezer forintot tudnak kiperelni a kiadóktól.
Eközben a világon szinte mindenhol, de még a demokratikusnak csak ímmel-ámmal nevezhető Oroszországban vagy még neccesebb Fehéroroszországban sem takarják ki a rendőrök arcát. A hatályos Ptk szerint a közszereplőket kivéve képmást csak az érintett hozzájárulásával lehet nyilvánosságra hozni: a bíróságok rendre úgy ítélik, hogy az egyenruhás rendőr nem közszereplő.
Egy költségvetési törvényt mindig kényes az abba foglalt adópolitika miatt bírálni, hiszen ha valami, akkor épp ez tükrözi a jogalkotó társadalmi preferenciáit. Az egykulcsos adó bevezetése ráadásul szerepelt a koalíciós választási ígéretek között.
Csakhogy a választások előtt a miniszterelnök a bírálatokra reagálva azt is megígérte, hogy az egykulcsos adóval senki sem fog rosszabbul járni. Ez nem bizonyult igaznak: másfél millió embernek csökkent a nettó fizetése. Erre bevezették a bérkompenzációt, valamint megemelték a minimálbér összegét.
Az átmeneti hozzájárulás bevezetésével az egykulcsos adó rendszere is megdőlt: az alacsonyabb keresetűek jövedelemkiesésének egy részét a bruttó 202 ezer Ft felett keresőkkel fizettetik meg.
Hallgatói ösztöndíjszerződés kötésére kényszeríti a felsőoktatási törvény azokat a diákokat, akik állami ösztöndíjjal vagy részösztöndíjjal szeretnének továbbtanulni. A szerződésben az állam vállalja, hogy fizeti a képzés költségeit, a diák pedig kötelezi magát arra, hogy a végzéstől számított húsz éven belül a támogatott képzési idő kétszereséig itthon dolgozik. Ha mégse így tenne, a tanítására fordított pénzt vissza kell fizetnie.
Az idei felvételi ponthatárokat értékelő nyári sajtótájékoztatón a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár azt mondta: bíznak abban, hogy szeptemberben mind az 51 ezer felvételiző aláírja a hallgatói szerződést, és "elkötelezik magukat, hogy életük egy bizonyos szakaszában a magyar gazdaság számára is dolgozzanak". A szegényebb diákoknak, akiknek a családja nem tudná megfizetni az önköltséges iskolát, nincs is nagyon más választásuk.Mindez a végzett hallgatók önrendelkezési jogának, valamint a munka és foglalkozás szabad megválasztásához való jogának korlátozását jelenti.
A hallgatói szerződésekről eredetileg egy kormányrendeletben volt szó, de azt az Alkotmánybíróság július elején formai okokra hivatkozva megsemmisítette. Erre a szabályozást törvényi szintre emelték.
Egyes önkormányzatok 2011-ben elkezdték tiltani a „közterületen életvitelszerűen lakhatást”, vagyis lényegében a hajléktalanságot. A szemlélet a szabálysértési törvénybe is bekerült: „Aki a közterület belterületét rendeltetésétől eltérő módon, életvitelszerű lakhatás céljára használja, illetve életvitelszerű lakhatáshoz használt ingóságokat közterületen tárol, szabálysértést követ el”.
A hajléktalanság kriminalizálását jelentő szabályozás sérti az emberi méltósághoz, az önrendelkezéshez, a személyes szabadsághoz való jogot, ráadásul értelmetlen is. A tilalom visszatartó ereje kétséges, egy nincstelen, hajléktalan embert aligha akadályoz meg az utcán alvásban a kilátásba helyezett pénzbírság.
A Fidesz egyik választási ígérete volt a visszaeső bűnözők megregulázása. Kormányon hamar be is váltották az ígéretet, a Büntető törvénykönyvbe bekerült a három csapásként elhíresült rendelkezés, amelynek az értelmét a három dobás név jobban visszaadja. A lényege az, hogy súlyos, erőszakos bűncselekmények visszaeső elkövetői a harmadik bűnelkövetéskor mérlegelés nélkül a kiróható legsúlyosabb büntetést kapják.
A harmadik dobásra kilátásba helyezett súlyos büntetés a kriminológusok szerint alkalmatlan a bűnözők elrettentésére. A büntetés súlyossága ebből a szempontból nem sokat számít, nem ezen múlik, hogy rászánják-e magukat újabb bűncselekmény elkövetésére vagy sem. A dolog inkább azon fordul meg, mennyire tartják valószínűnek, hogy elkapják őket.
A három dobás azzal, hogy automatikusan a legsúlyosabb büntetést rendeli a háromszoros visszaesőknek, a mérlegelés lehetőségének kiiktatásával csorbítja a bírók függetlenségét. Ennél nagyobb baj, hogy a látszatmegoldás csökkenti az érdemi problémakezelés lehetőségét.
A július elsején hatályba lépett új Munka törvénykönyve alapjaiban forgatta fel a megszokott munkaügyi szabályokat. A cégek számára rugalmasabb környezetet teremtett, ami a gazdaság szempontjából kedvező, de a munkavállalókat hátrányosan érintő változás: ők jobban teszik, ha meghúzzák magukat. Lehetőség nyílt például akár egyhavi alapbérig terjedő pénzbüntetés kiszabására, és a kártérítési felelősség is megnőtt. A pótlékrendszer átalakításával most akár minimálbérért is lehet dolgoztatni az embereket éjszakai műszakban vagy ünnepnapokon.
Az új köznevelési törvény 18-ról 16 éves korra vitte le a tanköteles kor felső határát. Egy márciusban nyilvánosságra került titkos hatástanulmány azzal számol, hogy 2015-ig 73 milliárd 230 millió forintot lehet megtakarítani ezzel, csak éppen szakképzetlen, a munkaerőpiacon gyakorlatilag esélytelen fiatalok tízezrei fognak megjelenni, több ezer pedagógus pedig elveszíti az állását. Az LMP népszavazást próbált kezdeményezni a 18 éves korhatár megtartása érdekében, de nem sikerült elég aláírást gyűjteniük.