Az egykori vesztőhelynél rendezett koszorúzással kezdődött el az 1848-49-es szabadságharc 163 évvel ezelőtt kivégzett tizenhárom tábornokának tiszteletére rendezett ünnepség szombat délelőtt Aradon. Országszerte rendezvényekkel emlékeznek meg ma a honvédtábornokáról és a Pesten kivégzett Batthyány Lajosról, az első felelős magyar kormány miniszterelnökéről.
A magyar kormány nevében Füzes Oszkár bukaresti nagykövet, a magyar parlament nevében Ujhelyi István (MSZP), az Országgyűlés alelnöke, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviseletében Kelemen Hunor elnök koszorúzott Aradon. Ez követően számos romániai és magyarországi önkormányzat, politikai és civil szervezet képviselője tisztelgett a mártír tábornokok emléke előtt.
Budapesten szintén megemlékezést tartottak szombaton. Felvonták, majd a Szózat hangjaira félárbocra engedték a nemzeti lobogót az Országgyűlés épülete előtt, a Kossuth Lajos téren. Az állami gyásznap alkalmából szervezett megemlékezésen jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök, Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, továbbá részt vettek a rendezvényen a történelmi egyházak képviselői és a diplomáciai testületek tagjai.
A Fiumei úti sírkertben tartott beszédében Balog Zoltán az első felelős magyar kormány miniszterelnökét, Batthyány Lajost méltatta, aki szerinte őszintén hitt egy szebb jövőben, hitte a független magyar nemzet egységének megvalósulását, és a tőle megszokott felelősséggel a megfontolt, ésszerű politikát választotta a nemzeti érdekek érvényesítésében.
A miniszter szerint Batthyány Lajos vallotta, hogy a nemzeti nagyság a józan politika és az egység gyümölcse, talpköve pedig az alkotmány. Balog Zoltán szerint az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúinak emléke nem halványult el, ennek oka elsősorban a tetteikben, áldozatvállalásukban és tenni akarásukban rejlik.
Megemlékezésében idézte Batthyány Lajos korabeli szavait, miszerint egyedül a tettek alapján lesz megítélhető, hogy "hazánk feltétlen híve voltam". Balog Zoltán szerint "világos beszéd ez, mely hozzánk szól egy olyan korban, amikor látszólag csak a látszat számít. Ami látszik. Ami kommunikáció, ami prezentáció, ami celebritás, ami mega-, ami szupereffektus". Az egykori miniszterelnök pedig azt mondja, "semmi más, csak tetteim".
Az ünnepség végén Balog Zoltán a kabinet nevében koszorút helyezett el a Batthyány-mauzóleumnál, őt követte Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke, majd mások mellett a Köztársasági Elnöki Hivatal, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, az Alkotmánybíróság, a Kúria, a Legfőbb Ügyészség, a Honvédelmi Minisztérium, a diplomáciai testület és a főváros.
Az 1848-1849-es szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. A közkatonák amnesztiát kaptak ugyan, de sokukat besorozták a császári seregbe, a magasabb rangú tisztek, tisztviselők pedig hadbíróság elé kerültek. A tárgyalások sorrendjét a "bűnösség" foka határozta meg. Elsőként a "főbűnösök", Olmützben gróf Batthyány Lajos volt miniszterelnök, Aradon pedig a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő főtisztjeinek perét folytatták le.
Batthyányt az olmützi törvényszék kötél általi halálra ítélte. Az ítéletet a Magyarországot teljhatalommal kormányzó Haynau táborszernagy 1849. október 5-én erősítette meg. Aradon szeptember 26-án 13 tábornokot és egy ezredest ítéltek halálra felségsértés és lázadás miatt. Haynau ezt szeptember 30-án hagyta jóvá, de végül 13 embert végeztek ki, mert Gáspár András, Ferenc József egykori lovaglómestere büntetését börtönre változtatták.
A kivégzéseket október 6-ára, a bécsi felkelés évfordulójára időzítették. Batthyány előző éjjel egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, ezért nem lehetett felakasztani. A helyi parancsnok ezt saját hatáskörben "porra és golyóra" változtatta. Batthyany nem engedte szemét bekötni, és maga vezényelt tüzet a kivégzőosztagnak, utolsó szavai "Allez Jäger, éljen a haza!" voltak.
Aradon Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Lázár Vilmost, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt végezték ki. Bár Lázár Vilmos ezredes volt, a köztudat őt is tábornokként tartja számon.
A szabadságharc utáni megtorlások során hozzávetőleg 500 halálos ítéletet hoztak, és mintegy 110-et hajtottak végre. Az emigránsokat távollétükben „végezték ki”, azaz nevüket az akasztófára szögelték. A bosszúhullám csak 1850 júliusától mérséklődött, amikor az európai felháborodás miatt a bécsi udvar nyugdíjazta a "hatáskörét túllépő" Haynaut.