Ha csak egyet választhatna, melyik könyv nélkül nem engedné elmúlni a gyereke gyerekkorát? Szerethető vagy tanulságos legyen, amit a gyerekek olvasnak? Népszerű slágerkönyv vagy irodalmi remekmű? És mi az, amivel semmiképp sem szabad sanyargatni őket? Nosztalgiázzon velünk! Szavazzon az Index kedvenceire, vagy jelölje a sajátját!
Charles Dickenstől a Karácsonyi ének –mind közül leginkább ezt a könyvet olvastatnák el a gyerekükkel az angol szülők. A worcesteri egyetem felmérésének nemrég publikált eredménye 2000 szülő megkérdezése után jött ki. A kérdés egész pontosan az volt, hogy mit olvasson el a gyerek majd valamikor az élete során, azaz melyik könyvet ne hagyja ki semmiképp a következő generáció.
Ugyan nem kimondottan azokra a könyvekre voltak kíváncsiak, amelyek nélkül nem gyerekkor a gyerekkor, a top tízbe mégis bejutott a Harry Potter, A hobbit és a Narnia krónikái is. Vagy nem futottak bele ezeknél jobb könyvbe felnőtt korukban sem a brit szülők, vagy simán csak félreértették a kérdezőbiztost. Mi viszont akkor már szándékosan így teszük fel a kérdést: mit olvasson a gyerek, amíg még igazából gyerek? Mondjuk az általános iskola végéig. Mit olvasson el mindenképp 14 éves koráig?
Gyors szerkesztőségi körbekérdezés után összeszedtük az Index saját jelöltjeit, ezekre lehet lejjebb szavazni. Ha szigorúan szubjektív és esetleges listánkon nem találja a saját kedvencét, jelölje! Írjon nekünk, a tárgy legyen Mit olvasson a gyerek. Bonyolítjuk még annyival a dolgot, hogy öt plusz egy kategóriát állítunk fel, mert nem mindegy, mit akarunk elérni a gyerek olvastatásával. Ha könyvet jelöl, írja meg azt is, melyik kategóriába passzol ön szerint!
Ez a legváltozatosabb kategória. A lényeg, hogy jó legyen olvasni az adott könyvet, bármivel is éri ezt el. A szerkesztőségi levelezés alapján ezek azok a könyvek, amikről a középkorú emberek imádnak nosztálgiázni, és amiket szinte biztosan megpróbálnak rátukmálni a gyerekeikre, általában nem túl sikeresen. Hogy mitől válik egy könyv ilyenné? Működhet a humor, a kaland, jól jönnek az indiánok, és van a szerkesztőségben, aki szerint ebbe a kategóriába tartozik bármi, amiben dinoszauroszok vannak.
Nem tetsző jellemvonást lát kialakulni gyerekében? Jó eséllyel tud olyan könyvet a kezébe adni, ami – néhány mély szorongás beépülése árán – örökre kiöli belőle a csíráját is. ”Minden történetben egy kisgyerek pórul járt, vagy örökre elvesztette a hangját, mert még tűvel a szájában is beszélni akart, és lenyelte, vagy szertelen ötlettől vezérelve hideg vizet ivott télen a kútból a szülinapi partiján, és soha többet nem teremtek piros rózsák az arcocskáján, egy másik minden csokit csokival evett, és egészségtelen, szomorú felnőttként tengette le hátralévő, igen rövid életét. És volt akit oroszlán falt fel, miközben arra gondolt, hogy bárcsak szót fogadott volna az apukájának” – idézte fel felejthetetlen olvasmányélményét az egyik kultrovatos kolléga.
Ma már nem könnyű olyan kiadványt találni, ami annyira direkt technikával dolgozna, mint az 1800-as évekből származó Száz tanulságos mese kisgyerekeknek. Ugyanakkor a pöttyös-csíkos könyvek szinte mindegyike és a kötelező olvasmányok jó része is alkalmas nevelőeszköznek. Engem például egy életre leszoktatott a tettekben megnyilvánuló irigységről a Kincskereső kisködmön körtemuzsikás-torokgyíkos fejezete. Ha nem akartam adni a cukromból, a bátyámnak elég volt annyit suttognia, hogy körtemuzsika. Ilyenkor sírva fakadtam, és neki adtam az egész zacskót.
