Átlagosan négy-öt év után nyerik vissza szabadságukat azok az emberek, akik súlyos, erőszakos bűncselekményt követtek el, de beszámíthatatlanságuk miatt börtön helyett kényszergyógykezelésre küldte őket a bíróság. Ők jogi értelemben nem bűnösök, hanem betegek. Nem büntetésből zárják be őket, hanem azért, hogy gyógyítsák őket, és megvédjék tőlük a társadalmat, amíg szükséges. Szabadulásuk, ha híre megy, sokakból rettegést vált ki, pedig a visszaesési arány körükben tized akkora, mint a közönséges bűnözőknél.
„Az ismerősök, barátok és volt munkatársak rettegnek, hogy mi lesz, ha meglátogatja őket. Többen azzal álmodtak, hogy mennek haza, és azt látják a házba lépve, hogy a konyhában szalámit szeletel a gyerekeknek, és kínálja őket” – ez a részlet egy névtelen levélből való, amelyet egy kétszeres gyilkos állítólag közelgő szabadulása miatt írt valaki az Indexnek.
A levélíró, aki félelmével indokolta, hogy nem szeretne felfedni a kilétét, nem ismeretlen történetet írt le. A kényszergyógykezeléssel végződő bűnesetek többsége címlapra kerül, így ezzel a négy évvel ezelőtti brutális gyilkossággal is sokat foglalkoztak annak idején a bulvárlapok. A férfi, akiről szokás szerint senki sem gondolta volna, hogy ilyesmire képes, a gyerekét és a feleségét ölte meg. A peréről szóló egyik tudósítás szerint az elmeszakértő paranoid skizofréniát állapított meg nála. Az ítélet óta nem lehetett hallani róla.
Ha a hivatalos forrásokon múlik, soha nem is derül ki, mi történt vele azóta. A személyiségi jogok védelme erős korlát. Ha az illető valóban szabadul, akkor erről lennie kell jogerős bírósági határozatnak. Mégis hiába próbáltuk a Fővárosi Törvényszék sajtótitkárságán megtudni, mikor vizsgálta felül a bíróság legutóbb a tettes kényszergyógykezelésének szükségességét, és az a tárgyalás milyen határozattal zárult. A válasz az volt, hogy az illető kényszergyógykezelésével kapcsolatban született döntésekről a terhelt személyiségi jogaira tekintettel nem áll módjukban tájékoztatást adni.
Kényszergyógykezeléssel egyetlen intézmény foglalkozik Magyarországon, a Büntetés-végrehajtási Szervezetbe tartozó Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI). A bv sajtóirodája nem közölhet információt arról, hogy valaki épp bent van-e az intézetben.
A férfi édesapját elértük telefonon. Ő azonban azt mondta: ahogy eddig sem, ezután sem kívánnak beszélni a médiával.
Amennyiben igaz a névtelen levélíró értesülése arról, hogy a férfi hazatér, két eset lehetséges. Az első és kevésbé valószínű eset, hogy a kényszergyógykezelést befejezettnek nyilvánították, és a hazatérés – ha minden jól megy – végleges. A második eset, és erre nagyobb az esély, hogy a kényszergyógykezelésnek még nincs vége, a férfit csupán úgynevezett adaptációs szabadságra engedik ki.
Az IMEI-ben kényszergyógykezeltek száma 2011-ben 180 volt. A létszám évek óta nagyjából állandó, újak érkeznek, régiek távoznak. Évente 15-18 fő kényszergyógykezelését szünteti meg a bíróság, tudtuk meg a bv sajtóirodájától.
Az intézetben ápoltak többsége embert ölt, vagy próbált meg ölni. Az elkövetési mód az elmebetegségből adódóan sokszor megdöbbentően véres, sokkoló, ezért is kerül be a legtöbb ilyen bűncselekmény a hírekbe. A kényszergyógykezelés hossza azonban nem függ attól, mennyire volt borzalmas az elkövetett bűn. A Legfelsőbb Bíróság által kiadott vélemény világosan fogalmaz: a kényszergyógykezelés szükségességének felülvizsgálatakor „nem lehet újból értékelni”, milyen volt a bűncselekmény súlya, jellege, ennek eldöntése az ítélethozó bíróság hatáskörébe tartozott.
