Elkezdődött a Mal-per, amiben a Mal Zrt. vezetői és munkatársai állnak bíróság elé, összesen 15-en. A 91 oldalas vádirat szerint többszörös kötelességmulasztás vezetett nyolc ember halálához, 226 ember sérüléséhez, a környezet szennyezéséhez és több tíz milliárd forintos anyagi kárhoz, ezért az ügyész letöltendő börtönbüntetést kért mindenkire. Az elsőrendű vádlott többnapos prezentációra készül. A tárgyaláson feltűnt egy rejtélyes összeesküvés-hívő is.
Kis csúszással kezdődött a Mal-per első napja, mivel a hatodrendű vádlott ügyvédje nem talált időben parkolót a Veszprémi Törvényszék közelében. Fotó készítéséhez a tárgyaláson egyik vádlott sem járult hozzá, a jelen lévő kilenc sértett viszont igen. A kilencedrendű vádlott német anyanyelvű, ezért őt tolmács segítette. Martin R. kérte, hogy az ő ügyét külön kezeljék, de erre nem kapott lehetőséget. Ő fog egyébként utoljára felszólalni.
Az ügyész három órán át olvasta fel a 91 oldalas vádiratot. Kiderült belőle, hogy már egy órával a gátszakadás előtt katasztrófahelyzetet jelentő adatokat mutattak a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. (Mal) műszerei, de a cégnek nem volt olyan monitoringrendszere, ami automatikusan vészjelzést adott volna le a diszpécserek számítógépén, emiatt nem is figyelmeztették előre a környező falvak lakóit. A vádirat szerint nem voltak az élet és testi épség megóvásához szükséges részletes rendelkezések sem katasztrófa esetén.
Az ajka timföldgyárban 2010 október 4-én bekövetkezett katasztrófa miatt magas lúgtartalmú vörösiszap lepte el Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely nagy részét. A X. számú tározó átszakadt, ezért a vörösiszap tetején található víz a vörösiszapot is kimosta, és több mint 1 500 000 m³ lúgos anyag árasztotta el a környéket.
A tragédia nyolc ember halálát és 226 ember sérülését okozta, illetve különösen nagy vagyoni hátrányt idézett elő, valamint a környezetet és a természetet is jelentős mértékben károsította. A Marcal folyó környékén több tízmilliárd forintos természeti kár keletkezett. Az ügyet tavaly októberben vizsgálta ki egy parlamenti vizsgálóbizottság, ami megállapította, hogy a tározó egykori tervezői és kivitelezői meg a környezetvédelmi hatóság mellett elsősorban a Mal felel.
A Mal több ponton is megszegte az előírásokat, például engedély nélkül magasította meg a vörösiszap-tározó északi oldalát, így az eredeti 1 méter helyett már átlagosan 4,45 méter víz állt a vörösiszapon, aminek a kémhatását egy ideje már nem is semlegesítették, mivel időközben más technológiára álltak át. Az ún. csurgalékvizet elvezető csatorna ráadásul nem használt semmit, mivel azt nem tisztították rendesen. Azért szakadt át a gát, mert a tározóból kiszivárgó lúgos vizet nem tudták elvezetni, így az a talajba beszivárogva meggyengítette annak a fal alatti részét is.
A vádlottak nemcsak a cég működtetése során nem tettek eleget a munkaköri kötelességeiknek, hanem a baleset után sem tettek meg mindent a kárenyhítés érdekében, pedig ez is kötelező lett volna. A vádiratban részletesen szerepel, hogy melyik vádlott mit mulasztott el a katasztrófa megelőzésével és annak kezelésével kapcsolatban.
A katasztrófavédelmi terv több sebből vérzett: nem voltak például arra felkészülve, hogy nemcsak terrortámadás vagy természeti katasztrófa okozhat gátszakadást, hanem emberi mulasztás is, illetve azzal sem számoltak, hogy egy vörösiszap-áradás elérheti Devecser lakott részeit.
A Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, Bánáti János, aki az elsőrendű vádlottat képviseli, a vádirat felolvasása alatt egyszer szólt közbe. Elmondta, hogy a teremben lévő közel száz személy nem azért ment el, hogy az ügyész többórás felolvasását hallgassák, hanem hogy megismerjék a vádakat. A vádlottak az egyik szünetben egyébként jó kedéllyel idézték a vádirat egyes szakkifejezéseit.