A véletlenszerűen kiválasztott kedvenc könyveket valószínűleg soha senki nem fogja számon kérni a gyereken az iskolában, a kötelező olvasmányokat viszont garantáltan igen. A gyerek szabadideje és teherbíró képessége véges, a praktikusan gondolkozó szülő választása lehet bármi, ami kötelező, és jó eséllyel tétel lesz majd az érettségin. Aztán vannak olyan könyvek is, amik valamilyen más tudományterülethez, például történelemhez, földrajzhoz vagy biológiához adnak jó alapokat. A Jules Verne-regények például tökéletesek azoknak, akiket a tengeralattjárók működése vagy a nitroglicerin előállítása érdekel. Az Egri csillagok pedig igazi kettő az egyben, nemcsak kötelező, de felületesen a török hódoltság koráról szóló történelemleckét is le lehet tudni vele.
Ebben a kategóriában a könyveket nem feltétlenül jó élmény olvasni, de nem is ez a céljuk. „A gyerekeknek minden javakból a legjobbat szoktuk juttatni – a versekből, az irodalomból is azt kellene.” – ezt a Kányádi Sándor-idézetet a Magyar Olvasástársaság honlapján találtam. Végül is tényleg nem sok olyan szülő van, akit ne zavarna, hogy a gyereke egész nap csak gumicukorral tömi magát, miközben ott van előtte a brokkoli, még akkor is, ha zöldségekkel nehéz a rossz evő gyereket rávezetni az evés örömére. Ide olyan könyveket gyűjtöttünk, amelyek irodalmi alkotásként, művészi minőség alapján indulhatnak a legjobb 14 év alattiaknak is való könyv címéért.
Mit ér a műveltség vagy a jó modor, ha a gyerek nyomorultul érzi magát, mert az osztálytársai éppúgy lenézik, mintha egyedül neki nem lenne Hanna Montanás tolltartója, vagy csak ő nem nézhette volna meg a Való Világ döntőjét szombat este? Ha a gyerek közösségi boldogulása fontos szempont, akkor azt a könyvet érdemes olvastatni vele, amit mindenki más is olvas, amiről beszélnek, és amit ciki nem ismerni. Jó eséllyel ilyet választanak ők is, ha hagyjuk őket választani. A nagyobb könyvesboltok gyerekkönyv-sikerlistái alapján ma már a Harry Potter is lejárt lemez. A legmenőbbnek A Szent Johanna gimi tűnik, Leiner Laura sorozatának különböző darabjai a Libri-lista első tíz helyéből hatot foglalnak el. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár honlapján meg lehet nézni, hogy egy adott könyvtárban mik a leggyakrabban kikölcsönzött gyerekkönyvek. Ezeken a listákon egy bizonyos Dami Elisabetta nevű írónő egeres Geronimo Stilton-könyvei tarolnak.
A szerkesztőségi levelezésben maguktól szakadtak fel a könyvekhez kapcsolódó gyerekkori traumák, anélkül, hogy erre bárki is külön rákérdezett volna. Egyszerűen vannak olyan könyvek, amiknek bármennyi jó tulajdonságuk is van (ha van egyáltalán), mindenképp többet ártanak, mint használnak, és megszakadt szívű gyerekeket hagynak maguk után. Szily kolléga például saját bevallása szerint kimondhatatlanul gyűlölte gyerekkorától fogva az összes könyvet, amikben szomorú dolgok történtek, és a címszereplő brutális és értelmetlen pusztulásával végződő A Feketefülű fehér Bimnél aljasabb gyerekellenes merényletet el sem tud képzelni. A Bambi a kategória klasszikusa, bár az kíméletlenségben meg sem közelíti a Hopsz és társát, amiben apró vadnyulak halnak válogatott kínhalált.