„A szükségesség keretében azt kell vizsgálni, hogy a beteg meggyógyult-e, illetve a bűnismétlés veszélye fennáll-e, valamint hogy a kényszergyógykezelés - a beteg esetleg változott egészségi állapotára is figyelemmel - a társadalom védelme szempontjából a továbbiakban nem szükségtelen-e” – foglalt állást az LB.
A megszüntetésről a bíróság hozza meg a döntést, de az az orvosi véleményen múlik. A felülvizsgálat félévente kötelező, így az IMEI főigazgató főorvosának hathavonta kell részletes kórrajz-kivonatot és véleményt küldenie a bíróságnak. A bv adatai szerint a kényszergyógykezelés átlagos időtartama 4-5 év.
Ha a nyilvánosságot nem is, egyes intézményeket kötelező értesíteni arról, ha valakit végleg elbocsátanak az IMEI-ből. Az illető lakóhelye szerint illetékes pszichiátriai gondozóintézet például megkapja az elbocsátott beteg részletes kórrajzát, és a helyi rendőrkapitányságnak is szólni kell. A rendőrségnek egyébként ritkán akad dolga szabadult kényszergyógykezeltekkel. „Amíg az elítéltek esetében a visszaesési arány megközelíti az 50 százalékot, a kényszergyógykezeltek esetén ez az arány mintegy 4-5 százalék” – válaszolta az Index kérdésére a bv sajtóirodája.
Ugyanezek az értesítési szabályok működnek akkor is, ha valakit nem végleg, csak adaptációs szabadságra engednek ki az IMEI-ből. Sőt, ilyenkor még szigorúbbak is az előírások, például a települési önkormányzatot is muszáj értesíteni a vonatkozó jogszabály szerint. Az IMEI évente összesen 6-8 alkalommal engedélyez adaptációs szabadságot, tudtuk meg a bv-től. Ez jelentheti azt, hogy 6-8 különböző beteg jut ki a külvilágba egy rövid időre, de például azt is, hogy 3-4 beteg távozhat egy évben kétszer.
Egy beteget többször is el lehet engedni adaptációs szabadságra. Egy alkalom legfeljebb hatvan napig tarthat (legfeljebb 30 nap egy alkalommal, újabb, legfeljebb 30 nappal meghosszabbítva). Ilyenkor nem egymagában engedik útjára az illetőt az IMEI-ből, hanem egy olyan ember kíséretében, aki írásban vállalja, hogy gondozza őt. A jogszabályok igyekeznek elősegíteni, hogy akadjon ilyen ember, azaz az IMEI-ben ápoltaknak megmaradjanak a külső kapcsolatai. A rájuk vonatkozó kapcsolattartási szabályok sokkal barátibbak a börtönökben átlagosnál. Ők hetente fogadhatnak látogatót.
Az adaptációs szabadság alatt rendszeres az ellenőrzés, a betegnek kötelező a távozása utáni 48 órán belül megjelenni orvosi ellenőrzésen, és utána is az orvos által előírt gyakorisággal, de legalább kéthetenként jelenése van. A bv tájékoztatása szerint 10 évre visszamenőleg mindössze 2 esetben fordult elő, hogy a szabályok megsértése miatt meg kellett szakítani adaptációs szabadságot.
Legtöbbször tehát nem történik semmi baj, így az adaptációs szabadság könnyen marad jól őrzött titok. Hivatalos forrásból semmilyen, nem hivatalos forrásokból pedig ellentmondásos információkat kaptunk arról, tényleg elhagyja-e az IMEI-t az a férfi, akinek a hazatérését a névtelen levélíró szerint rettegve várják az ismerősök.