A vádlottak a vád szerint a katasztrófavédelemről és a kárelhárításról szóló törvényeket sértették meg. A Mal munkatársainak legfőbb mulasztásai közé tartozik, hogy a gátszakadás után nem riasztották az érintett lakosságot, és nem segítették a kárelhárítást. Az első nap például csak 50 pár gumicsizmát hozattak.
Egy órával a tárgyalás kezdete után megjelent egy férfi egy társával, és azt állította, hogy ő is sértett az ügyben, de nem kapott idézést. Mivel a biztonsági őrök nem engedték be a terembe, a sajtószobában leült, és kiterített az asztalra egy térképet. Ezen egy filctollal húzott vonal mentén körök jelöltek területeket, amikről elmondta, hogy egy ősi Kárpát-medencei civilizáció kommunikációs vonalának pontjai. Ezek egyike Kolontár, aminek az altemploma ellen ez a sokadik merénylet volt, ő már több hete tudta, hogy el fogják követni. „Kálvária → Kálontár → Kolontár” – érvelt a férfi a nem túl világos összeesküvés-elmélete mellett.
B. Zoltán, az elsőrendű vádlott, aki 2008 óta volt a cég igazgatója, akkor is helytelenül járt el, amikor azt mondta, hogy a vörösiszap ugyan lúgos, de „nem annyira veszélyes, mert nem mérgező, nem annyira maró”. A felvilágosítási-tájékoztatási kötelezettségét ezzel megszegte, mert a valóságnak nem megfelelő tájékoztatást adott. Az ügyész elmondta, hogy a vörösiszapon lévő víz megvizsgálása során kiderült, hogy olyan magas a lúgtartalma (13,3 pH), hogy az helytelenül lett nem veszélyes anyagként besorolva.
A Nemzeti fejlesztési miniszter nagyjából 10 milliárd forintnyi polgárjogi igényt jelentett be. Az állam a vádlottaktól várja a védekezés és helyreállítás egyelőre még pontosan meg nem határozott költségeinek megtérítését.
A legsúlyosabb vádak az első-, a másod- és az ötödrendű vádlottat érintik: ők halált előidéző gondatlan közveszélyokozás, gondatlanságból elkövetett környezet- és természetkárosítás, illetve veszélyes hulladékkal való hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt állnak bíróság elé.
Magyar György a magánvádas eljárást indító sértettek képviselőjeként röviden elmondta, hogy az ügyfelei összesen 206 millió forintot követelnek.
A helyszínen lévő sértettek is szót kaphattak. Baranyai János elmondta, hogy orvoshoz jár a katasztrófa óta, és egy hete közölték vele, hogy asztmája lett az iszaptól, és borsószemnyi foltot találtak a tüdejében. (A bírónő arra kérte, hogy az orvosi papírok másolatait küldje el az orvosi a bíróságnak.)
Horváth Károly Mihály a bírónőtől azt kérdezte, hogy feltehet-e egy kérdést a vádlottaknak, de ezt a per mostani szakaszában még nem tehette meg, csak azt mondhatja el, hogy milyen polgári jogi igénye van. Berzsenyi László 700 ezer forintot kért a vádlottaktól.
Fábián Imréné elmondta, hogy 46 évi munkájuk veszett semmibe, és a férjével idegileg kikészültek, pszichológushoz járnak, mert nem tudják feldolgozni, hogy a saját kezükkel épített házat elvesztették. Az igény összegét viszont csak később jelenti majd be. A legjobban az fájt neki, hogy senki sem kérdezte meg, hogy hogy vannak, pedig szükség lett volna rá.
Háromezer oldalas szakértői véleményt tervez benyújtani az elsőrendű vádlott képviselője, B. Zoltán pedig több napos prezentáció során projektorral fogja bemutatni a cég és a technológiai működését.
A perben várhatóan egy év múlva hoznak ítéletet, mivel a bizonyítás és a tanúk meghallgatása több hónapig is el fog tartani.